Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt. Sjanos elég rövidke lett, de ha minden jól megy, hozhatom is a következőt. Jó olvasgatást! :) Nina.*
Mum, i'm sorry. :|
Már elmúlt éjfél. Jessie negyed órája távozott. A
folyosón gyéren világítottak a lámpák. Homály volt. Ekkor érkeztek a szüleim.
- Sziasztok! – mosolyogtam rájuk.
- Nina Thompson! Megmondtuk, hogy vigyázz magadra, figyelj oda, és légy okos! –
kezdték.
- Tudom, tudom. Először is vigyázok magamra, a lámpa zöld volt. Szóval a sofőr
nem vigyázott rám, és figyeltem, mikor lehet menni! – kombináltam. – Amúgy meg
okos vagyok, színötös!
- Nem ezek voltak a kérdések. – mondta apám fáradtan.
- Dehogynem! Csak más hangsúllyal!
- Nagyon lázadsz! – fogták a fejüket.
- Nem. Csak túlreagáljátok. Ti engedtetek el, ezzel számolni kellett. Viszont
ha visszavisztek, na akkor lázadni fogok! Itt én megtanultam tökéletesen
önállóan élni. Ti pedig megtanuljátok, hogy nem irányíthattok örökké, mert
egyszer úgy is kirepülök. Kirepültem a családi fészekből, már nem tudtok
befolyásolni. Annyira. Ti is voltatok gyerekek, tudjátok milyen ez, nem?
- Az már nagyon régen volt. – mondta apa. Ezzel kielégített. Pff.
- Az még éppen elmegy. De sztárok? Hírnév? Erre nem számítottunk.
- Ha Lou nem talál rám, most nem lenne egy barátom sem. Még mindig nem találnám
meg se a sulit, se a Big Bent, és legfőképp a taxit sem. Ők megtanították,
milyen Londonban élni, és a fiúk keményre edzettek. Csak egyengetik az utamat a
tehetségkutatóval.
- De miért pont a Voice? Ez még új, ki tudja, mit hoz?!
- Mert az X faktor válogatásról már lekéstünk. És ezt most nem viccnek szántam.
Legalább tudok majd mit kezdeni az életben. Hallottátok, milyen hangom van. Ha
ők nincsenek, sosem jövök rá, és legfőképp, még mindig fogalmam sem lenne, mit
kezdek a gimi után. Most egyértelmű. Határozott vagyok, önálló, és
rendíthetetlen.
- És ha nem nyered meg? – kérdezte anya.
- Akkor is jó hangom van. Írok pár dalt, megyek Jessiehez, ős leszerződtet
valamelyik kiadónál, és már jön is a pénz. Meg a hírnévvel járó hűhó és
elfoglaltság. De nekem megéri. Olyan akarok lenni, mint a srácok. Nagyon jó
emberek. Nem változtak meg, és imádnak minden egyes rajongót. Nem kell semmit
csinálnotok, csak ne ellenezzétek, hanem fogadjátok el. Ennyit kérek. Nem sok,
ugye?
- Éppen elmegy. – mondták. Ezek után még itt maradtak egy fél órát, aztán
mentek, én meg elaludtam.
A következő napokban őrültek háza volt nálam. Össze-vissza mászkáltak nálam az
emberek. Jessie, a fiúk, Vic, a két barátnő, anyáék. Meg úgy mindenki. Az
egyetlen, ami jó, amit a többiek mesélnek a külvilágból.
Egyik nap Harry és Victoria beszélgetve jöttek be, bár Vic kicsit feldúlt volt.
Harry mondott valamit, ami amúgy elég erős utalás volt, mire Victoria idegesen
kirohant a teremből.
Ahogy nekem sem, neki sem tettek jót a fiúkkal töltött napok. Én beleestem
Niallbe, de ezt sosem fogja tudni. Félek, elég sok mindentől. A barátságunkban
viszont teljesen biztos vagyok, és ha így marad, talán jobb is lesz. Nekem nem,
de a semminél mégis.
Vic viszont nem is tagadhatja, őrülten szerelmes Hazzába. És ajánlom a srácnak,
hogy most, hogy kiment a barátnőm után, ne bántsa meg jobban. A többiek
értetlenül néztek össze, aztán rám, mivel én nem vettem részt a csoportos
csodálkozásban. Én meg kinyújtottam a nyelvem.
Nemsokára, azaz negyed óra múlva virulva lépett be az újdonsül szerelmespár,
kézen fogva. Először nem tudtuk, mit mondjunk. Észrevétlenül Niallre
pillantottam… ő meg rám. Ennyit az észrevétlenülről. Persze nagyon örültem
nekik, meg a többiek is szóval körülujjongtuk őket. Kicsit gáz, hogy én sokkal
régebb óta ismerem Niallt, és semmi sem történt, de mindegy. Közben Payzer
szerelme is kiteljesülni látszik. Tele lesz velük a sajtó. Ajaj, most már
tényleg szükség lesz Paulra. De nagyon.
Eközben anyáék visszautaztak, nekik haza. Én pedig szépen gyógyulok. Holnap
kiengednek. Hétfőn pedig megyek próbálni. Arra kíváncsi leszek. Annyit
dumáltam, hogy még mindig rekedt vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése