26. rész – Twitcam

Sziasztok! Itt is vagyok az új résszel! Remélem örültök. :')
Február van, egy új kezdet. A Craziness - Őrület című blogomat befejeztem. Helyette újat kezdtem: Tél előtt...
Remélem azt is sokan fogjátok olvasni, és tetszeni fog.
Ezen kívül új szabályokat hoztam. Nem érdekel, hogy megvan-e a nézettség, és kommenthatár sem lesz! Hetente fogok részeket hozni. Bár ha nagyon unom magam, akkor lehet, hogy néha többet is felrakok. Rajtatok áll. Ettől még lehet komizni és feliratkozni!
Na de nem is rizsázok tovább, itt az új rész. Jó olvasást! Nina.*

Reggel csörömpölésre ébredtem. A francba, hajnali hét van, hétfőn. Mit akarnak ilyenkor? Húzzanak iskolába! Miután még egy kavics koppant az ablakomon, nagy nehezen felkeltem. Fogtam egy cetlit, és ráírtam: Dannek szeretettel.  Nina Thompson” Ez olyan, mint amikor valakinek névre szólóan dedikálok valamit.
Beletúrtam a hajamba, és álmosan odasétáltam az ablakhoz. Közben azon gondolkodtam, hogy ha híres lennék, és sokkal dögösebb, mit meg nem adnának a pasik pár ilyen pillanatért.
- Ne cseszd már szét az ablakom! – ordítottam.
- Mi történt augusztus óta? – kérdezte kíváncsian.
- Járj utánam! – kacsintottam, majd megdobtam a cetlivel.
- Nem jössz suliba? – kérdezte furán. Ja igen: kócos haj, bő ing (ami amúgy tök jól áll), álmos fej.
- Erre a hétre van igazolásom! – mondtam, aztán becsuktam az ablakot és visszabújtam a takaró alá. Nagyon hideg van odakint.
Várjunk csak! Ha nem tudja augusztus óta, akkor… áááá! Jobb vagyok, mint az FBI, vagy csak szimplán hülyeségeket találok ki! Lis nagyon jól rejtegetett előle mindent, ami velem kapcsolatban van. Kellett neki a pasi, nagyon. Végül elérte. Úgy, hogy engem kizárt a tudatából. Szóval… mi lett volna, ha Dan akár csak egy posztot is lát velem kapcsolatban? Vajon… akkor is járnának? Lis biztosan gondolt ezekre. Oké, csak én vagyok őrült, biztosan. Inkább megmosakszom. Aztán próbálom magam lefoglalni egyedül.
Végül felvettem egy cicanacit, egy nagy kötött pulcsit és egy bakancsot, majd kimentem a stégre. Az ujjaim beleérintettem a jéghideg vízbe, becsuktam a szemem, majd miután kinyitottam, néztem a víz tükörben a szürke felhőket az égen. Egy darabig ott ültem még a fa pallókon. Aztán feltápászkodtam, és indultam vissza. A városban a lehető leghosszabb úton mentem haza, hogy mindenki tudja, hogy hazajöttem. A főtéren beletúrtam a hajamba, és nevettem, miközben körbefordultam, majd újra, és közben széttártam a karom. Felugrottam egy pad háttámlájára, majd onnan a szökőkút szélére, belepöcköltem a vízbe, aztán végigegyensúlyoztam a szélén, végül leugrottam, még egyszer körbefordultam, integettem, és rohantam haza. Csináltam magamnak ebédet, aztán leültem megírni az összes leckém. Ittam egy pohár narancs levet, bekaptam egy snickerst, aztán felmentem netezni. Szétnéztem az összes közösségin, aztán mentem twitterre is. Aztán elindítottam a twitcamot.
- Helló srácok! Nyugodtan írjatok és kérdezzetek, válaszolni fogok! – integettem, és büszkén vettem észre, hogy több, mint százan nézik, és a szám egyre csak nőtt. – Fuu… ez az első ilyen twitcam, amit ÉN csinálok, szóval kicsit izgulok. – mosolyogtam kissé szégyenlősen. – Először is szeretném megköszönni a tweeteket, kommenteket, posztokat a kiesésemmel kapcsolatban. Nyugi, nem fogok sok időre eltűnni a szem elől. Twitteren folyton követhetitek majd az életem és a legjobb barátnőm már csinált egy rajongói oldalt is, szóval ott minden információ 100%-ig pontosan van kint. – tördeltem a kezem, és olvasgattam, amiket írtak. – Hogy mik a terveim a jövőre? Hát én most tizenegyedikes vagyok, szóval csinálok egy jó nagy hajrát, és előre hozom az érettségim. De azt hittem, ezt bele teszik a tévébe, mert felvették. Na mindegy. Ezek után elkezdem építgetni a karrierem. Emberek, ha minden jól megy, lehet, hogy jövő ilyenkor már a lemezemet fogjátok hallgatni! – mondtam büszkén. – Milyen dalok lennének rajta? Mindenképpen pop. És összesen ennyi elképzelésem van eddig. – röhögtem el magam, és tovább pörgettem. – Énekeljek? Többen is írtátok. Na, írjatok pár dalt, én meg addig beszélek. Szóval láttatok már 1D twitcamot? – kérdeztem. Az az érzésem, hogy én már jobban csinálom, mint ők. Mármint komolyabban veszem, mint például Harry és Lou. Hogy találkoztam-e már velük Londonban? – kérdeztem, és válasz helyett felmutattam azt a papírt, amit mind az öten dedikáltak. – Londonban lakok. Mondjuk, most nem ott vagyok, lassabb is a net. – röhögtem, aztán néztem a komikat. –  Hol vagyok? Most a szüleimnél vagyok vidéken. Ez volt a szobám. – tártam szét a karom, és tovább olvastam. - Szóval énekeljek… One Directiont? Jól van. – mondtam, és rákerestem a WMYB szövegére. Egész jó volt. Oké, azért a fiúktól ezerszer jobb. – Akkor most… Katy Perry? Uh… Legyen a Teenage Dream – adtam be a derekam. – És akkor a kedves mesteremnek küldeném ezt a számot! Jahh, és Vincenek is. – mondtam, és benyomtam a „Do it like a dude” című számot, és megőrültem. A szám után még hagytam egy kis csendet mielőtt megszólaltam volna. Olvastam a komikat. – Na, ez egész jó volt így elsőre. Öhm, látom itt írtátok. Hogy vajon mi van köztünk Vince Kiddel? Hát öö… Jessie J. – mondtam, majd elröhögtem magam. –Nem, most komolyan. Csak barátok vagyunk, semmi több. – mondtam, és szerintem eléggé meggyőző volt. – Küldj egy puszit! – olvastam fel. Dobtam egy puszit a web camerába és kacsintottam egyet. Nem volt gáz, egész szexire sikerült. – Helló Írek! – mosolyogtam, mikor megláttam, miket kommentált néhány manócska. Ír manók.:3
Még vagy fél órát elvoltam velük, így majdnem egy órásra sikerült. Aztán elköszöntem tőlük, és hagytam őket. Nekik lesz suli is!
- Emberek! Ti ilyenkor még fent vagytok? – néztem rá az öt fiúra, miután elfogadtam a videó hívást.
- Naná! – kacsintottak. Most csak én vagyok olyan piszkos fantáziájú, hogy ezt félreértettem? – Azt mondják, jól énekled a WMYB-t.
- Csak azt nem mondjátok, hogy néztétek! – takartam el az arcom.
- Áá, sajnos lemaradtunk. – vigyorgott Lou. Tuti megnézik youtubeon. Végül is én is néztem az övéket…
- Na mindegy. Mi jót csináltatok mostanában? – kérdeztem.
- Semmi érdekes. Interjú, előkészületek a jövő hétre, meg ilyesmik. És te? Felrúgtam a várost?
- A várost még éppen nem. De van egy olyan sejtésem, hogy két emberkét nagyon is egymásnak ugrasztottam. – tettem össze az ujjbegyeimet.
- Mesélj csak!
- Mire végzek, negyed óra. – néztem rájuk.
- Ráérünk. – legyintettek.
- Na jó. Szóval, volt egy barátnőm, akinek volt egy haverja. Azaz cinkosa, mert engem szépen kihasználtak. Amikor meg megtudták, hogy húzok a városból, dobtak a körből. Szóval szép igaz barátság. Négy hónapra rá összefutottam Louval. – mondtam. Az utolsót azért, hogy képbe legyenek időben. – Most együtt vannak… vagy nem. – mondtam és köhintettem egyet. – Szóval az a lényeg, hogy a csaj az egy csomó mindent tud rólam, nyomozott, meg minden. A csávó meg jó hogy azt tudta, hogy Londonban voltam. Semmi más!. Se Voice, se twitter, se facebook, se újságok, se tévé, se rádió, se semmi. Ti erről mit gondoltok? – kérdeztem.
- Az nem semmi! Fúúúú, brutál csaj.
- Hallod, ha az a fiú egy kicsit is bír téged, már szakítottak.
- Haha! Már kezdődik is! – kiáltottam boldogan. Mondjuk nem pont a szakításuk volt a tervem.
- Micsoda? – néztek rám értetlenül.
- Mondtam, hogy kamatostul visszaadom nekik azt a két-tíz évet.
- Az szép! Miért is?
- Hát öhm, átvertek, bemártottak, hülyének néztek, kihasználtak, de már szent a béke, az előbbieket leszámítva.
- Te mit csináltál a nyáron? – kérdezte Niall összehúzott szemmel. – Csak mert az a kép, amit itt felállítottál egy elég más lányt mutat.
- Visszahúzódó? Önállótlan? Esetleg naiv? – kérdeztem. – Hát kérlek szépen, az történt, hogy elmentem Londonba, beköltöztem a házamba, de délután megláttam egy plázát, elmentem shoppingolni, aztán megnéztem, melyik gimibe is fogok járni, és elindultam „haza”, de véletlen más irányba mentem és felétek kötöttem ki. Na ez történt azóta! – mondtam.
- Azkomoly. – reagálta le Zayn. /és direkt írtam egybe/
 - Na, ez az, amit én is tudok.

25. rész – Home / Emlékek

Itt is vagyok az új résszel! Remélem tetszett az előző is, ami eléggé hosszúcska lett. Ez nem annyira, de remélem megteszi. Komizni továbbra is szabad. :) Jó olvasgatást! #szeretemazolvasoimat Nina.*


U.i.: 3400+ oldalmegjelenítés! *o* Köszönöm! ♥


Tegnap már be is pakoltam, meg mindenkitől elköszöntem. Ma csak magamra kaptam egy hétköznapi cuccot, gyorsan megcsináltam a sminkem és a hajam, aztán rohantam ki a vonathoz. Még éppen elértem. Helyet foglaltam a vagon egyetlen szabad boxában, elrendeztem a cuccaim minél kisebb helyre, aztán benyomtam a lejátszási listám, és bedugtam a fülest.
Kis idő után valaki megkocogtatta a vállam. Kirántottam a fél fülhallgatót és mosolyogva felé fordultam. Kiosztottam az autogramot, aztán mikor elmentek tovább hallgattam a zenét. Még vagy hétszer ismételtem el ezt, de nem zavart. Annál inkább, amikor felálltam, és az ajtóhoz húztam a bőröndjeimet. Olyan fura, hogy egy ilyen kisvárosban szállok le, mert ott lakok/laktam? Na mindegy. Nagy nehezen leszenvedtem a bőröndöm, aztán elindultam hazafelé. Gyalog. Annyira nem volt hosszú az út, háromnegyed óra alatt hazaértem. Előhalásztam a kulcsom, és bementem.

- Anya! – rontottam be a konyhába vidáman.
- Te mit keresel itt? – fordult meg, és megölelt. Aztán bejött apa, és ő meg hátulról.
- Hát régen voltam itthon, na. – vontam meg a vállam mosolyogva. A kórház óta elég sokat beszéltünk egymással, és azóta sokkal jobban támogatnak. A varázsszó az ’érettségi’ volt. Szépen elmeséltem nekik, mi történt péntek óta, aztán felcuccoltam a szobámba.
Hazahoztam a régi cuccaim, amik már nem kellenek, meg néhány kis ajándékot.
Aztán kinyitottam a nagy ruhásszekrényem. Anya sosem engedte, hogy bármit is a falra ragasszak, így a szekrényajtómra ragasztottam a posztereket. Folyton nyitva volt, anya meg csak zsörtölődött. Egy darabig még gyönyörködtem bennük, majd a felét leszedtem. Londonban mindig megvettem az újságokat, így felhalmozódott egy pár 1D poszter. De mivel ott voltak nekem élőben, nem raktam fel, csak egyet. Ide viszont el fog kelleni, szóval lecseréltem a régieket ezekre.

A magammal hozott kis tárgyacskákat kiraktam a polcra. Aztán megláttam egy gyönyörű kötésű nagyon gyanús könyvet a többi között. Nagyon gyanús volt. Gyorsan bezárkóztam a szobámba, és az ágyon lapoztam fel. Olyan régen írtam bele. Most pedig annyi minden emlék pörög a szemem előtt. Amikor Lissel kimentünk a mólóra Dan pedig utánunk jött… azt hiszem tetszett… mindkettőnknek. Megkerestem róla az első bejegyzést.
„ Kedves Naplóm! Ma van az év első napja. A gimi első napja. Izgatottak vagyunk. Lissel, akit már általános óta ismerek, a padunkon ültünk és valamin vihogtunk, meg fecsegtünk. Furcsa volt, hogy most én is ilyen hangos voltam. Általában én vagyok a visszafogott lány. Kár volt elszólnom magam. A terem előtt elment sok megszeppent diák és pár nagyképű. Végül bejött a terembe egy fiú. Mondjuk, hogy egy nyolc-kilencedikes lány pasi ideálja. Magas, barna haj, igéző tekintet… csak lazán besétált a terembe, és levágta magát hátulra. Menő, elképesztően. Én meg csak csendben figyeltem, ahogy Lis is.” Később Lis összebarátkozott vele, engem pedig vitt magával. Mindig én voltam az a lány, aki utána csinálja a dolgokat. Az utánfutója. Csak én ezt akkor még nem tudtam. Ő igen, és szépen kihasznált. Egyedül nem ment volna semmire. Aztán amikor balul sült el egy terve, engem mártott be, aztán meg sajnálkozott. Csak mert én olyan naiv voltam akkoriban. De térjünk is vissza a tárgyhoz. Szóval összebarátkozott Dannel, ebből következve én is. Bár nem sok vizet zavartam közöttük. Egy kivételes nap volt aznap. Nem fújt a szél, és az ég is alig volt beborulva. Arra a hétre nem mondtak esőt. Egy kora májusi nap volt, tizedikben. Suli után Lissel kisétáltunk a folyóhoz, a stégre. Csak fecsegtünk. Üres fecsegés volt, de akkor még jó volt, mert bedőltem neki.
- Dan! – kezdett el integetni a mező felé, ahol tényleg feltűnt az imént említett bájgúnár. És én még azt hittem, velem akarja dönteni a délutánt. De végül is jól éreztük magunkat. Az volt az utolsó jó napom az évben. Olyan messzinek tűnik…

„Kedves Naplóm! Itt hagytalak… ahogy a várost is. Londonba költöztem. Mindenki, aki egy kisvárosból indul, azt hiszi, ott majd nem tud boldogulni, mert túl nagy, meg ott van az éjszakai élet, biztos történik valami rossz! Olyan pesszimisták az emberek! Mondjuk tényleg eltévedtem, tényleg elütöttek, és tényleg ott az éjszaki élet a maffiával és a részegekkel meg a mindennel. De nézzük, mi van itt. Semmi. Ki voltam szolgáltatva a „barátnőmnek”, és nem boldogultam egyedül. Igaz, ott sem boldogultam volna, de hamar jött a segítség, és könnyen talpra álltam. Már egyedül is boldogulnék. A legjobb, hogy van egy igazi barátnőm. Nem olyan, aki kihasznál. Victoriánál nem is kérhetnék jobbat. Aztán ott a három barátom, akikben szintén megbízhatok: Bell, Ben és Jeremy. És persze ott van az öt fiú. Akik annyi mindent tettek értem. Ők a One Direction. Harry, Zayn, Lou, Liam… és persze Niall. :) Ez az utolsó bejegyzésem. Az első szép bejegyzés. Nina voltam.”
Nina voltam… ezen röhögnöm kell. Becsuktam a könyvecskét, lezártam, és szépen elraktam. Kinéztem az ablakon. Épp Dan ment el alatta. Biztos Lishez megy. Gyorsan felkaptam a kabátom, meg a cipőm, és rohantam ki.
- Mindjárt jövök! – ordítottam, és becsaptam a bejárati ajtót.
- Dan! – kiáltottam. Ijedten fordult meg, és jött vissza. Mérges voltam rá.
- Szia Nina! Ezer éve nem hallottam rólad! – mondta, mintha örülne nekem. És tényleg igazat mondott. Nem tudott rólam semmit.
- Talán mert nem akartál! – mondtam. – Benne voltam a tévében, az újságban. Vince Kidd, ismerős a név? Nem egyszer voltam vele a címlapon. Vagy Voice! Biztos tanultál, és nem értél rá, hogy nézd. Jessie J, ő biztos rémlik. Tudod, ő volt a mesterem, péntekig. Azt mondta, a hangom igazi csoda. És nem volt benne a tévében a balesetem? – kérdeztem ingerülten, majd gúnyosan folytattam. – Nem, nem hallottál rólam. Biztos Lis megakadályozta. Nem kell hülyének nézni, tuti együtt vagytok. Tudod, annyira össze tudtok illeni.
- Mi van?! Nina, ez nem te vagy.
 - Dehogynem. Az nem voltam én, akinek ti ismertetek. Megfojtottatok és átvertetek. Kihasználtatok! – mondtam dühösen. – De tudod, mi a jó? Végül megjött az eszem, és elmentem Londonba. Elmentem a Voiceba. Híres lettem. Vannak barátaim, nem is kevés, és mind igazi, nem úgy, mint régen. Most én vagyok felül. Az volt a jó régen, hogy amíg ott voltam én, addig nem jöhettetek össze. Bár én akkor még nem tudtam semmit, most lettem ilyen okos.
- Miről beszélsz? – kérdezte idegesen, a mondandóm első részére célozva.
- Ha nem ismernélek, azt mondanám, jobbat érdemelsz Lisnél. – jártam körül, ő pedig végignézett rajtam. Bell azt mondta, én vagyok a következő Blake Lively. Csak én énekelek, és még jobb a stílusom. – De ismerlek. A cinkosa voltál az előző két nyomorúságos évben. Mondom ezt én. Aztán tietek lesz a következő nyomorúságos év? Nem, mert én nem vagyok ilyen. Végignézitek, ahogy híres leszek, de olyan igazi sztár. Ti pedig még mindig itt lesztek. Ez az egyetlen, amit én adni szeretnék nektek. Semmi több. – mondtam. Tudta, hogy igazam van. – Mond meg Lisnek, hogy üdvözlöm! – löktem meg, és bementem.
- Ki volt az? – kérdezte anya.
- Dan. – mondtam.
- Óh… és mit mondott? – kérdezte cinkos mosollyal. Tehát tudta, hogy tetszik.
- Semmit. Nem hagytam szóhoz jutni. Szembesítettem, hogy a következő éveit pokollá teszem a sajtón keresztül. Ahogy Lisnek is. – mondtam.
- Mert együtt vannak? – kérdezte anya.
- Dehogy is! Egymásnak vannak teremtve! Jézusom, anya! Nem tetszik! – mondtam undorodva, aztán folytattam. – Azért mer egészen májusig kihasználtak és átvertek engem. – mondtam nyugodtan, mintha ez rendben lenne. De végül is már mindegy. Felkaptam a tálam, és felvittem a szobámba. Beültem a gép elé.
- London, baby! – ordítottam, miközben még mindig a webcammal ügyködtem.
- Hello vidék! – röhögött Victoria. – Jó kis szobád van! – jegyezte meg, Hazza pedig átölelte hátulról és nem is törődve velem elkezdte puszilgatni.
- Lehetőleg ne előttem. – visítottam a röhögéstől. Közben sikerült felfognom, hogy úgy volt, hogy négyszemközt dumálunk. Erre fel nem elég, hogy Harry bent van a szobában… azaz: ő van Harry szobájában. Na mindegy.
- Harry, sipirc! – tolta ki nevetve a szobából, aztán elfoglalta a gépet. Végérvényesen.
- És milyen otthon? – kérdezte. – Eddig csináltál valami jót?
- Hát öhm… kipakoltam, felraktam egy csomó posztert. Ennyi jót csináltam. Ja és eszek. – emeltem fel a tálat.
- Fincsi. – mondta, aztán elgondolkozott. – És semmi más?
- Ó, dehogynem. Szépen elhordtam Dant, aztán küldettem vele egy rövid üzenetet Lisnek. Igazából én élveztem. Ők kevésbé.
- Ki az a Dan? – kerekedett ki a szeme.
- Csak egy csávó a gimiből. Most épp Lissel jár. Régi cinkosok. – legyintettem.
- Semmi több? – utalgatott.
- Ahh. Nem mindegy? Régen… talán tetszett, de csak talán. És az nagyon régen volt. Nagyon jól tudod, ki tetszik most! – mondtam.
- Oké, oké! És ki az a Lis?
- A volt barátnőm. Magyarán, az utánfuttatóm, aki kihasznált, de most épp visszaadom neki kamatostul, szóval nem kell engem sajnálni!
- Tudom én azt, talpraesettebb vagy annál! – kacsintott.
- Otthon mi a helyzet?
- Semmi, mi nagyon jól elvagyunk. – röhögött.
- Gondolom. – nevettem el magam. A fiúkat ismerve.
 Képesek voltunk még egy órán át beszélni, aztán felnéztem facebookra. Hát a hivatalos rajongói oldalra csomóan írták, hogy de kár, hogy kiestem. Majd csinálni kéne egy hivatalos hivatalosat is, de majd csak ha lesz kiadóm, meg minden. Aztán jött a twitter. Sok ezer bejegyzés, több ezer követő. Röhögve vettem tudomásul, hogy Lis unfollovolt, Dan pedig bekövetett. Egy kis hezitálás után kitaláltam, hogy holnap twitcam, szóval ki is tweeteltem. Nem mintha olyan sokan néznék, csak saját kedvtelésből. Ezek után kikapcsoltam a gépet, és lefeküdtem aludni a puha ágyacskámba. De jó itthon.

24. rész – Rolling in the Deep / Vége

Helló emberek! A Harry-s bejegyzés óta megajándékoztatok még 100 megtekintéssel, és eazóta elég hamar összegyűlt az előző fejezetre is a megtekintés. Szóval most tök boldog vagyok. Komizni továbbra is lehet, ezenkívül most indult a blogon egy új szavazás, aminek 8 nap múlva lesz vége, és szerintem mindenkit érint valamennyire, de ha nem, hát nem. Mindegy. Remélem tetszeni fog ez a rész is. Jó olvasást! :) Nina.*

Hétvégén szépen kipihentem magam, és lelkiekben felkészültem, hogy most már csak egyikőnk juthat tovább. Persze a fiúk is elég nagy segítségemre voltak ebben. Meg Victoria és El is nagyon támogattak, szóval irtó hálás voltam.
Aztán mára összeszedtem magam meg a cuccom, és bevonultam próbálni. Ezeket a dolgokat persze Jessievel is átvettük, de jobb felkészülten érkezni.
- És akkor térjünk a lényegre. Mit szeretnénk énekelni? – kérdezte.
- Hú. Valami jó nehezet. – mondtam.
Berakott egymás után öt iszonyatosan jó számot, kár hogy egyet sem ismertem. Aztán felcsendült: Adele - Rolling in the Deep.
- Ez lesz az! – mondtam.
- Szuper! Kemény hetünk lesz. – mondta, én meg csak megvontam a vállam.
Eleinte a szöveggel barátkoztam.
- Szóval érted már, mit jelent ez a dal? Át fogod tudni érezni azt, amit Adele érezhetett, amikor megírta? – kérdezte.
- Megpróbálom. – mondtam határozottan.
Ezek után a dallammal barátkoztam meg, és kicsit a saját képemre formáltam. De nincs feltűnő eltérés. Aztán énekelgettem, csak úgy, de már elég jó volt.
Végül próbáltam belevinni az érzelmeket. Az összes fájdalmamat.
*
Péntek délelőtt egy forró teával a kezemben, sóhajtva lapoztam fel a tegnapi újságot, melynek a címlapján Harry és Victoria látható. Valamelyik nap rajtakapták őket együtt csámborogni, és le sem tagadhatták, hogy nem járnak. Szóval Harrynek muszáj volt bejelentenie nyilvánosan, hogy párkapcsolatban van, Victoriának meg tűrni kell az utálókat. Persze akadnak olyanok is, akik bírják. Ez tök jó.
Már egy ideje nem csöveztem a srácoknál, így épp ideje volt benyomni a gyorshívón a pizzást, és rendelni a címükre pár jó nagy adagot, mert úgy sem főznek. Ezek után hívtam egy taxit, és kábé a pizza futárral egy időben értem be. Kifizettem a kaját aztán bementem. Niall persze elkezdett isteníteni, hogy hoztam kaját, mert már majd’ éhen halt. Persze a többiek sem ellenkeztek, azonnal lecsaptak a kajára. Ezek után mindenki visszavonult a dolgára.
Zayn rajtakaptam amint a gépen X faktor adásokat néz vissza így mögé settenkedtem. Hamarosan kezdett leesni, melyik csapatnak szurkol.
- Melyikük? – mutattam a négy lányra. Annyira el voltam foglalva a Voice-al, hogy a tévézésre nem is volt már időm.
Zayn először megijedt, mivel nem tudta, hogy ott vagyok. Aztán hosszú ideig méregetett, hogy vajon elmondja-e.
- Mond már, Malik, mire vársz?! – röhögtem, és tovább néztem a csajokat.
- Perrie. – mutatott a szőkére.
- Ahaaa… - mosolyodtam el. Aztán kezdett leesni a neve. Perrie. Elég vicces. De amúgy szimpatikus lány.
Ezek után Hazza szívét ápolgattam. Ugyanis most épp az a gondja, hogy fél, hogy Victoriát majd bántani fogják, mert a híres Harry Stylesal jár. És persze fogalma sincs, mi történik a suliban, amíg ő nincs a barátnője mellett. Tök cuki, ahogy aggódik.
Liam épp Toy Story-t nézett, úgyhogy azon kívül, hogy rádobtam egy kanalat (mire ő felsikoltott), nem mertem zavarni. Loui és Eleanor valahol együtt mászkáltak a városban, szóval nem volt esélyem hogy őket nyaggassam. Niall meg még éhes volt, úgyhogy indulás előtt még megvártam vele, hogy kihozzák a rendelését.
Aztán mivel voltam olyan kedves, és kifizettem a kaja negyedét (lusta volt felmenni több pénzért), elvitt próbára. Ja, és a kaját is.
- Oké, ugye ebből tudod, mekkora felhajtás lehet? – ültem be a kocsiba, miután nagy nehezen, de lebeszélt a taxiról.
- A-aa! – mondta, és elkérte a szürke napszemüvegem, ami amúgy Ray Ban, szóval mindegy, hogy fiú-e vagy lány a viselője. A lényeg, hogy a sajátja sokkal jobban áll rajta. Meg még felkapott egy sapit és egy pulcsit. De egy profi.
- Rendben. Na menjünk. – sóhajtottam, mire beindította a motort.
Út közben kitalálta, hogy úgyis csak enni készült, és a kaja meg nála van, úgyhogy lusta lesz hazamenni. Út közben fogalmam sincs, hogy nem ismerték fel, mert aki ennyi kaját képes megenni az csakis Niall Horan lehet. Na mindegy. Miután beértünk ő tök jól elterpeszkedett a kanapén, és evett. Közben dobott egy SMS-t Liamnek, hogy valaki tudja is, hogy nem halt meg.
- Szia Nina! – jött be Jessie. Gondolom kikísérte Vince-t. Neki előttem volt utolsó főpróbája. Én eközben épp az üvegemet (alias mikrofon) bütyköltem a tükör előtt. Jessie kissé meglepődve nézett Niallre, aki csak intett, mivelhogy tele volt a szája. – Szia Niall! – mondta végül és benyomta a zenét.
Felidéztem a klipet, és próbáltam elképzelni Adele érzéseit. Próbáltam mindent beleadni. És közben eltáncolni a koreográfiát. Mert én megszívtam, és nem csak egy székben fogok üldögélni, mint Adele.
- Ha ezt így énekled el… - kezdte Jessie. – Puszi! A táncot még nézzük át, benyomom eredetibe. – mondta, és felcsendült a szám.
- Úgyis elrontom. – legyintettem. – Nem ülhetnék én is széken?
- Már így is jobb, mint ahogy mi szoktunk. – nevetett Niall, nekem meg lepörögtek a szemem előtt a felvételek. Szakadtam a röhögéstől.
- Na, jó lesz ez. Sokkal jobb már! Uh, annyira nehéz, hogy már csak egy jut tovább! – fogta a fejét Jessie.
- Győzzön a jobbik. – húztam el a szám.
- Na! Tűnés a sminkeshez, fodrászhoz, stylisthoz! – tolt ki az a teremből. – Niall Horan, te mit akarsz itt csinálni még? – fordult meg.

*Niall szemszöge*

- Na nem! Itt maradsz bent! – tuszkolt vissza a terembe, mikor Nina eltűnt a sarkon.
- Öhm, oké. Miért is?
- Nem tudok dönteni. Melyikük esik ki? Vince, vagy Nina? Annyira jók mindketten. Lehetetlenség dönteni! – nyavalygott.
- És ehhez én miért kellek?
- Nem tudom. Mindkettőjüket bírod. Pártatlan vagy. Na, segíts már! – könyörgött.
- Khm… nem egészen pártatlan. – mondtam.
- A francba! Akkor most mi alapján döntök? Mindkettejüknek olyan jó a hangja, ugyanolyan jók, ugyanabban a tempóban fejlődnek. Érted? Komolyan, kéne nekik egy duett. A párbajban is csak azért nem voltak együtt, mert akkor valamelyiküknek ki kellett volna esnie.
- Üdv a kulisszák mögött! – tártam szét a kezem. – Én igazából Ninát juttatnám tovább. Nagyobb esélyed van vele. Szerintem.
- De én Vince Kiddet is tovább akarom juttatni.
- Tudod, hogy nem lehet. – mondtam. Közben ő meg elkalandozott. – hahó, itt vagy? – kérdeztem.
- Ja, igen. Csak épp már… úristen! – nyögött fel kínosan. – Kicsit kalandoztam el.
- Láttam. Na, mi az? – kérdeztem, mert már nagyon fúrta az oldalam a kíváncsiság.
- Egyszer a fejembe vettem, hogy összehozom őket. Mindketten ellenezték. – mondta nevetve. Hát elég nagy kő esett le a szívemről, akkor is, ha tudtam, hogy barátok.
- Na, nekem rohanni kell. Elleszel, hol leszel? – kérdezte.
- Á, feltalálom magam! – intettem, aztán fogtam az utolsó szenyám, a többi csomagolását meg kidobtam.

*Nina szemszög*

Miután kész lett a „vakolat”, és az „Adele haj” rohantam is a stylisthoz, aki egy gyönyörű fekete csipkés ruhát adott szintén fekete magas sarkúval. Gyorsan eljártam benne a koreográfiát, hogy egyáltalán tudok-e mozogni, de nem okozott nagy gondot. Nem is izgultam igazán. Csak beültem a backstage-be, és a monitoron néztem az előttem levőket. Szoros volt a verseny, nagyon szoros. Ezt minden a helyiségben lévő ember érezte. Versenyző, és kiesett egyaránt. Kicsit izgultam, kicsit ideges voltam, de próbáltam nagyon határozottnak tűnni. Egész jól sikerült. A végére meg már nem is volt más, csak én, és a zene. Meg egy kis mozgás. Nagyon élveztem. A mentorok is értékelték a fejlődést, Jessie agyondicsért, utána meg kezdett bepánikolni… aztán mutattam a nézőknek, hogy hívjanak (amíg elmondták a számot) végül lejöttem a színpadról.
- És aki ma biztosan nem jut tovább… ! – kiáltotta a műsorvezető. Sokan könnyebbültek meg, és sokan lettek szomorúak. – Jessie. Ki jusson tovább?
- Pff. Nem tudom. Mindkettő. – mondta. Már csak mi álltunk a színpadon.
- Döntened kell. Méghozzá most. – mondta enyhe sajnálattal.
- Mindketten annyira tehetségesek. Mindent ugyanúgy tesznek, ugyanolyan jól, egyszerűen lehetetlen választani. – mondta. Én megértem. Tudom, hogy Vince Kidd ellen nekem sem sok az esélyem. Persze ő ugyanezt gondolja, de csak hülyeség.
 - Annyira jó lenne mindkettőjüket még újra és újra hallani. De sajnos nem lehet. Két ember, ugyanaz az álom. – kezdett bele végre. Vagy nem végre. Mindenesetre bátorítóan mosolyogtunk egymásra. – Mindkettejüknek megvan rá az esélye. Mindkettejük megnyerheti ezt a műsort. Ninának nagyon jó tervei vannak, és olyan határozott. Vince… neki még kell egy kis támogatás. Nina! Gratulálok. Számomra megnyerted a Voice-t. És tudnod kell, nem csak ezt. Vince! Gratulálok. Továbbjutottál! – mondta ki végül Jessie, de már eléggé maga alatt volt.
Szóval nem jutottam tovább. Sírni kezdtem. Vince pedig átölelt.
- Gratulálok. – mondtam artikulálatlanul. Aztán visszamentünk a backstagebe. Mindenki gratulált, meg kifejezte a sajnálatát. De annyira nem volt kedvem most hozzájuk, szóval kiléptem az ajtón, és indultam vissza. Rendbe kellett hoznom a sminkem. Még benne leszek az adásban pár percig.
Pár sarokkal később a folyosón Niallel futottam össze.
- Te komolyan egész végig itt voltál? – kérdeztem boldogan nevetve, de azért még mindig sírtam. Megvonta a vállát, félmosolyra húzta a száját és megölelt. Ez kellett nekem úgy igazán.
Miután elengedtem, nekem rohannom kellett. De szó szerint.
- Amanda! – rontottam be a sminkeshez. – Lécci megcsinálod? – mutattam a fejemre, és beültem a székbe. Ezek után visszamentem a backstagebe, ahol kérdeztek minket arról, hogy mennyire értünk egyet ezekkel a döntésekkel. Aztán kiemelve felvették az első találkozásunkat Vincel és Jessievel.
- Nina! Neked kellett volna tovább jutni!
- Nem, jó ez így! – veszekedtem a szőke fejével. – Végül is igazságos volt.
- Vince, neki ott vannak a fiúk. – tette a vállamra Jessie a kezét.
- Szóval te ezt eltervezted, hogy ő esik ki?
- Nem. De te énekes akarsz lenni, nem?

- De. És ő is.
- Na ez az. Neki ott vannak a fiúk. Mi a szakmájuk? Csettintek, és máris ugranak neki. De neked melyik barátod énekes? Én azért vagyok itt neked még. Neki már nem, neki hamarabb ott volt más, valljuk be. – röhögött kínosan. Igaz. A Flood-ra is a fiúk készítettek fel.
- Vince, nyugi már!
- Jó, de te ezek után mit kezdesz magaddal? Tizenhét vagy. – mondta.
- Tanulok, előrehozom az érettségimet, jövőre leszerződök valamelyik kiadónál, és időközben belekezdek a dalok írásába is.
- Látod? – kérdezte Jessie. – Neki tervei vannak. Neked álmaid. Kell még ez a hét, hogy terveket csináljunk belőle. – mondta Jessie.
Szóval én egész hamar elfogadtam, hogy kiestem. Jessie egész hamar elfogadta a döntését. Vince pedig nagy nehezen elfogadta, hogy végül ő jutott tovább. Nem meri bevallani, hogy örül is neki.
- Hova megyünk? – kérdezte Niall.
- Őszintén? – kérdeztem, és hátradőltem az ülésben. – Fogalmam sincs.
- Jó, mert nekem sem.
- Megkérdezem Victoriát. – sóhajtottam.
- Egyértelmű hozzátok. – jelentettem ki. Ő mondta, hogy oda menjek. Fogalmam sincs, mi vár rám.
Kiszálltam a kocsiból, Niall odadobta a kulcsot, hogy addig nyissam a kaput (elkaptam, wow), addig ő bezárta a kocsit, aztán már bent is voltunk.
Megkaptam, hogy milyen jól énekeltem. Megkaptam, hogy nem kellett volna kiesnem. Aztán azt is kijelentették, hogy nem nekem kellett volna kiesnem. Pff.
Mindegy, a végére rájöttek, hogy én már ezen rég túl vagyok, és meglóbálták a szemem előtt az intercity luxus vonatjegyeket oda-vissza. De külön jegy volt, ergo több napot maradok otthon. Ennek tisztára megörültem, szóval sorba ölelgettem őket, meg hálálkodtam.
 Ezek után Victoriával átmentünk hozzám, és k begyidőben értünk oda, mint a többiek. Ők is kifejezték sajnálatukat, mert szerintük tök jó voltam. Meg örültek, mert megyek velük bandázni a suliba. Leamortizáltam őket, miszerint jövő héten még nem szabadulok rá a tanárokra, nem lesznek olyan szerencsések. De azért a hét nagy részében nálam fogunk bandázni. Aztán megyek suliba, mert mi mást csinálnék? Vince gondolom, majd hazamegy, Jessie megy a saját dolgára, a fiúk meg kezdenek forgatni, szóval elég unalmas lenne a hét a suli, azaz a szünetek nélkül. Meg nekem most nagyon hajráznom kell, különórák meg minden, ha le akarom tenni még idén, tizenegyedikben az érettségit. Aztán meg tervezgethetem, hogy Jessie vagy a fiúk kiadójával szerződjek le. Talán a fiúkénál. Lehet, hogy az jó döntés lesz. Meg közben próbálom magam összehozni Ed Sheerannal, és akkor ketten írnánk a szövegeket. Az még egész kevés. Mostanában senki nem írja magának a szövegeket. Ez elég gáz, de ez van. Szóval mi ketten remélem pont jól elleszünk ketten. De ez még csak terv. A megvalósításig még hátravan egy csomó idő… és tanulás. Szóval el is kéne kezdeni pótolni!

Harry szülinapja

Ugye közeleg a február, és ezzel Hazza drága születésnapja is! A magyar directionerek így ünnepelnek:

Harry szülinapján ezt csináld!
 -Göndörítsd be a hajadat.
 - Szemceruzával rajzolj a hasadra még 2 mellbimbót.
 - Legyél kedves a cicákkal
 - Írd a csuklódra hogy 'curly'.
 - Legyél perverz .
 - Mindig vigyorogj.
 - Vágj hülye arcformákat .
 - Rázd meg mindig a hajadat és mond 'azok a fürtök' :DDD

Szerintem nem lesz olyan nehéz.:)

Ha már csináltam egy új bejegyzést, akkor a blogról is írok pár dolgot. Tegnapra megleptetek 3000, mára pedig még 100 megtekintéssel! Hoppácska! WoW! Uramisten. Imádlak titeket! ♥ *-* ♥
Viszont a legújabb bejegyzésre még midnig nem gyűlt össze a 20+ megtekintés. Amit jelen esetlben annyira nem is sajnálok, ugyanis holnap semmilyen esetben nem lenne időm feltenni. Szerdára viszont reménykedek, hogy meglesz, és hozhatom. :)
Addig is hallgassatok egy kis One Thinget. Egyrészt, mert nemrég lett 1 éves a klipp, másrészt meg mert a blogon hamarosan elkezdik forgatni a fiúk a klipet. Én már ott tartok, pontosabban. Ti még nem, de ez bepótolható. :)
Na, nem is dumálok többet. Betaltani ám a fentieket (majd), olvasni a blogot (csak ha tetszik), és akkor hamarosan jön a következő rész! :)  ♥ #szeretemazolvasoimat Nina.*

1. Kritika

Amint láthatjátok, megkaptam az első kritikát. A "kinézet" oldalon icipicit többet is megtudhattok. :)

Kinézet: A fejléc tetszik is meg nem is. Ami tetszik benne az a jó összeszerkesztés, de ami nem tetszik az a fejléc háttere. Szerintem a fejlécet olvaszd egybe a háttérrel. Más néven egy másik sablont válassz!
A szereplők. Hát először is méretezd át őket! Másodszor nem kellett volna elárulni a végén, hogy ki kinek lesz a barátja/ barátnője! Ráadásul elég sok helyesírási hiba is volt bennük.
Van hogy a részeknél -na jó, minden résznél- egyre nagyobb lesz a betűtípus. Miért? Teljesen elakarod csúfítani a blogod? Ezeken azonnal változtass! Plusz egy chat-et tegyél a modulokhoz!

Sztori: Hát a legelső amit észre vettem az a sok sok helyesírási hiba. Nem írom le még egyszer olvass vissza, de nem figyelsz a helyesírásra! Ezt lustaságnak nevezik, hogy nem foglalkozol az ilyenekkel. Mielőtt közzéteszed a részeket ellenőrizd le legalább háromszor.
Hm.. nem is rossz. Talán azt kell mondjam kellemeset csalódtam.:) Nem sablonos, elég jól kialakítod a részek hosszúságát és még jól is fogalmazol! Lenyűgözött!:) Talán ennél többet nem is tudok mondani a történetedről. Elnyerte a tetszésem! Ügyes munka!

Osztályzat: Háromnegyed.

Nem tudom, miért, de ezt én most kommentálni szeretném.:D
Kinézetre: Örülök, hogy tetszik a fejléc, kár, hogy nem én csináltam. A fejléc háttere ugyanolyan, mint a háttér, szóval nem nagyon értem, de oké. Lehet, hogy tényleg jobb lenne egy másik sablon, de én ezt már úgy megszerettem. A szereplők képeivel kapcsolatban tényleg egyet értek. Nincsenek egyformára méretezve, ráadásul kettőnél fura fekete izé van a két oldalán. A betűk kinagyulása blogger hiba, nem én csinálom. Chat... ugye már írtam, hogy béna vagyok, meg nem is engedi? Kár, mert amúgy tényleg raknék.

Sztorira: Sok-sok helyesírási hiba? Tényleg? Sorry, majd jobban figyelek. Mert pl. a szereplőknél is tényleg. Amit meg a sztoriról írt, azt nagyon köszönöm neki. :)

Osztályzatra: elfogadva.:D

Oké, tudom, hogy idióta vagyok.
Amúgy eredetileg hírekkel jöttem. 2900 megtekintés? WoW! Köszönöm!
A héten legközelebb csak vasárnap tudok jelentkezni, este. Ha addig meg lesz a 20+, felrakom a részt. Addig is szurkoljatok! Szombat délelőt felvételit írok, aztán meg fellépünk a zenekarral a polgármesteri hivatalban. Fuu.
Na, szerintem nem is untatlak tovább titeket. Ennyit akartam, felraktam, kész.:)
Puszi! Nina.*

23. rész - Élő show

Hellóka! Meg is jöttem. Először is azt kell mondjam, hogy "vészesen" közeledünk a 3000 megtekintéshez, és már 2800+ van, aminek nagyon örülök. Mára jóval nőtt a nézettség tegnaphoz képest, szóval kezdek kíváncsi lenni holnapra. Kommentelni továbbra is lehet. Akartam rakni chatet, hátha úgy többen írtok, de vagyok olyan béna, hogy nem jött össze. Na midnegy, sok mindent szeretnék ami nem jön össze. Pff. És csak "kicsit" tértem el a témától. Már ha lett volna. Okéé. Na midnegy, nem beszélek itt össze-vissza nektek. Jó olvasást! :) Nina.*

Egész héten szorgalmasan jártam próbákra, erre a dalra aludtam el, erre keltem, ez ment egész nap a fejemben. A szöveget ezer éve kívülről tudom, és a koreográfiával egyszerre is könnyen megy a dolog. Konkrétan tudom, hogy hányadik másodpercben kezdek, és hányadikban fejezem be. Na jó, nem, de majdnem. Totálisan elegem van a dalból.
 Ma egész nap otthon ültem, és pátyolgattam a torkom finom meleg teával. Közben hallgattam a dalt, és neteztem. #LiveShow #VoteForNinaThompson és ilyesmi tweetek a suliban szenvedő barátaim profilján, egyre több lájk a hivatalos rajongóin… várjunk csak: hivatalos rajongói oldal, mi van? Ezt is csak én hívom így, mivel a legjobb barátnőm írja a posztokat. Szóval a fal pörög, egyre több lájk érkezik rá. Tegnap megint lekaptak minket az egyik gyorskajáldában Vince Kiddel, de nem érdekel senkit a dolog. Ezen kívül csodálom, hogy Harryt és Victoriát nem kapták rajta, mert a jelentések szerint egész nap nyalták falták egymást. Mindegy, örülünk neki.
Most nagyon parázok, mert így is már csak hatan vagyunk, és csak hárman maradunk. Aztán ketten, és aztán valamelyikünk kiesik. Uh. Mondjuk csapatonként, de akkor is kezdek félni.
Már jóval előre bementem a stúdióba. Gyorsan csináltunk egy főpróbát, aztán még volt negyed órám szabadon, és elkoboztam egy laptopot.
- Ah, hála égnek, hogy fent vagy! – fogtam a fejem. – Liam, a többieket idehívod.
- Az idegroncs hív! – ordította. Nem így gondoltam, de mindegy. Jöttek, az a lényeg.
- Ne parázz már ennyire! – röhögött ki Louis.
- Szerintetek tovább jutok? – kérdeztem.
- Nem. – mondta Harry.
- Mi TUDJUK, hogy tovább jutsz! – tárta szét a kezét elégedetten Zayn, aztán összepacsiztak.
- Én akkor is izgulok!
- Nina, nyugodj már le! – hajolt be a kamerába Victoria.
- Ti nem szoktatok izgulni? Most komolyan!
- Felesleges, csak elrontjuk vele.
- A profik. – forgattam meg a szemem.
Negyed óra múlva még mindig velük tárgyaltam, nem vettem észre hogy menni kéne, így a sminkes jött hozzám. Kicsit kaptam frászt, amikor a semmiből jött egy egyet és a pofámra kentek egy jó adag alapozót.
- Mi a?! – néztem szét. – Ja, oké, rohanok! Na, mennem kell, köszi mindent! Sziasztok! – búcsúzkodtam, és kinyomtam őket. Ez gyors volt.
Gyorsan átrohantam a sminkeshez, aki negyed óra alatt végzett is, aztán rohantam a fodrászhoz, akinek tíz perc kellett, aztán még öt perc volt kiválogatni a ruháim, szóval a stylistnál is tíz percet töltöttem. Miközben nézegettem magam az egész alakos tükörben, és dúdolgattam a dalt, már elkezdődött a műsor. Nemsokára bevonultam a backstagebe.
Ott végignéztem Jessie csapatán, és próbáltam felmérni az esélyeket. Ezzel el voltam egy ideig, azt sem tudom, mennyi idő telhetett el. Ki állt fel és ment ki, ki jött vissza a műsorról. Csak gondolkodtam, hogy mi lesz majd. Aztán én jöttem. Vince még szorított egyet a kezemen biztatásból, aztán felálltam, és mentem a lány után.
Nagyon izgultam, féltem, hogy ennyi gyakorlás után sem fogom tudni. Annyira nem szoktam élvezni ezt a számot. Így felmondtam magamnak a szöveget. És akkor értelmét nyerte. Miről is szól ez a szám. Nem csak elénekeltem, hanem bele is adtam, amennyit tudtam. Összesen pár másodpercem volt felkészülni rendesen erre a showra. Így persze nem volt az igazi, de sokkal jobb volt, mint próbákon, amikor még azt hittem, kész a dal. Pedig csak egy kicsit el kellett volna gondolkodni a szövegen, nem csak simán elénekelni. Kicsit átérezni.
A mentorok persze elég vegyes véleményeket adtak. Például, hogy milyen szépen elénekeltem. Meg ilyesmik. De megkaptam azt is, hogy itt már nem lesz elég csak a hangszín. Kezdett lejönni valami, de még korántsem az igazi. Én pedig teljesen egyet értettem velük, és a közönségre bíztam magam. Eközben Jessie szidta őket, hogy mégis mit várnak el egy 17 évestől. Hát azért akkor is igazuk van.
Lementem a színpadról és tök büszkén hallgattam végig Vince előadását, ami azért jobb volt, mint az enyém. Ha harc, hát legyen harc. Bekeményítek. Nehéz dalt fogok választani, és nagyon jól fogom elénekelni. Meg szeretném nyerni ezt.
 A nézők szavazatai szerint mindketten továbbjutottunk. Így Jessie csapatából hárman voltunk már csak összesen.

Bónusz - Kiss You

Hát itt vannak az epic képek! :D
Szerintem nem nagyon kell kommentálni, de azért megteszem:
Szóval az elsőn eléggé elvoltak. Fejek, meg Nialler beállás befigyel.xd
Másodiknál értelmes fejek megint, és vakuvillanás, sajnos.
Harmadik képen amijen arca van Lounak... inkább nézem Niall drágát. ❤
Negyedik képen egy kis Niall tánc a Niall szólóra. És végre van neki, több is! Bár még így is jóval kevesebb, mint Harrynek, vagy Liamnek, de örülök.
És végüüül! Zayn a kis aranyos arcával, Harry arckifejezéseit meg nem tudom hova tegyem, és mit gondoljak, szóval megértem, Liam miért vág ilyen fejet.:D
Nem a legjobb minőség, de telóval van, meg be is voltak kicsit mozdulva. Pff. Na mindegy, én jókat röhögtem a fejeiken.:D #szeretemazolvasoimat Nina.*

22. rész - Vissza a rendes kerékvágásba

Helló! Érkeztem hozzátok, kelet felől, három nap múltán, hajnadatkor! Hát jó, nem, de nem vagyok valami filozófusos hangulatban, ami annyit tesz, hogy sík hülye vagyok. Végülis most ettem meg a metálcsiga alakú palacsintám (sajátkészítésű)... "\@_
Oké, szerintem nem fárasztalak titeket a hülyeségeimmel. Jó olvasást!
Ja, de mégis fárasztalak titeket magammal. Nemhogy 2500, 2600+ megtekintés! WoW! Megleptetek. De nagyon jól esik. :) Köszönöm szépen. ❤ Na de mostmár tényleg hagylak titeket. Nina.*

Ma reggel egy utolsó forró tea után izgatottan indultam Jessiehez. Nem igazán érdekelt semmi. Csak énekelni akartam már azt a szerencsétlen számot, amitől mostanra teljesen elment a kedvem. De énekelni akartam. És ez volt a lényeg.
- Soha az életben nem éneklek többé Taylort! – jelentettem ki. – Elegem van ebből a számból.
- Most már kibírod. – nevetett.
- Muszáj lesz. – mondtam unottan, aztán felvettem valamit, ami helyettesíti a mikrofont.
Negyed óra skála és beéneklés után egy órát próbáltam, aztán kimentünk a reflektorfénybe. Mármint most oda kellett képzelnem. Felkapcsoltak pár lámpát a színpadon, hogy lássunk is valamit, aztán odajött a tánctanár, meg pár táncos. Fél óra alatt nagyjából el is sajátítottam a koreográfiát, aztán még vagy egy órán át gyakoroltuk némán, aztán fél órán át énekkel. Hulla voltam. Ráadásul otthon nincs kaja. A többiek még suliban. Egyedül nincs kedvem enni. A fiúknál mindig tele a hűtő, és szívesen látnak. Bingó! Úgyis rég láttam őket, a kalapot is vissza kéne vinni.
Szóval hazamentem a kalapért, kissé rendbe szedtem magam, aztán indultam is.
- Hi, hi! Bonjour! – nyitottam be, és előre féltem, mi vár rám.
- A kalapom! – vette el Zayn, és puszilgatni kezdte az ő gyönyörűségét, én meg már összegörnyedve röhögtem.
- Ó, annyira büszke vagyok rád! – jött oda El. – Komolyan. Melyik kezdőnek jut még eszébe adakozni? Semmit nem tesznek, csak sajnáltatják magukat próbák után. – mondta.
- Azért én is elég hulla vagyok. És hogyha nincs Az, nem adakozok. Ilyen egyszerű. – romboltam le az álomképét.
- Aj már. De akkor is. – húzott tovább, mire elnevettem magam.
- Mindegy. – nevettem tovább. – Most ÉHES vagyok. – jelentettem be, és megrohamoztam a hűtőt.
- Tisztára összeilletek. – jelentette ki és nagyon nevetett. Hitetlenül megráztam a fejem, aztán megnéztem magamnak a választékot. Ez a hűtő… belül nagyobb!:D
- Milyen volt? – kérdezte Harry és Liam.
- Fárasztó. – mondtam. – Ott szenvedtem vagy öt órát. A dal… borzalmas.
- Tényleg az. – jött be Niall, és kinyitotta a hűtőt.
- Öcsém, most ettünk! – mondta El.
- Nem érdekel. Éhes vagyok. – jelentette ki, én meg majdnem kiköptem a haját, annyira röhögtem.
- Mert mit énekelsz?
- Taylor Swift. Fúúj! – mondtam.
- Hogy mentél bele? – kérdezte Zayn értetlenül.
- Úgy, hogy amikor én éneklem, valamivel jobban tetszik, mint amikor az eredetit hallom. – szögeztem le, és itt mindenki a földön fetrengett. Egy szép véleményalkotás volt.
- Úgy nem bírom Taylort. – mondta El is. – Ez már hányadik pasija volt?
- Ja, elég szánalmas. Na mindegy, a lényeg, hogy énekeljem le végre ezt a borzalmat, aztán válasszak végre valami mást! – mondtam.
- Válasz… - kezdtek bele egyszerre. Tátátátáám! – One Direction számot!
- Nem gáz az ötlet, csak épp az I Wish-t kilőttem, és még egy csomó olyan van, amit nem bírnék elénekelni. De amúgy simán. – vontam meg a vállam. Na akkor ez most pozitív, vagy negatív válasz volt? – De amúgy nem mindegy? Egyelőre szurkoljuk, hogy szombatig ne kapjak ettől hányingert. – röhögtem ki saját magam.
Kinéztem az ablakon. Esett. Nem sok napsütést látni erre felé. Általában hűvös van, és esik. Nagyon sokat. De imádom a helyet. Ha mondjuk, elmennék Amerikába, a napsütésbe, egy idő után hiányozna a szél, a sok eső… esőillat. Meg minden, ami csak itt van.
Villámlott. Nem szeretem, ha villámlik. És bár akkor nem esett, visszaemlékeztem arra az éjszakára. Jó szándékkal indult, egy „de jó újra itthon” feelinggel. Az első benyomások mégsem a legjobbak voltak. Aztán lehet megemészteni. Az eső… mindig olyan elmélkedés hangulatom lesz tőle. A francba!
- Hahó! Föld hívja Ninát! – integettek az orrom előtt.
- Oké, itt vagyok. Miről maradtam le? – hessegettem el őket.
- Vagy inkább mi miről maradtunk le? – kocogtatta meg Lou a fejecskémet. Én csak megforgattam a szememet. Semmi érdekesről. Azaz hogy de, de akkor sem mondok semmit.
Lazulás után elmentem a suli elé. Ott aztán jött az éljenzés.
- Téged látni errefelé? – lökte meg a vállam Jeremy, mire elröhögtem magam. Persze a suliban tökre bírnak amúgy is, szóval most nagy téma, hogy eljutottam az első élő showig. Így páran kértek autogramot. Lényegesen többet, mintha csak valakivel kimennék az utcára. Hát azok nem ismernek, szóval megértem. Még csak kétszer láttak a tévében, simán érthető. Persze az a pár ember, aki felismert, és tetszett nekik a hangom, és odajött, az nagyon tetszett.
Szóval ezekkel az idiótákkal elmentünk Victoriához, aki időközben elpanaszolta nekem, hogy tegnap óta nem látta Harryt, és már hiányzik neki. Hát igen. Szóval miközben kinyitottam a kaput (igen, én, az ő házában) éppen romantikus beszélgetést folytatott a barátjával telefonon. Mármint gondolom.
Amíg én megcsináltam a heti lemaradásom a suli terén, ők valamit nagyon ügyködtek a gépen.
- Mi a frász? Komolyan megcsináltátok a föld első Nina Thompson rajongói oldalát? – kiáltottam. – Imádlak titeket. Úgy hiányozni fogtok nekem egy év múlva. – mondtam.
- Mi lesz egy év múlva? – esett le Ben álla. Ja, jó előrelátó, tervezi az életét.
- Mi készülünk az egyetemre, ő meg bezárkózik a stúdióba! – adott neki egy tockost Bell.
- Ja! És aki tanfolyamra megy?
- Látszik a jegyeiden. – röhögte ki Victoria. Ben csak büszkén hajlongott.
 Amíg én szétnéztem az oldalon, és dicsérgettem az egyetlenegy csodás admint, ők nagyon is elvoltak a kanapénál. Jeremy le is esett. Fogalmam sincs mit csináltak, de kapcsolódta. Nehogy kimaradjak a jóból!

Zayn szülinapja

Január 12... na mi van akkor? Csak nem Zain Jawad Malik születésnapja? De bizony! :)
És hogy mit kell tenni? Ezeket:

1. Írd ki twitter-re #HappyBirthdayZayn
2. Írd fel a kezedre "Vas Happenin"
3. Öltözködj úgy mint Zayn
4. Viselkedj úgy mint Zayn
5. Nézegesd magad legalább 10 percig a tükörben
6. Kiabáld ki az utcán: Vas Happenin
7. Miközben twettelsz neki dugd ki a nyelved.:")


Remélem még nincs túl későn, hogy kirakjam. :)


Amúgy ezelőtt pár perccel felkerült a 21. rész is, szóval van egy kis olvasnivalótok is. Remélem tetszik. :) Nina.*

21. rész - Jótékonyság

Na, itt is lennék az új résszel. A héten már nem kaptok. Elég nagy csalódást okoztatok nekem. Pozitív értelemben. Ugyanis most sokkal gyorsabban összejött a 20 nézettség, van egy rendszeres kommentálóm, sok olvasóm... mondjuk a felét nem hozza ki, hogy követne, de kit érdekel?! Jajj, és 2400 nézettség is überelve van! <3 *--* :) Remélem ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket. Jó olvasást. Puszi! :* #szeretemazolvasoimat Nina.*

Miután rendbe szedtem a hangom, azonnal nekikezdtünk a próbáknak. De nem Jessievel! A két fiú tud gitározni, szóval lepasszoltam nekik a kottákat, hogy tanulják meg, én meg tanulgattam azokat a dalokat. Nem sok,de nagyon jók. Többek között The Flood és I Wish is van a listán. Már össze próbáltuk velük, Vic szerint nagyon jó. Ja igen, neki meg a kalap jutott, és a dumálás. Ahogy Bellnek is, csak neki ott volt a jó barátjának a baseball sapija. Helyszínnek a város nevezetesebb pontjait választottuk. A Big Bennél kezdtünk.

- Hello. Nina Thompson vagyok, és adományokat gyűjtünk egy nemes cél érdekében! – mondtam. Szóval a fiúk nekikezdtek gitározni, én énekelni, a csajok meg jártak körbe a kalapokkal, és elmondták ez embereknek, miért is gyűjtünk. Ha nem lenne egyértelmű: #bántalmazottnőkért!
- „Bringing on the flood, of love. Love me like a flood, of love. Bring it on!” – énekeltem. Kicsit féltem ezektől a magas részektől, de végül semmi gond nem lett. Ezután jött az I Wish.
- Nina! Ezzel lépsz fel a Voiceban? – kérdezte valaki.
- Félreértések elkerülése miatt… - kezdtem bele. - Ezek közül egyik számmal sem fogok fellépni a Voiceban. – mondtam mosolyogva, és folytattuk. Wonderwall <3 … and after all, you’r my wonderwall… Imádom.
Ezután jött a párbajos szám, meg egy Beatles. Kérésre még egyszer elénekeltem nekik az első számot, amit a válogatáson is énekeltem, aztán mentünk tovább. Közben azon gondolkodtam, hogy nekem is az a kedvencem.
 Ezek után kimentünk a folyópartra és ott zenélgettünk. Meg úgy a belvárosban. Igazából nagyon jól éreztem magam. Victoria pedig nagyon büszke volt rám. Aztán megtalált minket egy riporter.

- Nem utcazene. Mondjuk elég jól éreztem magam. Egy kampányban veszünk részt.
- Milyen kampány?
- A bántalmazott nőkért. Most épp oda tartunk. – mondtam, és el is indultam.
- Miért pont a bántalmazott nőkért?
- De tényleg? Miért nem mondjuk leukémiásoknak? – kérdezte Bell. – Végül is nekem mindegy.
- Nem kívánok erről nyilatkozni. – toltam félre a csávót és tovább mentem. Kiosztottam pár autogramot, aztán eltűntünk. Büszkén néztem a teli kalapra és sapkára, meg a pénztárcára, ami a nap elején még egy fontot sem tartalmazott. Bementünk az épületbe, és az adománygyűjtő ládába szórtam az összes pénzt. Jeremy meg is örökítette.
- Gratulálok mindenkinek. Szerintem nagyon jók voltunk. Jó cél érdekében. És szerintem tök buli volt utca zenélni. – mondtam. Szerintük is jó volt.
- Igen. De miért pont a bántalmazott nőkért? – kérdezte Bell. A francba.
- Szerintem azt hagyjuk. – nyelt egyet Victoria.
- Mert… - pásztáztam a földet. - …ha Ő nem jön…
- … ő is közéjük tartozna. – mentett meg Victoria attól, hogy én mondjam ki.
- De ki?
- Csak Ő. – mondta Victoria. És ezzel le is zárta.
- Mi a frász törtét a múlt héten? – kérdezte Ben értetlenül.
- Semmi jó, hidd el. – mondtam.
- De mi van? Most komolyan? Elárulná valaki? Victoria, legalább te, ha már ő nem tud róla beszélni.
- Na, erre én is kíváncsi vagyok. – mondta egyszerre a két fiú. Úgy érzetem magam, mintha szembe fordulnának velem. Pedig csak érdekelte őket, hogy vagyok.
- Csak majdnem megerőszakolták, de minden rendben van. – mondta idegesen Victoria, aztán arrébb húzott, őket meg hazaküldte.
- Nyugi. Minden rendben lesz. – mondta, miközben magához húzott, hogy megöleljen. Mennyit köszönhetek én ennek a lánynak?
Nincs olyan, hogy azt mondjuk, „ez velem úgy sem történhet meg”. Csak jön, jól megbasz, aztán otthagy idegroncsként. Egy ilyen helyzetben élni nehéz. Az én esetem könnyebb. Nem voltam egyedül. Nem teljesen. Ott voltak bent az emberek, bárki meghallhatta volna, amikor elmegy az ajtó előtt. De pont Niallnek kellett arra mennie. Ez a végzetem. Meg a megmentőm is. Így… talán könnyebb. Csak majdnem. Egy csak majdnemmel élni. És felejteni. Azt hiszem, jó úton haladok. De nem könnyű.
 Mikor hazaértem, egy ’Sorry, hogy úgy letámadtuk’ felirat lógott a nappaliban, és a barátaim. Victoria bólintott, amivel gondolom azt üzente nekik, hogy helyesen cselekedtek, de ki tudja. Szóval már ők is tudják. Furcsa, nekik sem igazán terveztem elmondani. De a srácoknak igen, és ők még nem tudják. Akkor most mit is csinálok?

20. rész - Amikor megtudják..

Halii!:3 Meg is hoztam a következő részt. Sajnálom, hogy csak ilyen későn hoztam, és hogy csak ilyen rövidke lett. Nem ez lett a legeslegjobb rész, sőt a következők sem, de remélem azért ezek is tetszeni fognak legalább egy kicsit. Mivel mostmár nem kell aggódnom a félévi jegyeimért, amik nem lettek túl jók, de ha azt vesszük, hogy kevesebb lett a hármas (annál rosszabb meg nincs), mint amennyire számítottam, akkor tökéletes, és a hozott pontjaim száma kb 170, akkor már tényleg csak az érdekel hogy jövő szombaton normálisan írjam meg a felvételit. Aztán ugye Hawaii lesz nálunk, szóval sűrűbben jönnek a részek. :)
Apropó, ami a részeket illeti, nem fogom visszahozni 15+ra. Ez persze még nem jelenti azt, hogy elég hamar összehoztátok a nézettséget, mert nagyon nem. De meg kell modnjam, hogy se nem vagyok csalódott, se nem haragszom. Viszont nagyon örültem, amikor megláttam, hogy már 2200nál is többen kattintottak az oldalra, az előző részhez ketten is komiztak, már egy valaki beszállt a közvéleménykutatásba és ötre nőtt a feliratkozók száma. <3
Ennyi lenne a blogról meg rólam. Aki még nem hallotta volna... Taylor és harry már niincsenek együtt. Ugye elmentek telelni(:D) a Virgin szigetekre, és ott vesztek össze. Olyan mértékben, hogy Taylor még aznap visszament az államokba. harry meg ott maradt, mivel kár lett volna elmenni, meg ki volt fizetve a szoba. >< Ti erről mit gondoltok? Hát én most nem fogok felállni tapsolni örömömben, akkor sem, hogyha nem szeretem Taylort. Két hónapig jártak, és már szakítanak? Gratulálok Taylor, a 17. és egyben legjobb pasiddal szakítottál a bő négy éved alatt! Szép telljesítmény! Szóval ez elég gáz... Én most vegyes érzésekel vagyok, mert ha most Hazza szomorú, vagy valami, akkor egyenlőre nem fogok élljenezni. Ha viszont már túl van rajta, akkor Taylor kezdheti írni a következő pasigyűlölő szakítósdalát. Vagy felénekelheti CD-re amit már megírtak a directionerek.:D A dalt meghallgathatod ITT!
És most jöjjön egy kis Kiss You! Most épp 14.916.923 megtekintés van rajta, és ez csak növekszik. Úgy hallottam, hogy megdöntöttük JB 10,6 milliós rekordját, és már 24 óra alatt meglett rá a 11 milliós nézettség. Nagyon ügyesek vagyunk. A fiúknak pedig hatalmas gratuláció ehhez a klipphez. Olyan idióták, annyit röhögtem rajtuk. Csináltam pár epic pillanatképet is. Ha jók lesztek, felrakom őket a következő bejegyzésembe. Annyit elárulok: vannak fejek.xd Na jó, most már átrakom kicsibe a betűméretet, mert az eddigi dumálásom olyan hosszú, mint a rész fele. Persze ti már kicsiben látjátok, és úgy sokkal rövidebb. Vagy nem. Na mindegy. Szóvan szerintem már eleget dumáltam. Jó olvasgatást! :) Nina.*

Mivel Jessie az én mentorom, az is a hatáskörébe tartozik, hogy szépen elbeszélgessen velem, és rendbe tegyen. Ezt tudtam. És kicsit féltem is ettől.
Rendesen felöltöztem. Amikor a tükörbe néztem, akaratlanul is eszembe jutott a tegnapi képem. Amikor a hajam, kicsit kócos volt, a sminkem sem colt már az igazi, a ruhám kicsit ráncos lett, a ruha ujja lecsúszott a vállamról, és riadtan álltam az ajtó belső oldalán.
Hívtam egy taxit, de nem mentem vele sokáig. Az út felét gyalog tettem meg.
- Sajnálom drága, de ez valami borzalmas volt. – mondta Jessie. Se a hangulatom nem passzolt a dalhoz, se a hangom nem remekelt. – Nina. Mi történt tegnap este? – guggolt le elém.
- Majdnem… - kezdtem bele a mondatba, de nem bírtam kimondani. - … amikor kint voltam az utcán… - folytattam nagy nehezen. - … majdnem megerőszakoltak. – mondtam ki, és sírni kezdtem.
- Te jó ég, Nina! – kiáltott fel, és magához húzott, hogy megnyugtasson.
Miután kiveséztük a dolgot, megkönnyebbültem. Utána kaptam forró mézes teát a torkomnak. Egyszer elénekeltük, de azt mondta, még három napig pihentessem a torkom, és hozzam rendbe magam. Miközben a következő adag teám kortyolgattam, megnéztem az üzeneteim. Volt egy pár. Mivel úgy éreztem, most már talán el tudom mondani, csajos megbeszélést hívtam össze egy közeli kis parkban. Mindenki ott volt, akinek el tudtam mondani. Dani, El, Victoria… már csak Bell hiányzott, de ha megtudja, tovább kérdez. Anyámnak meg nem szabad elmondani.
- Szóval mi történt? – kérdezték.
- Miután táncoltam Niallel, kimentem az utcára, kiszellőztetni a fejem. Aztán valaki bezárta az ajtót.
- Ne már! Az én voltam! – sopánkodott Dani. – Úgy sajnálom.
- Nem, én voltam buta. – legyintettem. – Szóval kint ragadtam. És akkor három részeg fiú közeledett, és mindenfélét mondtak… és aztán az egyik odajött. És én nem tudtam hova menni. Ha Niall nem jön… ha Niall nem jön… meg…
-… megerőszakolt volna? – kiáltott fel Victoria hisztérikus hangnemben. – Hát én megölöm!!!
- Ez… te jó ég. Ugye nem történt semmi? – kérdezte Eleanor.
- Ez borzalmas! – mondta Danielle.
- Már mindegy. Szerencsére semmi sem történt.
- De majdnem. – szólt közbe Vic.
- Ne legyél már ilyen! Szerinted nem gondolt rá eleget?! – szidták le.
- Jó, igaz. Sajnálom. De… ez. Legalább felpofoztad?
- Nem. – mondtam, és enyhe mosolyra húztam a szám. – Niall bemosott neki helyettem is.
- Húúúúú! :$
Viszont nemsokára szétszéledtünk, mert Daninek próbára kellett menni, Victoria meg rájött, hogy mindjárt kezdődik a második órája, szóval rohant. De kedvesek. Komolyan idejött suli helyett. Én meg de borzalmas vagyok.
Jobb híján El elrángatott magukhoz, azaz a fiúkhoz. Kicsit féltem, hogy majd hogy reagálok, amikor odaérünk Vajon a bejáratról a tegnapi jut az eszembe? De nem. Az, hogy milyen jó emberek laknak odabent, hogy ott vannak a legjobb barátaim, ott van Niall, és mennyi vicces dolog történt.
- Sziasztok! – nyitott ajtót Liam. – Hogy vagy? – kérdezte, de igazából szinte semmit nem jelentett volna neki az a mondat. Mintha tegnap csak kicsit rosszul lettem volna. Iszonyatosan hálás lehetek Niallnek, amiért semmit sem mondott nekik.
- Sokkal jobban. – mondtam.
- És tőlem már meg sem kérdezed? – kérte számon El. Haha.

- Ó, elnézést! Hogy van, hölgyem? – hajolt meg előtte.
- Most már jól. – mondta kelletlenül, mire elröhögtem magam.
- Helló! – jött oda Louis, és egy csókkal üdvözölte a barátnőjét. Olyan édesek.
- Most komolyan még a reggelit eszitek? – mentem be a konyhába, és én is levettem egy szeletet a pirítós kupacból.
- Höö, neked még próbán van a helyed! – húzta össze a szemét Harry.
- Három nap szabadnapot kaptam. – nyújtottam ki a nyelvem.
- Ó a mázlista! – motyogta Zayn. Hehe.
- Hát aki most úgy énekelt, hogy befognátok a fületeket, annak kijár a betegszabadság. – szépítettem a helyzeten. Igen, ez csak a fele.
- Végül mi lett? – kérdezte csendben Niall. A többiek már nem ültek az asztalnál.
- Elmondtam Jessienek, meg a lányoknak. Így már sokkal könnyebb. Részben ezért is küldött haza.
- Részben? Ennél hova kell több? – kérdezte.
- Mondtam, hogy borzalmas a hangom. És most teljesen komolyan. Nem úgy, mint legelőször.
- Legelőször is ilyen komolyan mondtad. – karcolt a levegőbe idézőjeleket.
- Oké, te akartad. – mondtam, és énekelni kezdtem. Szerintem a falra mászott.
- Rendben, abbahagyhatod. – intett le.
- Én megmondtam. – vigyorogtam rá.
Próbálok úgy tenni, mintha nem lenne semmi gond. De legbelül még mindig nem sikerül felejteni.
Miközben a fiúk eltűntek, én elkoboztam valamelyiküknek a tabletjét, és azon neteztem. Hamarosan találtam egy alapítványt, és gondoltam, miért ne? Összegyűjtöttem pár dalt, amit majd kajál a nép, és van hozzá gitár is. A szövegeket meg a kottákat kinyomtattam a gépen és kezdtem tervezgetni.
- Srácok, valakinek van valami menő kalapja? – kiáltottam, mert fogalmam sem volt merre lehetnek.
Mikor a lépcsőhöz éltem, egy repülő tárgy majdnem lefejezett, de nem akadtam ki, mivel Zayn szexi kalapja volt a tettes. Kalap… szexi kalap…
- Tökéletes! – kiáltottam fel boldogan, és pötyögni kezdtem a telefonomon.
~ Suli után tali nálam. Hozd a többieket is. ~ Írtam Victoriának.

- Ajaj, te mit tervezgetsz? – nézett rá a kijelzőmre Hazza.
- Semmi rosszat. Meglepetés. – mondtam. – Zayn, ha nem gond, ezt pár napra kölcsönkérem. – mondtam, és feltettem a kalapot a fejemre, mivel máshogy nem tudtam volna hazaszállítani. Az már más kérdés, hogy még ottmaradtam vagy három órán át, és ápolgattam a torkomat forró teával. Viszont amikor idő volt, rohantam kifelé.
- Ugye nem csinálsz semmi butaságot? – kérdezte Eleanor, és erre Niall is felfigyelt.
 - Biztos. – mondtam. Még intettem, aztán becsuktam az ajtót.


Hát amint látjátok, kicseréltem a képet ezekre, mert most vettem észre, hogy már régebben tölötöttem le ehhez a részhez is, csak nem láttam. -.-' Na mindegy.:D

#KissYouOnVEVO

Felrakták a Kiss You klipjét! Már világtrend: #KissYouOnVEVO ! o.O

YouTube-on csináljatok külön lejátszási listát ennek a számnak, hogy megdönthessük 24 óra alatt Justin Bieber rekordját! Ha már unni fogjátok a számot, némítsátok le, de hadd menjen tovább, gyűljön a nézettség. Nyissatok új fület, és nyomjátok be azt a számot amihez kedvetek van, de ez kérlek, folyamatosan menjen! Ja, és kérlek osszátok is. :)

Kiss You

*

Ezenkívül még az is van, hogy 2000szer léptek rá a blogra. Uramisten! *--*
És köszönöm szépen a kedves kommentelőnek is. A részt ahogy már mondtam, csak 20+ megtekintéstől hozom, és sajnos még 10 sincs. Na mindegy, majd jön. Ha esetleg nagyon nem jönne össze, visszaveszem 15+ra a határt. De majd csak a felvételim megírása után. Mert onnan már Hawaii lesz. :3 Szóval addig bírjátok ki és hallgassátok a Kiss You-t! ♥

19. rész - Welcome

Jó welcome - rossz welcome ?! Na, ez itt a kérdés.:D
Elég hosszú rész lett, de mindenképpen jó (szerintem). Lesznek benne durva meglepetések. Vagy nem, ez tőletek függ. Azért remélem tetszeni fog.
Amúgy kicsit néztem nagyot, hogy már 1900 megtekintés van az oldalon. WoW! Uramisten, nagyon boldog vagyok! <3 És az előző bejegyzésre is összegyűlt már a 15 megtekintés, pedig csak egy napja írtam ki. Szóval most 20+ megtekintéstől hozom a részeket. Így sajnos biztosan több idő lesz két rész között, viszont nekem most nagyon hajráznom kell, meg felvételi is, szóval kcisit jól jön. Azért a laptopon fojamatosan gyarapodik a következő részek hosszú sora, szóval nem kell aggódnotok. #szeretemazolvasoimat Nina.*

A távozásomat már rég megterveztük. Csak Victoria volt velem, meg a három átvert, akik most tudták meg a hírt. A varratos fejemre ráhúztam egy sapkát, aztán fogtuk a bőröndömet, és indultunk ki. Persze az egész újság ott volt a kórház előtt. Csomóan fotóztak, és kérdezgetni kezdtek. Jessie hívott.
- Oké, szépen letámadtak. Adj nekik egy kis anyagot. Tudod, mi a dolgod.
- Rendben, köszi. – mondtam, és megálltam. – Oké, válaszolok néhány kérdésre, de sietnem kell! – csaptam össze a tenyeremet.
Kérdezgettek egy pár dolgot. Milyen a Voice? Mi van köztünk Vince Kiddel? Hogy kerültem a kórházba?
- Tudta, hogy a One Direction nevű brit fiúbanda a héten ezt a kórházat járta folyamatosan? – kezdett bele az egyik újságíró.
- Tudtam – mondtam röviden, mielőtt bármi mást is kérdezhetett volna, és jeleztem, hogy nem mondok erről többet.
Végül megkérdezték, mennyire befolyásol ez a kis kihagyás, és benne leszek- e a következő műsorban.
- Mindenképpen számíthatnak rám. Megtörtént, pihentem, most már ideje próbálni. Köszönöm. – toltam el őket magamtól, és Paul kocsija felé vettem az irányt.

- OMG! Paul! Tényleg ő az? – kérdezte Bella, a fiúk meg értetlenül néztek.
- Jessie küldte. Igen. – mondtam nekik, aztán lediktáltam a címem.
- De miért?
- Leszerződtünk vele. Ő lesz a testőröm. – mondtam.
- Hoppsza. – mondta Ben.
- De ő a 1D testőre! – integetett előttem Bell.

- Na ne mondd! Rám is lesz épp elég ideje. – legyintettem.
- Oké, ezt szoknom kell. – jelentette be Jeremy.
- Hát igen.:P
- Egy hónap, és még durvább lesz. – mondta Victoria. Na igen, addigra valószínűleg rájönnek, hogy Harry barátnője, hogy ezer éve ismerem a srácokat. És még a Voice is. Ha tudnák…
Mikor hazaértünk kivettem az összes újságot a postaládámból. Az egyikben már benne volt Payzer. Persze még csak találgatásként. Ma este lesz a twitcam, amin bejelentik, hogy együtt vannak. Harry félti Victoriát, úgyhogy még titkolóznak. Nem baj, kell az nekik.
Negyed óra múlva otthon is voltunk.
 - Gyertek be egy teára. Paul, te is! – mondtam nekik. – Sajnálom, hogy nincsen rátok időm, de elképesztően elfoglalt vagyok. Ígérem, amikor tehetem, megyek. – mondtam.
- Ah, ez nagyon finom. – mondta Bell.
- Eleanor’s, El módra. – mondtam nevetve. Amint Vicnek is leesett, ő is nevetni kezdett. A többiek meg nem értették.
Miután megitták a teát és egy darabig beszélgettünk, kikísértem őket.
- Nem lesz nehéz a testőrödnek lenni. – jegyezte meg Paul.
- Amíg valaki össze nem rak a fiúkkal. – kacsintottam, aztán felmentem a szobámba.

- Jézusom, a frászt hoztátok rám! – kiáltottam, mikor megláttam a szobámban heverésző fiúkat.
- Oké, csak szólni akartunk, hogy este lesz nálunk egy „hello november – welcome nina” buli. Ja, és kéne egy kis segítség. Már meg van hívva, aki számít. Kivéve a három pancsert.
- Szegények. Szegény mi. Hogyha segítek beszerezni, akkor az egész sajtó rajtunk fog csámcsogni.
- A-a! Itt a bevásárló lista. Jó szórakozást, három óra múlva legyetek kész, kint már vár a fuvar. – jelentette be Harry.
- Paul? – kérdeztem.
- Nem, ő minket visz. – mondták, és kimentek a szobámból.
De tudnak ők is szervezkedni. Felkaptam a pulcsim meg a cipőm, a táskát a vállamra kaptam, és kiléptem a házból. Még intettem a fiúknak, aztán megközelítettem a vadiúj audit, és kirántottam az anyósülés felőli ajtót. Mivel sötétített üvegek vannak, ne láttam a sofőröm.
- Helló! – ültem be Vince mellé mosolyogva.
- Hova megyünk először? – kérdezte, én meg előrántottam a bevásárló listát.
- Kaja. – mondtam, aztán tovább olvastam. – Remélem, megvagy már 18.
- Pia? – röhögött? – Meg.
Aztán beindította az autót. De idióta vagyok! Tizennyolc alatt hogy lehetne kocsija?! Elindultunk, de pár perc múlva már meg is érkeztünk.
- Oké, hát ez hatalmas. Az életbe nem találok meg itt semmit. – mondtam.
- Ne dumálj már! – kapott fel, és rakott bele a bevásárlókocsiba. Hát oké.
- Szedj ki innen! – kapálóztam. Ő meg csak röhögött. Na szép!
Egy idő után kénytelen voltam beletörődni, úgyhogy csak fogtam a listát és szépen dobálgattam be magam mellé a dolgokat. Oké, még a ruháknál is szétnéztünk a kérésemre, amikor is felcsendült a WMYB én meg totálisan beőrültem és elkezdtem énekelgetni. Kidd meg csak fogta a fejét. Persze sikerült felhívni magunkra a figyelmet, úgyhogy ki kellett kászálódnom végre abból a kényelmetlen bevásárlókocsiból, és osztogatni néhány autogramot. Pont nem érdekel, mi lesz ebből. Jó volt, de tényleg. Nagyon hülyék vagyunk.
A csomagokat beraktuk hátulra, aztán rájöttünk, hogy kész is lettünk. Egy óra alatt. Én kitetettem magam a sarkon, Vince meg vitte a cuccot a srácokhoz. A mennyiségből ítélve nagy buli lesz.



Otthon kerestem egy háromnegyedes ujjú dresszet, amit egy fekete magas sarkúval és fekete laptáskával vettem fel. A hajam szép hullámosra csináltam és a sminkem is kicsit erősebb lett a szokásosnál. Ezek után elindultam.
- Szia Nina! – nyitott ajtót Niall, én meg szerintem ott haltam meg. Azért sikerült összekaparnom, és beráncigálnom magam az ajtón, hogy ne égjek már ott, amúgy is elég vörös lehetett a fejem.
Leültem Victoria mellé, és gondterhelten csak ennyit tudtam kinyögni: állati szexi.
- Láttam. Téged még megöl ez a csávó. – mosolyodott el, miközben én csak egy tincsemet csavargattam. Én nem szoktam ilyen lenni!
- Nina! Nem is szólsz?! – kérdezte Liam sértődötten.
- Szólok. – mondtam vigyorogva.
- Haha.
- Szia! De jól nézel ki! – jött oda El is. Aztán már Dani is, és csináltunk így négyen egy csajos fotót. Azért remélem, még nem rakják fel sehová.
- Ez csodálatos lett. – motyogta Lou Liamnek.
- Nem tetszik, ne nézd! – mondtam, miközben a tök jó fotót néztem.
- Csináljuk a twitcamot? – kérdezte Liam.
- Na, azt én is megnézem! – mondtam.
- Helló directioners! – köszönt Liam. – Azért csináltam ma twitcamot, mert nagy bejelentenivalóm van. – ekkor kicsit várt, és olvasgatta a kommenteket. – Ő itt Danielle, a barátnőm. – hívta oda az elpirult lányt, és megcsókolta. De cukik. – Most épp buli van. Hello November!
- Payzer, gyertek már! – nyitott be Zayn.
- Oké! – szóltunk hátra hárman, én meg kimentem. Ők meg kezdtek búcsúzkodni.
 Remélem senki nem látta meg a fejem. Az ajtóban azonnal beleütköztem Jessiebe, szóval vele is csináltunk egy képet, ami azonnal fel is került twitterre. Aztán nagy nehezen átverekedtem magam a tömegen. Jó sok embert hívtak meg, nem mondom.



A házban alig lehet mozogni, és a kert is tele volt. Mindegy, azért csatlakoztam a nappaliban táncolókhoz. Aztán kimentem a konyhába keresni valami piát. Szépen elbeszélgettem Zaynnel, de tényleg, meg egy kicsit ittam is. Aztán Victoria visszarángatott a tömegbe. Ott aztán party volt meg dance, többek között Niallel is. Huh. Mivel kicsit zavart voltam, kimentem kiszellőztetni a fejem. Az udvaron persze nem sikerült volna, így csak odaszóltam Vicnek, hogy az utcán leszek.
Kinyitottam az ajtót, és becsuktam magam után. Persze pár perccel később visszazárták. Mindig zárva van, elég sok fan járkál erre. Én hülye, meg kint maradtam. Mindegy, csak észreveszik majd. Még nem fontos, beszélnem kell magammal.
Iszonyatosan zavart voltam. Hiszen én nem szerethetek bele a világsztár Niall Horanba! Mindegy, késő bánat. Bánat? Egy percét sem bántam meg. Minden a fiúkkal és főleg minden vele eltöltött percet imádtam, és imádok most is. De miért kellett belezúgni, miért pont belé? Végül is… Victoria meg már együtt van Harryvel. Ő még kevesebbet tud felmutatni, de egyszerűen nem fogják őket ezzel szembesíteni, mert annyira összeillenek. Tökéletesen kiegészítik egymást. Lou és El után szerintem álompár. Persze Liaméknek is nagyon örülök. Zayn meg csak az X faktort nézi… vajon mi olyan érdekes pont a 2011-es X faktorban? Remélem, valami jó csaj, mert azt akarom, hogy mind nagyon boldogok legyenek. Valakivel. Persze szeretném, ha Niall pont velem lenne, de ez részletkérdés. Na jó, nem. Minden álmom. Aztán jöhet a Voice megnyerése.
Gondolkodásomból ordibálás szakított ki. Pár részeg srác billegett az utcán. Elég szép megjegyzéseket tettek… rám is, és még valamit suttogtak egymás közt.
- Na, mi van? Nem mered?
- Csak nem félsz? – uszították a legidősebbnek kinézőt. Ekkor az bemosott a fiatalabbnak, és a másiknak lepasszolta az üveget. Mikor egyre közelebb ért, megéreztem a tömény pia és cigi szagot. Pfuj. Akkor még nem esett le, mit akarnak, csak pásztáztam a földet.
Viszont amikor egyre közelebb jött, megszólított, és perverz megjegyzéseket tett, riadtan kezdtem hátrálni. Pechemre még mindig zárva volt a bejárati ajtó, és csak pár lépésre állt tőlem. Riadtan néztem a pasira, aki felém nyúlt. Sikítani kezdtem.
 Néhány másodperc (lehet, hogy egy perc) múlva kulcszörgést, zárkattanást hallottam meg, a perverz nevetések mögött. Kissé megkönnyebbültem. Az ajtó kivágódott, egy kéz berántott, idegesen tétovázott, bemosott annak az embernek, aztán becsapta az ajtót.

Nagy nehezen sikerült felfognom, mi is történt. Mi történt volna, ha Niall nem jön. Fogalmam sincs, mit éreztem. Nagyon ideges voltam, és riadt. A lábaim remegtek. Nem sok kellett, hogy hisztérikus módon sírni kezdjek. Ezt ő is látta. Védelmezően átölelt, én pedig nagyon, nagyon erősen kapaszkodtam bele. El akartam felejteni. A karjaiban éreztem, hogy már biztonságban vagyok, és minden rendben lesz. Meg akartam őrizni a pillanatot. Csak aztán jutott eszembe, hogy kb. megfojtom. Szegény.
- Köszönöm… köszönöm. – mondtam hálásan. Csak ennyit tudtam kinyögni. Idegesen beletúrtam a hajamba.
- Jól vagy? – fürkészte az arcomat aggódva.
- Jól leszek. – sóhajtottam. Átkarolt, és betámogatott a szobába. Ott elengedett, és a többiekre hagyott. Ezért nagyon hálás voltam neki.
Szerencsére nem vette ezt a pár percet senki sem. Néhányan viszont észrevették, hogy valami már nem olyan, mint fél órája. Victoria rákérdezett, de még nem tudtam volna beszélni róla. Folyton kattogott az agyam. Többen is látták, hogy valami nincs rendben, de nem kérdeztek rá, es ezért külön köszönet nekik. Igazából nem zavart, hogy Vic megkérdezte, csak még nem… nem tudtam volna elmondani. Egyelőre Niall volt az egyetlen, aki tudott erről…
 - Josh! Hagyd békén! – szólt rá Niall, amikor a dobos srác odalépett hozzám. Gondolom semmi hátsó szándék, csak épp csajozni támadt kedve. Én viszont nem voltam olyan állapotban, és ezt Ő is nagyon jól tudta. Erőtlenül elmosolyodtam, a körülöttem lévő lányok (Victoria, El, Danielle, és pár no name) pedig értetlenül néztek össze, majd rám.



- Azt hiszem, nem rontom itt tovább a jó levegőt. – jegyeztem meg. – Hívok egy taxit.
- Arról szó sem lehet! – vágott közbe Niall. – Majd én hazaviszlek.
Furcsa a tudat, hogy még csak tegnap volt, hogy négy étterem raktárán lévő kajával egyenlő mennyiséget rendeltünk a fiúkkal a szülinapjára, és próbáltunk neki tökéletes meglepetés bulit szervezni. És van kocsija, meg jogsija, és jó vezet!
Felálltam, és búcsúzkodni kezdtem, addig Niall Louval tárgyalt. Az út hazáig csendben telt. Aztán elkísért a kapuig.
- Köszönöm… mindent. – mondtam. Aztán… fogalmam sincs, honnan szereztem annyi bátorságot, hogy csak egy puszit adjak neki. Kissé meglepte, de nem foglalkoztam vele. Neki vissza kellett menni abba a buliba, hogy felforgassa a házat. Nekem már nem volt ott helyem. Becsuktam az ajtót, és többre zártam, mint szoktam.


A kép nem a megfelelő (az utolsó), de azért remélem megteszi.