Én az új évet már is egy résszel kezdeném, remélem tetszeni fog, és hamar hozhatom a következőt. Kommentelni továbbra is lehet. De nem is dumálok többet. Jó olvasást és Boldog Új Évet! :)
/ezrímelt:3/ #szeretemazolvasoimat Nina.*
„Ébredj fel!” Már értem.
Elég valósnak hatott. Azt mondják, az ember olyankor álmodik valósnak tűnő dolgokról, amikor elájul. Pedig így visszanézve, nem is volt hihető. Csak benne tűnt úgy…
- Csodaország egy nagyon szomorú hely. – nyöszörögtem, még tudatlan állapotban... Csak én hallottam. Aztán felébredtem és nemsokára kinyitottam a szemem. Igen, az csak az Álomvilág volt, egy rossz álom. Itt van minden, ami kell. Nem vagyok magányos. Az ágyamnál Victoria és Niall ült, de itt volt még Lou, Zayn, Harry, Liam, de El és Jessie is.
- Felébredt! – mondta boldogan Liam. Na ne mond! Szóltam volna vissza neki. De a helyszínből ítélve nem volt túl jó ötlet. Kicsit integettem nekik a kezemmel, bár nem emeltem fel, mert egy csomó minden volt rákötve.
Pár másodperc múlva Vince Kidd és egy szép lány rontott be. Hiányzott a többi 3 barátom, de tudtam, hogy ha a fiúk itt vannak, akkor ők nem lehetnek. És én ilyenkor a fiúkat választom, és bepótolom velük. Vic ezt nagyon jól tudja.
- Rendben, örülök, hogy itt vagytok, de elmondaná végre valaki, hogy mi a frász történt? – kérdeztem rekedt hangon.
- Hát én mentem arra, te meg a zebrára, jött egy kocsi, elütött, bumm! És itt vagy úgy négy napja. – magyarázta Vince.
- Aha. – mondtam. Álomvilágban gyorsabban telt az idő. – És te ki vagy? – kérdeztem mosolyogva a valamiért ismerős lánytól. Megvan! Ő táncolt az X faktorban.
- Danielle Peazer vagyok. – mondta.
- Nina. – nyújtottam a kezem.
- A fiú..khm…fiúk már sokat meséltek rólad. – mondta.
- Valóban? – néztem végig a tetteseken. Oké, semmi gond nincs ezzel.
- Nagyon örülök, hogy megismertelek, tényleg, de valaki ezt is megmagyarázhatná! Tök jól vagyok, bármit befogad az agyam. Gondolom agyrázkódásom is volt, de épp nem érdekel.
- És még okos is! – röhög Vince. Szóval eltaláltam. Jessie csúnyán nézett rá.
- Liammel van. – tette fel a kezét Lou, hogy nehogy már őt szidjam. – De csak bará…khm…barátok.
- Na, örülök. – mondtam, aztán oldalra fordítottam a fejem, és összehúztam a szemem. – Azok újságok?
Kinyújtottam a kezem, Victoria meg a kezembe nyomta a nagy köteget.
- „A One Direction már egy ideje folyamatosan a kórházat látogatja. Próbáltuk kérdezni, de nem nyilatkoztak az esetről. Vajon kihez és miért mennek? Blablabla.” – foglaltam össze az első kettőt. – Köszi, fiúk. – mondtam, mert igazán jól esett, hogy ennyiszer jöttek, miközben én valahol nagyon messze rohangáltam.
- Hoppá! Hogy én hogy tudtam, hogy ez lesz. Lottóznom kéne! – kiáltottam fel. – „A Voice két üdvöskéje, Jessie J védencei együtt töltötték a napot. A próbáik után nevetve enyelegtek az utcán. Vince Kidd állítja, hogy csak szimpla barátság, de szerintünk ez több is lehet.” Nem, nem és nem! – mondtam, majd félredobtam.
- „A Voice legújabb felfedezettje kórházba került! Miután Vince Kiddel… blabla” Jézusom! Szemét, szemét, szemét! – mondtam. – Jól vagyok. Valami fontos történt?
- Most már komolyan bemutatlak Paulnak. – mondta Harry. Ekkor egy nővér rontott be, kérdezett párat, felírt pár adatot a gépről a kórlapra, meg ilyesmik.
- Minden rendben? – tette fel az utolsó kérdést. Ez mégis milyen kérdés? Egy kórházban vagyunk! Nincs minden rendben. Ha minden rendben lenne, otthon ülnék, aztán rohannék Jessiehez próbálni, és már rég kívülről fújnám a dalt! De igen, minden rendben.
- Éhes vagyok. – jegyeztem meg, kikerülve a kérdést.
- Rendben, mindjárt hozok valamit.
- De valami ehetőt, ha lehet! – szóltam utána.
- Persze. – sietett ki a szobából.
Miután becsapódott az ajtó, csettintettem, és elégedetten szólaltam meg. –Szolgák! – ezt persze a nővérre értettem.
- Na de most komolyan. Történt valami? Például milyen volt New York? – kérdeztem, miközben végignéztem a fiúkon és a Payzer pároson kicsit tovább időzött a tekintetem.
- Itt voltak a szüleid. – törte meg Jessie a beállt csendet.
- Pff… Még ne szóljatok nekik. Már így is felverték egész Londont. Szerintem. – mondtam.
- Biztos? - kérdezte Niall. Annyira hasonlította hangja arra a hangra… de biztos csak félreértés.
- Teljesen. – mondtam. – Majd ha elmentetek jöhetnek. Épp elég volt nektek ennyi.
- Miért? Csak azt mondd el, miért?
- Hát, eléggé megromlott velük a kapcsolatom az elmúlt időben. Mindig is szerettek irányítani engem. Pontosabban csak anya, apa folyton dolgozott, így most még kevesebbet kommunikálunk. Anya meg kiakadt rám, mert végre magamra találtam. Amúgy sem volt valami szoros a kapcsolatunk. London teljesen betett neki, de ennek így kell lennie. Nekem élnem kell, neki pedig megtanulni, hogy nem irányíthat örökké.
- Sajnálom. – mondták a többiek.
- Nem kell. Azért kár érte. De ha visszamehetnék az időben, akkor is inkább Londonba jönnék. – mondtam, aztán kinéztem az ablakon (folyosóra). – Kaja! – kiáltottam fel vidáman, mire a többiek azonnal röhögni kezdtek. Niall szeme is felcsillant.
- Nem én hoztam! – tette le elém a nővér a tálcát, és gyorsan elment.
- Oké. – mondtam meglepődve. – Azért ennyit nem eszek. – dobtam oda Niallnek az egyik hamburgert. Szóval szépen elpiknikezgettünk ott. Lassan elszállingóztak. Először Vince, majd Payzer, Harry, Zayn, Lou és El, Victoria. Hárman maradtunk. Tudtam, hogy Jessienek valami fontos mondanivalója van. Niallt nem értettem, hogy mit keres még itt, de nagyon nagyon örültem neki. Egy idő után viszont ő is elment. Jessie szó szerint kitolta a teremből.
- Akkor ezért nem voltak ott a szüleid. – mondta Jessie.
- Igen. Meg mert messze laknak. Azért valamilyen szinten jó, mert legalább nem kell néznem a dühös fejüket. Nem tetszik nekik, amit csinálok. Hát, akkor nem kell nézni, se nem kell hallgatni! Lázadok, elvileg. – mondtam.
- Elég viccesen magyarázod el. Tudod, nagyon erős vagy.
- Muszáj. Ez a szakma ilyen. – kacsintottam.
- Tényleg beszervezek neked egy találkozót Paullal. Elvileg ő is kemény, szóval jól kijönnétek. – nevetett. Én is nevettem.
- Felhívom a szüleid. Beszéld meg velük. – mondta, és egy puszit nyomott a homlokomra. – Pihend ki magad!
- Jó éjt! – intettem neki.
Aztán megcsörrent a telefonom. Újra kísért.
- Szia Lis! – köszöntem bele vidáman. Aztán elképzeltem, milyen betorzult fejet vághat most. Jókedvű ilyen körülmények között? Nem így ismer.
- Szia Nina. – köszönt bele hűvösen.
- Figyelj. Lehet, hogy te még nem zártad le a témát. Pont te akartad velem az összes kapcsolatot megszüntetni. Most pedig hetente hívogatsz. Ne érdekeljen. Jól vagyok, megvagyok. Igazából úgy érzem magam, hogy simán hazamehetnék, csak az orvosok nem engednek. Az életem csodálatos. Kár, hogy ilyen későn jöttem rá. London tette ilyenné. Én megvagyok. Tudom, hogy te nem, mert te még mindig ott poshadsz, és az az egyetlen szórakozásod, hogy engem oltogatsz. De én ezzel csak csalódást tudok okozni neked. Kérlek, hagyjuk ezt. Töröld ki a számom, és én is a tied. Már régen vége kellett volna, hogy legyen. – mondtam higgadtan.
- Hát, akkor… viszlát, Thompson! – rakta le. Csak nevetni tudtam ezen. Tudtam, hogy kitörni, de fejből tudja a számom. Tudtam, hogy milyen ott neki, eléggé ismertem ahhoz. De ő nem, és éppen ezért tudtam már akkor is olyan könnyen megválni tőle. Köztünk a BFF nem legjobb barátok örökké, hanem best false friends volt. Nevetnem kellett, pedig ebben semmi szép nem volt, csak sajnálnivaló. Azt hiszem, ezzel a nevetéssel örökre elbúcsúztam tőle. Valaha annyiszor szükségem volt rá. Most már egyedül is meg tudom oldani a problémáim. De ha mégsem, itt van nekem a három haverom, akik sokkal jobb kapcsolatban vannak velem, mint Lis volt valaha. Itt van a legjobb barátnőm, aki mindig kiáll mellettem. Itt van Eleanor, aki tudom, hogy mindenben megért. Itt van Dani, akivel kézen fogva fogunk végighaladni ezen az úton (nyilvánosság, 1D, stb.). És itt ez az öt fiú, a világ legcsodálatosabb emberei, akik amiben csak lehet segítenek, és egyengetik az útjaim. Anno, amikor megkaptam a levelet, még nagyon haragudtam rájuk. De közben rájöttem, nem csak hülyeségből tették, legbelül valahol mélyen (akkor még nem tudták ők sem), értem csinálták. És csak megköszönni tudom nekik. Ők az igazi barátok. És persze külön kiemelném Niallt, akibe beleszerettem. De úgy igazán. <3 :$
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése