16. rész - Wonderland

Helló! Meghoztam az új részt. Amint már írtam, nem nagyon kapcslolódik a történethez. Ez Nina (neki) valóságosnak tűnő álma, amíg nincs eszméleténél. Akinek nem tetszik, ne szidja, nem lesz több ilyen rész úgysem.:D
Ééés tiszta happy vagyok, ugyanis túl vagyunk az 1500 megtekintésen! <3 #szeretemazolvasoimat Nina.*

*Egész kiskoromban arról álmodtam, hogy hercegnő leszek. Elképzeltem magamnak egy saját kis álomvilágot. Gyönyörű birodalmam volt, és minden tökéletes. Az országom – milyen meglepő – Csodaországnak hívták. Egyszer ténylegesen el akartam jutni oda. És mikor ez megadatott…*


*Ruhám*


Egy napsütötte virágos réten ébredtem. Mindenfelé színek és gyönyörű vadvirágok. Felálltam, hogy jobban szétnézhessek. Ilyet még sosem láttam, egyszerűen gyönyörű volt. Minden olyan vidám volt. Magamba szívtam az illatokat, hallgattam a természetet. Futni kezdtem, céltalanul. Csak úgy futottam. Egy tó mellé jutottam, a nap tűzött, mellettem fűzfák csoportosultak, és minden olyan tökéletesnek látszódott ebben a világban. Nekem mégsem volt elég jó. Kellett bele valami, még én sem tudtam mi. Talán túl vad volt? Nem tudom, de futottam tovább. Egy idő után a réten egyre több volt a fűzfa, a vadvirágok helyett pázsit és gyöngyvirágok zöldelltek. Egy fapallóhoz értem. Egy kis ösvényhez. Szétnéztem, és megbátorodva rohantam végig rajta. Egy hatalmas kertbe vezetett. Kissé mulatságos volt, hogy egyes fákról tükrök, csillárok, és oda nem illő tárgyak lógtak le. De engem nem zavart, igazán jól nézett ki, és nagyon elegáns volt. Szemben egy terített asztal várt. Olyan gyönyörű volt az egész, nem volt szívem hozzányúlni. Viszont a sok futásban kezdtem kifáradni, így bár nehezemre esett, de elvettem a tálról egy két sütit, és a teából is öntöttem magamnak. Tea : micsoda angolok, akkor is, hogyha most a közelében sem járunk annak a helynek. Egy meseszép lugasban végződött a kert, és büszkén lépkedtem végig a virágok adta lila árnyékban, mert hercegnőnek éreztem magam. A lugas után egy igazi megpróbáltatás, egy labirintus következett. Mentem balra, jobbra, előre, vissza, és végül megtaláltam a fő „folyosót”, ahonnan kilátás nyílt egy mesebeli kastélyra. Semmi kétség, Álomvilágban voltam, Csodaországban. Futásnak eredtem. A kapuőrök, ahogy megláttak, ki is nyitották előttem a hatalmas kaput. Egy elegáns hölgy sietett elém.

- Kisasszony! – hüledezett. Aztán szidni kezdte az öltözetemet. Valóban piszkos voltam.
- Elnézést. Hol vagyok most? – kérdeztem kissé kifulladva.
- De hát hercegnő! Ne ijesztgessen! A palotájában. – mondta riadtan. Jó tudni, hogy gyermekkori álmom itt valóra válik. Gyönyörű kastély, meseszép ruhák, hercegek, hercegnők… mi kell még? Igen, persze, és a dadám. Épp vele beszélek.
Miután felkísért a pazar lakosztályomba megfürdetett, rám adott egy csodás ruhát, és a hajam elegáns kontyba fogta. Az egyik udvarhölggyel lementem sétálni a parkba, és vele társalogtam. Hirtelen úgy éreztem, mintha a kezdetek óta itt élnék, pedig csak most érkeztem. Vagy tényleg úgy lenne?
Teltek a napok. Minden reggel tettem egy sétát a kertben. Egyik nap meglátogatott a jövendőbelim. Nagyon kedves volt, és tökéletes, valami belül mégis azt sugallta, nem tehetem meg, ő nem lehet az igazi. Mindegy olyan tökéletes volt. Amíg meg nem érkezett családom ősi ellensége: Mortimer. Egyszerre éreztem iránta gyűlöletet és… nem tudom mi volt a másik. Furcsa volt az az érzés. Egy kiadós vita után köszönetet éreztem. Miután távozott, csak a hiányt éreztem. Valami nem volt teljes. Itt vagyok egy tökéletes életben, és mégsem éreztem annak. Valami hiányzott, és nagyon magányosnak éreztem magam. Egy édes hang szólalt meg a fejemben, én pedig kétségbeesetten kezdtem rohanni. Nem tudom merre. Amerre a hang ment. Át a parkon, a tisztáson, át a legvadabb erdőn, át a nagy réten, mígnem egy kihaltabb, kopárabb helyre nem értem. Egy sziklaszirtre. A lábaim feladták a szolgálatot, elestem. Amíg ültem, a közelben egy papír fecnit vettem észre. Nekem címezték. Csak pár szó volt ráírva:
„Fuss! Ugorj! Ébredj fel!”

Fogalmam sincs, mit jelenthet ez. De még nagyobb hiányt és magányt éreztem legbelül. A hang újra megszólalt a fejemben. Felálltam. Fájt, hogy olyan ismerős volt. Hogy nem emlékeztem rá. Honnan is emlékezhettem volna? Még sosem hallottam.
 Eldobtam a levelet, és rohanni kezdtem. Elrugaszkodtam, és szálltam. Aztán zuhanni kezdtem. Lefelé, a mélybe. Aztán belecsobbantam a jéghideg vízbe, és hagytam, hogy magával rántson a mélység. Nem féltem. Tudtam, hogy meghalok, de nem féltem. Vagy mégsem halok meg? Olyan volt minden, mintha itt most is ugyanúgy ismétlődne minden a maga tökéletességében. Én pedig eltűnnék, szépen, csendben. Már emlékszem, Csak most jöttem ide. Tökéletes napok voltak. Az elsők. Aztán ugyanúgy minden. Nevetnem kellett. És nevettem. A víz belement a számba, de nem ijedtem meg. Felnéztem. A halálom. Egyre több felettem a víz, és egyre hidegebb van. Sötétedig, mégis olyan, mintha egyre világosabb lenne. Talán itt még sincs mindennek vége?

Ezzel búcsúzom tőletek. Remélem túléltétek az álomképeket. Innentől vissza a megszokott kerékvágásba. 1D fanfiction, Niall, Voice, sajtó, és a többi. Hogy be is bizonyítsam:
a 17. rész címe: Ébredés :) Nina.*

15. rész – Egy nap Jessienél

Huhh, így Karácsony után nem is tudom, mit mondjak. Remélem mindenkinek jól teltek az ünnepek. Egy ideje beújítottam a kinézetett. Szerintem csodűs, és örülök, hogy a szavazatok alapján nektek is tetszik. Az előzőrészre is bőven összegyűlt mára a 15+ nézettség. 1300+ megtekintés az oldalra... WOW! És simán túlteljesítettem novembert, ugyanis akkor kevesebb bejegyzés került fel. :P
Na de nem is untatlak tovább titeket. Jó olvasgatást! #szeretemazolvasoimat

Elég ideges voltam, hogy pár órát kettesben leszek Jessievel. Előbb fejmosás, aztán dalválasztás. Gyors felkaptam magamra valamit, aztán hívtam egy taxit. Mire ideért, teljes harci öltözetben voltam.
- Szia Jessie! – léptem be az ajtón.
- Nina! Már vártalak! – mosolyodott el a mentorom és két puszival üdvözölt. – Tudom, hogy még egy csomó idő van az első élő showig. De veled előre szeretnék beszélni. És nem épp a hangod miatt. Tudod, kicsit nyomoztam. És engem nem versz át. Találtam egy-két érdekes dolgot… - kattintgatott, majd elkezdte sorolni. – Egy interjú, egy cikk, egy kép.
- És ez mennyire nagy gond? – húztam el a szám.
- Igazából semennyire. Eddig. Szóval? Megmagyarázod?
- Persze. – mondtam idegesen. - Szóval, egyszer összefutottam Louval az utcán, kértem egy autogramot, és azon kaptam magam, hogy hazakísért. Azt mondta, egy ismerősének nagyon tetszenék. Aztán bemutatott a srácoknak. Nagyon jóban vagyok velük, és persze Eleanorral is. Niall, hát igen. Arra nem szeretnék semmit mondani… buták voltunk. – hadartam, de a végére már lenyugodtam.
- Gond az nincs. Fogadd el, hogy sok utálód lesz, ha majd ezt nyilvánosságra hozzátok. Addig nincs gond, ügyesen elrejtettetek mindent. Bár azért a sajtó sem volt semmi. Mondjuk, ők mindenhol ott vannak.
- Nem volt semmiféle sajtó. A cikket és a képet egy ismerősöm küldte be. Nem vagyunk túl jóban. – vallottam be. – De vele már megbeszéltem a dolgokat.
- Te aztán tudsz intézkedni. Ez majd jól jön. Ugyanis itt megy az élet, nem adnak időt, hogy összeszedd magad! Készülj fel, nem lesz sok nyugodt perced.
- Már rajta vagyok. – mosolyodtam el. – Tudod, a válogatásra a srácok készítettek fel. Ők neveztek be, így adtam vissza a szívatást. Az utolsó próbán lehet, hogy egy kicsit túloztam…
- Mit csináltál?
- Hát öhm, összeszedtem őket. Kijelentették: hogy még Paul is félne tőlem. – mondtam furán, mire Jessie nevetni kezdett.
- Oké. Szóval tudom, hogy ilyen nem lehet, de én elég erősen hajlok Vince és feléd, szóval veletek, és főleg veled nagyon szeretnék foglalkozni, mert elég gáz lenne, ha most esnétek ki. Azt én nem hagyom. Tudom, hogy e nélkül is elég jó leszel, de kell ez nekem. – mondta.
- Rendben. Akkor, te mire gondoltál?
- Taylor Swift – Mine. Tudom, hogy ismered, ezt mindenki ismeri. – mondta, és benyomta a zenét szöveggel. Persze, hogy ismertem, egész nyáron ez ment a tévében. Nem igazán bírom Taylort, de ezt a számát elviseltem. De már eléggé elegem lett belőle nyár végére, és nem volt kedvem még egyszer meghallgatni, szóval inkább énekelni kezdtem, és a szöveg mellett arra is figyeltem, hogy hogyan hangzik tőlem.
- Hoppácska. Ez állati jó volt. – mondta.
- Ne túlozz. – néztem rá. –Viszont! Nem bírom a csajt, de így tetszett. – mondtam nevetve.
- Akkor jó lesz. – nevetett ő is.
Aztán úgy egy órán át próbáltunk. Végül betoppantott a másik kedvenc. Igazából csak attól félek, hogy legyőz, de semmi bajom sincs vele.
- Helló Vince! – mondtuk Jessievel egyszerre, mikor befejeztem az éneklést.
- Helló Jessie! Nina! – mondta mosolyogva.
- Na, még egyszer, aztán mehetsz! – mondta Jessie.
- Ne, csak Taylort ne! – nézett ránk szerencsétlen srác. – Kérlek, valami mást! – nézett rám.
- Jó, ha vége eléneklem neked a másodikat.
- Milyen második?
- A Dominoval neveztem. De nem akartam, hogy azért legyél a mentorom, mert a te dalod éneklem.
- Ó de cseles vagy! Na, egy, két, há’, és!
- Ah, végre. – nyögött fel Vince mikor befejeződött a szám.
Utána elénekeltem a The Flood-ot is, és iszonyúan jó volt. Sokkal jobban tetszett, mint bármikor is, amikor énekeltem. Mindegy, késő bánat.
Aztán még egy kicsit ott maradtam, beszélgettem kicsit Vincel, meg segítettem a dalválasztásban, meg az éneklésben. Eléggé megkedveltük egymást, szóval nem lesznek gondok. A stúdióból is együtt mentünk ki. Oké, mondjuk igazából ez nem az, itt laknak a versenyzők, akiknek itt Londonban nincs saját házuk. Meg van pár szoba csak a próbákra. Szóval ezek miatt a helyek miatt mi csak stúdiónak hívjuk. Szóval együtt mentünk ki, ezt persze ezt azonnal lekapták vagy öten, szóval már várom az első interjúkat, hogy megcáfoljam a találgatásokat, amik most lesznek. A következő kereszteződésnél egy öleléssel köszöntünk el egymástól. Ő lekanyarodott, én pedig (mivel a lámpa zöldre váltott) leléptem az úttestre. Azt hiszem, egy életre megtanulom, hogy akkor is szétnézek, ha épp zöld van a gyalogosoknak. Igazából minden olyan gyorsan történt, nem is nagyon emlékszek. Egy autó száguldott felém, fékcsikorgás, durr, és ’au a fejem!’ Aztán feketeség…

*A következő rész nem igazán fog kapcsolódni a történethez. Iagzából az a törtnete, hogy találtam egy csomó jó képet, és olyan ihletem lett, hogy le kellett írnom. És gondoltam, miért ne. Szóval beleírtam egy álomként. Remélem nem lesz olyan gáz... :) Nina.**

Directionerek 30 év múlva...

Sziasztok! Sajnos most nem nészt hoztam, mert itt vannak a rokonaim, és most is csak sunyiban gépezek. De holnap elmennek, és lesz több időm a bloggal foglalkozni. Emlékeztető: az új észeket 15+ megtekintéstől hozom! Remélem van, akit még érdekel. :)
És nálatok milyen volt a karácsony? Hát nekem nagyon jó, az ajándékoknak is örültem. Mondjuk semmi 1D-vel kapcsolatos cuccot nem kaptam, de így is örültem. Reméltem ti voltatok olyan szerencsések. :) Nina.*
Ééés, nézzétek, mit találtam:

Directionerek 30 év után.
Eljön majd a nap, amikor mindannyian fenövünk, karrierünk lesz, lehet, hogy ,megházasodunk és lesznek gyerekeink. Éppen a szokásos dolgunkat fogjuk végezni. Talán éppen munkába indulunk rádiót hallgatva, aztán meghallod azt a hangot...amit rég nem hallottál. A What makes you beautiful elején lévő kolomp hangját. Minden szóra emlékezni fogsz, ami mindent visszahoz. Félre állsz az autóddal, akönnyek pedig elkezdenek folyni az arcodon. Emlékezni fogsz az 5 fiúra akik megváltoztatták az életedet, akiket szerettél. Az 5 fiúra akinek a posztere ott lógott a faladon.. Az 5 fiúra akik nagyon sok ember életét mentették meg. Akik emberek arcára mosolyt csaltak. Azokra a fiúkra, akik a lányok ezreit éreztették gyönyörűnek 3 perc 27 másodpercig. Emlékezni fogsz a szép időkre, a könnyekre, a szeretetre, a mosolyokra a nevetésekre. A bennfentes viccek, amiket soha senki nem fog megérteni. Az összes küzdelemre, a koncertekre. A sírásra, mert nem tudtál koncertjegyet szerezni. A CD-kre amikre vártál, számoltad a heteket, másodperceket. Álltál a fagyhidegben vagy az égető melegben, csakhogy őket várd, amint megérkeznek. Megérte. Az utálkozók elleni harc, az idióta directionatorok , akik nem ismerték más dalukat, csak a WMYB-t, és nem tudják, hogy a legelső számuk a 'Torn'. A Brit Díjátadó: ,, És a nyertes..a One Direction!" A könnyek visszatérnek. Emlékezni fogsz a régi szép időkre. Az emlékek egy filmként fognak lejátszódni a fejedben. A gyermekeid megkérdezik:' Anya, kik voltak ezek a fiúk?', de te csak rázod a fejed, mert ők seha sem fogják megérteni, hogyan tudja megváltoztatni az életed egy fiúbanda egyszerű szeretete. Hogyan tud barátokat hozni az egész világ ról. Akik ugyanúgy szeretik ezt az 5 fiút...aztán folytatod az életed. De egy részed mindig emlékezni fog a régi szép évekre, amikor értük rajongtál. Nem számít milyen idős leszel, hol vagy. Liam, Zayn, Niall, Louis, Harry, 5 srác aki jobbá tette az életedet. és történelmet írtak. Büszke vagyok, hogy DIRECTIONER maradok halálom napjáig, mert directionernek lenne, nem egy átmeneti dolog. :'( ♥

Forrás: One Direction Képek

14. rész - Csajos nap

Hoppácska! Most vettem észre, hogy már összehoztátok a 10+ megtekintést. Nagyon happy vagyok. Ezentúl 15+ megtekintéstől hozom, ha nem gond. Nagyon örülök nektek. Csekk az előző bejegyzést is. Puszi! Nina.*

Epic képek a részhez.:D




Este Victoria itt maradt, és nagyon sokat beszélgettünk. Főleg a fiúkról. Jó volt vele lenni. Ma reggel még lustálkodtunk egy darabig, aztán lementünk reggelizni. Gofri – nyami. :3 Utána gondosan összeválogattuk a ruháinkat. Csak jól kell kinézni! Miközben a barátnőm épp sminkelte magát, én felnéztem twitterre. 300 új követő, csomó RT, megannyi tweet. És Eleanor Calder online. Erre gyorsan felkaptam a telefonom, és tárcsáztam.
- Szia Nina! De rég beszéltünk! Hogy vagy? – kérdezte vidáman.
- Egyre jobban. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valami kávézóba beszélgetni. Aztán shoppingolnánk egy plázában. Ilyen csajos nap.
- Nagyon jó ötlet! Úgyis itthon unatkoztam volna. Akkor mondjuk a közeli Starbucksban egy óra múlva?
- Tökéletes! – mondtam. Ja, mi tudjuk, hogy a közeli, az nem a legközelebbi, de a Big Benhez legalább odatalálok gyalog is, szóval viszonylag könnyen megtalálom.
Nagyon szeretem Eleanort. Olyan gyönyörű és tökéletes. Nagyon kedves és vicces is, a többi fiúval is jól kijön. Louval pedig a tökéletes álompár. Tényleg nagyon kedvelem.
- Ki volt az? – jött be Victoria kíváncsiskodva.
- Egy barátom. Bemutatlak neki. – mondtam mosolyogva. – Utána pláza.
- Szuper! Mikor?
- Egy óra múlva.
Az alatt az egy óra alatt nem történt olyan sok minden. Eredetileg beültünk a gép elé, de hát a mi fejünkkel hatalmas röhögés lett a vége. Közben webcamoztunk Bellel, akinél ott volt Ben, és Nate is bekerült valahogy a videó hívásba, szóval őrült nagy hülyeségek történtek az alatt a fél óra alatt. Aztán kezdtünk készülődni, negyed óra alatt kész is lettünk. Potban időben beestünk a Starbucksba. Eleanor az asztalnál ülve nyomkodta a telefonja képernyőjét.
- Most ssshh! – tettem barátnőm szájára az ujjam, és elővettem egy lapot meg egy tollat, amit csendben leraktam a csaj elé. – OMG! Eleanor Calder! A példaképem! Úr isten! Kaphatok egy autogramot? És egy képet? – kezdtem el csendben visítani, mire El fáradtan felnézett, de mosolygott. Pláne amikor felismert.
- Szia Nina! – ölelt meg. – Ki ő? – kérdezte barátságosan.
- Victoria, a barátnőm. Tudod, tudja.
- Nagyon örülök! – ujjongott Vic. – Azért megkaphatnám azt az autogramot?
- Persze! – nevetett El, majd ráfirkantotta a nevét a papírra.
- És mikor? – kérdezte jelentőségteljesen.
- Tegnap, mielőtt elmentek. Nem tudtak máskor elbúcsúzni, ő meg pont ott volt. A mázlista! – mutattam rá Victoriára.
- Hát, ők mindig mennek. – mosolyogott El, de volt benne egy kis szomorúság is. Elmentek, Louis is.
- Biztos hiányzik. – mondtam.
- Meg kell szokni. – mondta. – És te hogy s mint?
- Meg fogom szokni. Itt a Voice, hamarosan megyek Jessiehez, első élő show, wáá!
- Mennyivel könnyebb a modell szakma! Se interjú, se fellépés! Bemész, rád adnak egy ruhát, pózolsz, kész. Rád adnak egy másikat, végigsétálsz a kifutón, mész haza. Mármint a leegyszerűsített verzió.
- Áá, nincs alakom hozzá! Meg kicsi is vagyok. Mindegy, most már leszek énekesnő. – vontam meg a vállam mosolyogva.
- Ahogy akarod! – mondta, majd az utolsó kortyokat is megitta a kávéjából.
Ezek után megrohantuk a közeli plázát. Úgy egy órán át kerestünk Eleanornak megfelelő cipőt. A végén tök egyszerre mutattunk rá egy gyönyörű magas sarkúra, szóval nem volt kérdés, megvettük. Mi Victoriával több cuccot is beszereztünk. Közben páran odajöttek Eltől autogramot meg képet kérni, de volt pár (nem sok, de örültem nekik) akik tőlem is kértek autogramot. Mosolyogva teljesítettem a kérésüket.
- Oh, Nina! – fordult oda hozzám egy kislány, miután Eltől megkapta a képet. – Mi lesz a következő dalod?
- Spoiler! – vigyorogtam. – Igazából holnap megyek Jessiehez egyeztetni. Szóval még én sem tudom. De remélem tetszeni fog.
- Már holnap? – ráncolta a szemöldökét Victoria.
- Kell a gyakorlás, és ötletem sincs a dalra. Első elő show.
- Oké. – mondta. Tudom, hogy támogat, és ezért annyira imádom.
Nálam amíg sült a süti divatbemutatót rendeztünk (nem volt elég a plázában), szóval elvoltunk. Utána megnéztünk valami csöpögős romantikus filmet, ami egyikünket sem érdekelte igazán. Aztán web camoztunk a fiúkkal.
- Hoppá! Sziasztok! – fogadta Zayn a hívást.
- Ki az? – nézett bele Liam a kamerába, és vidáman integetni kezdett.
- Csajoook! – jött be Harry a szobába perverz vigyorral.
- Megcsalsz! – siránkozott Lou. – Szia édes! Helló! – nézett a monitorra.
- Az ott kaja? – ugrott be Niall is… nem ő lennel.:D – Kaphatok?
- Persze. Át teleportálom! – közelítettem a tállal a web camera felé, majd amikor már majdnem hozzáért a lencséhez, gyorsan elvettem, és lekanalaztam a tetejéről a tejszínhabot. Ez az enyém, muhahaha! Persze megosztanám vele… -nám…:D
- Elvagy.
- És mi jót csináltatok ma?
- Csajos nap volt. – vágtuk rá egyszerre. Profik vagyunk ebből.
- Milyen napotok volt?
- Öhm, nehéz. Tömött, eseménydús, de jó. – sorolták.
 Még negyed órán át dumáltunk velük, aztán a csajok hazamentek, és nem felléptem a netre. Közben felhívtam anyát is.

Kiss You

Most sem új résszel jöttem. De ha így haladunk, azt is hamarosan felrakom. Nagyon örültem a kommentnek, csak így tovább emberek! *--*

Szóval, nemrég fel lett rakva VEVO-ra a Kiss You lyrics videója. Elvileg január 7-én jelenik meg a klip. Ez pedig ne csapjon be senkit, nem az eredeti, de jó kis ízelítő.
Itt tekinthetitek meg a lyrics videót. És most jöjjön pár kép!:DD








Nagyon idióták. <3











És remélem nem felejtettétek el azt sem, hogy holnap van Lou szülinapja. A teendőket itt találjátok. :)

Na és bersze Szenteste, aztán Kari. Előre is Boldog Karácsonyt, és Kellemes Ünnepeket kívánok! :* #szeretemazolvasoimat
És a lap alján egy karácsonyi képsorral szeretnék búcsúzni. :) Nina.*

13. rész - Párbaj

Uhh, még csak itt tart a blog? Épp most írom a tizenkilencedik fejezetet. Be kell valjjam, sokkal izgalmasabb arrafelé már a történet. És lesz pár jóval hoszabb rész is. Remélem, ahamrosan eljutunk addig. :)
Éés túlléptük az 1000 megtekintést! Nagyon nagyon nagyon boldog vagyok! Köszönöm szépen! Kommentelni továbbra is lehet. Chatet sajnos még nem sikerült szerkesztenem. Na, de nem is dumálok tovább. Jó olvasgatást! <3 #szeretemazolvasoimat Nina.*

Egy próbán.

Eltelt a hét. Minden tisztázódott. Csend volt körülöttünk. Aztán fogtam a cókmókomat, egy jó nagy bőröndöt, mert Jessie hívott, és menni kellett. Hívtam egy taxit, és mentem. Egy nagy teremben a 12 fő és a csomagjaik vártak. Jessie kiválasztotta a párosokat a párbajra. Nagyon féltem, hogy Vince Kidd lesz a „párom-ellenségem” mert akkor buktam. De szerencsére Jessie és Jessica Hammond is megmentettek. Bár nagy volt az esélye, hogy ők kerülnek össze. Mégsem. Jessicával a héten nagyon jól összebarátkoztunk. Tudtuk, hogy aki továbbjut, nagyon megérdemli. Megpróbáltunk nem túl szoros barátságot kötni, hiszen úgy is hamarosan vége. Mindenesetre elég jóban vagyunk.
- A dalotok… We Found Love! – jelentette be ünnepélyesen Jessie.
Mi meg üdvrivalgásban törtünk ki. Mindketten szeretjük Rihannát. A következő napban rongyosra hallgattuk a számot. Aztán jöhettek a próbák. Az elején elég hamar befuccsoltak a hangszálai, aztán az enyémek is kezdték felmondani a szolgálatot. Megannyi sok és szigorú próba. Persze mindet szerettük. Szóval esténként mézes teával ápolgattuk a torkunk és csak összenézéssel kommunikáltunk.
Eközben a fiúk valahol New Yorkban voltak. Louival kétszer is beszéltem, és Niallt leszámítva mindenkivel csak egyszer. Nagyon hiányoznak, Ő főleg. De őt az utolsó pillanatban szeretném felhívni.
Az utolsó próbákon már nagyon formában voltunk. Mindketten. Ruhákat keresgéltünk, meg ilyesmik. Tervezgettük, milyen lesz élőben. Közben próbáltuk a nem túl nehéz koreográfiát. Az is egész jól megy. Valamivel jobban összhangban van, mint a fiúknak. Mindegy, így szeretjük őket.
És hát eljött a pillanat. Megcsinálták a hajam, a sminkem, és valami puccos cuccot adtak rám. Egészen élveztem. Persze még volt egy csomó időnk, szóval elvonultam a legtávolabbi sarokba, ahol biztos senki nem zavar meg. Már épp tárcsáztam volna, amikor a telefonom őrülten villogni kezdett, megszólalt a One Thing és aki hívott: Niall. Szóval nagyon megörültem.
- Szia Niall! Hogy vagy(tok)? Milyen NY? – kérdeztem vidáman.
- Szia Nina! Csodálatos, őrület ami itt van! Hatalmas buli az egész.
- Gondolom. – röhögtem. Ezek mindig csinálnak valami hülyeséget, amin röhögnek. Nem lehet mellettük unatkozni.
- És milyen a Voice?
- Hát… nem olyan, mint az X faktor. Minden esetre jó. Pezseg az élet, próbák ezerrel. Csajos estek Jessicával… - soroltam. – Jó itt.
- Jessica Hammonddal párbajozol? – kérdezte.
- Ja igen. Spoiler. – mondtam. Akkor még csak ő tudja.
Ekkor egy itt dolgozó emberke kocogtatta meg a vállam.
- Azonnal megyek. – mondtam. – Mennem kell.
- Sok szerencsét! – mondta még aztán gyors kinyomtam és futni kezdtem.
- Na végre! Hol mászkáltál?! – szidott le Jessica.
- Csak egy fontos telefont intéztem. – mondtam.
Nem sokára mi jöttünk. Előbb a videó, persze. Egész héten mindenhol ott voltak a kamerák. Az elején elég irritáló volt, de már megszoktam. Aztán belépett Jessica, majd én is. Nem volt bennem félelem, csak az egészséges izgulás. Lesz ami lesz. Biztos voltam magamban.
Jessica belépett, és ragyogott. Én valamivel nagyobb erővel léptem be, ami azt hiszem nem volt túl szép hangzásra, de a végére magamra találtam. A sor végére. A refréntől azt hiszem tökéletes lett a dal. Mindkettőnktől. És végig olyan is maradt. Az elején azok a kis csúf bizonytalanságok el lettek feledve. És innen minden kiesett. A dal végén rám tört az izgalom, szinte remegtem az adrenalintól. Imádom, amikor utólag jön az ilyen. Pff.
- És aki megnyeri a párbajt… - kezdte Jessie. - … Nina!
- Úristen! – kiáltottam boldogan, és megöleltem Jessicát. Köszönöm, köszönöm!
Bementem a kis szobába a barátaimhoz. A családom nem tudott jönni. Mindegy, úgy sem örültek volna a győzelmemnek. Viszont azt sem tudom, hogy a fiúk látták-e.
- Gratula! Jó voltál! – ordibálták, és összenyomorgattak. Csoportos ölelés.
Victoria átnyújtotta a telefonomat. 8 üzenet érkezett.
Anya: ~ Gratulálok, ügyes voltál. ~
Apa: ~ Szép volt, kislányom! ~
Lis: ~ Grat. L. ~ Szépen flegmára véve. Oké, engem amúgy nem érdekel.
Aztán megnyitottam a többi ötöt. Liam, Harry, Zayn, Lou, Niall. Közben Eleanortól is jött SMS. Nagyon szépeket írtak. Örömkönnyekkel az arcomon írtam vissza nekik.
- Majd elmondod, mit írtak? – kérdezte Vic.
- Igen, persze. – mosolyogtam rá.
- Kicsodák? – kérdezte Bell.
- A barátaim. Akik most nagyon-nagyon messze vannak. – mosolyodtam el szomorúan.
- Hiányoznak? – kérdezte Ben. Bezzeg ő meg azonnal észreveszi!
- Nagyon. – mondtam halkan, aztán még egyszer megöleltem őket. Karolva hagytuk el a szobát.
A többiek viszonylag hamar elmentek. Én meg megmutattam az üzeneteket Vicnek. Sokat mosolygott rajtuk. Nem sokkal később ő is elment. Én pedig megrohamoztam a netet. Felnéztem az új twitteremre. A régit meg átneveztem. Az új: @NinaOfficial. Mintha valakinek még szintén Official lenne. Hmm… mindegy, kell egy, híres leszek, lehetőleg ezen kövessenek már. Ne pedig a most már átnevezetten. Valami iszonyat idióta nevet adtam neki. Szóval ezen senki sem keres. Szerintem már én sem nagyon megyek fel arra. Az új jobb, szebb, minden. 1000 követő, posztok, értelmes képek. Teljesen meg vagyok vele elégedve. Az új én! A másik béna volt és régi. Gyorsan videó hívást kezdeményeztem a fiúkkal, akik valami csoda folytán nem aludtak. Vagy mit tudom én, hogy ott most mennyi az idő. Mindenesetre nagyon jó volt „látni őket”.
- Hiányoztok. – mondtam.
- Te is nekünk. – mondták. – Tudod, hogy hamarosan megyünk vissza. Amúgy is muszáj lenne a forgatás miatt.
- Hát persze. – mondtam. Klip a One Thinghez. Vajon érdekeljen előre, hogy milyen lesz?
Sajnos csak kevés időt tudtunk beszélni, mivel nekik menni kellett. Vagy dologra, vagy aludni. Mindegy. Én is fáradt voltam már.

12. rész - Minden a régi

Sziasztok! Nagy nehezen meghoztam a következő részt. Remélem, erre hamar meglesz a 10+ nézettség, mert csak akkor hozom. Ezenkívül több, mint 900 megtekintés, a statisztikák csodás adatokat mutatnak, szóval nagyon boldog vagyok! #szeretemazolvasoimat Nina.*

Tom hazament, és már a haverjai sem portyáztak a környéken. A pletykák lecsillapodtak. A rajongók izgatottan várják az ’Up all Night’ c. album bónusz számait. Én már ismerem, az elsők között rendeltem meg a CD-t, így már megvan egy ideje. A srácok ma mennek NY-ba, szóval már nincs időnk próbálni. Mindegy, a dalomat a párbajra, úgyis Jessie választja ki. És énektanárt is kapok, szóval nem lesz gond. Csak bennük biztos voltam. És most nem lesznek itt.
 Reggel ezt a szettet vettem fel, és rohantam suliba, mert kis késésben voltam. Azt hittem, matekon majd megkapom a magamét, de Victoria sehol nem volt. Negyed óra után aggódni kezdtem. 1 üzenet, hát persze! Victoria írta.
- Vic? – kérdezte Nate összeráncolt szemöldökkel.
- Nem jön, nem érzi túl jól magát.
- Túl kevés a stressz? – röhögött Ben.
Hát igen. Tom és a bandája eltűnt, az egyetlen négyesét is kijavítottam, szóval éltanuló. Semmi terror…
- Hülye! – adott neki egy tockost a barátnője.
- Jól van, na. – szégyellte el magát.
Suli után átmentem barátnőmékhez. Hát igen. Jól mondta. Kastély, palota. Kivesszük a szülői szigort a designből, és meg is kapjuk a csaj stílusát, szóval tök jó a ház.
- Szia! Jobban vagy? – nyitottam be a szobájába.
- Teljesen. Megnéztem az összes csöpögős filmet, aztán rendbe szedtem a portfólióm, és már csengettél is. Happy van, menjünk át hozzád. – jelentette ki. Értetlenül néztem rá. – Nálad jobb a hely. Szülők.
- Ja, rendben.
Otthon találtunk a hűtőben sütit, amit kiraktunk tálra, és egymással szemben törökülésben eszegettük, meg beszélgettünk. Elmeséltem, mi volt a suliban, ő meg dióhájban a romantikus filmekről beszélt. Még vagy fél órát dumáltunk a semmiről, aztán feljött a bizonyos téma. A titok.
- Tulajdonképpen kik is ezek a barátaid? Öten vannak, fiúk, és legfőképp este találkozol velük. – töprengett. – Se név, se kor, se semmi. Én bírom a titkokat, és nem várom el, hogy mindent elmondj, de ez azért kevés egy kicsit.
- Tudom, és elmondanám, de… - kezdtem bele a mondatba. Ekkor a telefonom villogni kezdett, a kijelzőn Lou képe volt. – Egy pillanat. Bocsi. – mondtam, aztán felvettem.
- Na végre! Mi tartott ilyen sokáig? – szidott le. – Átugrunk hozzád, mindjárt megy a gépünk.
- Öhm, nem ez a legmegfelelőbb alkalom. Itt a barátnőm.
- Egyedül? – kérdezte gondterhelten.
- Igen. Csak ketten.
- Nem tudunk máskor menni, túléli a sokkot. – mondta Zayn. Komolyan elegem van már, hogy folyton kihangosítanak.
- Oké. – fordultam Victoriához. – Próbálj majd úgy viselkedni, mintha teljesen hétköznapi lenne.
Közben gyorsan rendbe szedtük a kinézetünket.
- Csengettek. – jegyezte meg.
- Megyek! – előztem meg. Gyorsan becsuktam az ajtót a fiúk mögött, és vártam a reagálást. Harry ment legelöl – első áldozat.
- ONE DIRECTION! – sikította Victoria.
- FAN! . ordították boldogan, és idiótán ugráltak. De bírom.
- OMG, Nina, csípj meg!
- Nem álmodsz! – mosolyogtam.
- Dededede hogyan?
- Majd később. Nekik menni kell a géphez.
- Igazából még van fél óránk. – mondta Liam.
Szóval addig nálam csöveztek. Csak ahogy szoktak, nagyon hülyék voltak. Imádom őket. Nagyon jó volt a hangulat.
- Itt alszol. – jelentettem ki, miután elmentek.
- Igenis!
- Tudod, annyira jó vagyok! – tört ki belőlem vidáman, miközben neki még mindig sikító rohama volt.
- Aha! Miért is?
- Sikerült rejtegetnem. – ültem be a gép elé. – A cikket is, a képet is, mindent. Senki semmit! Pedig az egész Tom munkája, ő küldte a cikket, a képet, mindent. Bár hülye is vagyok, hogy aznap elmentem a Nando’sba.
- Ooohh. – kiáltotta. – Akkor Niall…
- Hmm? – kérdeztem hatalmas szemekkel, és azt hittem kiköpöm a teát.
- Mindent tudok. – mosolygott, én meg félrenyeltem, és köhögni kezdtem. – Nyugi már! – csapott rá a hátamra. – Mesélj el mindent!
- […] De most már minden a régi.
- Hogy érted?
- Tom elment, örökre. A fiúkkal és a Voice-al se lesz egy darabig dolgom. Minden olyan, mint régen. Csak most Londonban. És ez jobb.
- Nem szeretnél híres lenni? Nem kedveled a srácokat? – kérdezte fennakadva az első mondatokon.
- Dehogynem! Csak nem épp egy stressz mentes dolog, szóval kösd fel a gatyád!
- Paparazzik? Sajtó? Oké!
- Eddig. De gondolj bele! Mit szólnak a szüleid? A rajongók vajon utálni fognak-e?
- Ünneprontó!

Lou szülinapja!

Emberek! Sajnálom, de nem résszel jövök. Kell hozzá a 10+ megtekintés. Sorry.
Viszont, kettő nagyon fontos esemény is közeleg:
1. Loius Tomlinson szülinapja
2. Karácsony

Megígérem, karácsony és Szilveszter előtt is hozok egy-egy részt. Azt hiszem, azok valamivel tartalmasabbak lesznek. :)

Karácsonyra majd máskor térek rá, a kövi résznél. Ha nem gond.:D

Detökéletesezenaképen!*--*

Szóval december 24-én lesz Loui születésnapja.
Tennivalók:
1. Hívj mindenkit Kevinnek!
2. Viselj csíkosat!
3. Írd ki Twitter-en, hogy #HappyBirthdayLouis!
4. Kiabáld a semmibe véletlenszerűen, hogy "SUPERMAAAAN!"
5. Írd fel a "CARROT"-szót a csuklódra!
6. Egyél annyi répát, amennyit beléd fér.

És két nagyon jó magyar rajongói oldalt tudok ajánlani:
1D - MR *-* és Kevin a galamb
Továbbá nagyon örülök, hogy már túl vagyunk a 800 kattoláson. WoW! Komizni, kritikát írni tovűbbra is szabad. Ha olyanod van, meg twitteres vagy, akár be is követhetsz, és itt is érdeklődhettek az oldal felől. Twitter adatlapom Ha valaki felmegy, pls ne tegyen rá rossz megjegyzést, tudom, hogy gáz, de kezdő vagyok. A face jobban fekszik.:D

Hát, azt hiszem ennyit akartam. Aki most talált rás a blogomra, vagy még vannak olvasatlan részek, annak Jó olvasgatást! A többieknek meg várakoztást, bocsika. :| #szeretemazolvasoimat <3 :) Nina.*

11. rész - Tom titka

Sajnálom, hogy ennyit kellett várni erre a részre. Ráadásul a hosszával sem tudok kárpótolni. Sorry.
Pláne, hogy képet sem találtam. Viszont helyette mármilyet igen. És egy ilyen pont megfelelne. Hamarosan Lou szülinapja. Szóval jegyzetelem, mivel ünneplünk. :))

*Tom szemszöge*
Néha azt kérdezem magamtól, mi lett velem. Még nem kezdődött el a Voice, volt időm gondolkodni. És arra jutottam, hogy Ninának teljesen igaza volt. Nem én vagyok a világ középpontja, hogy minden rólam szóljon. Eddig lételemem volt, hogy én legyek a nagymenő, aki után mindenki csorgatja a nyálát, és isteníti. Hogy a menőket eltiporjam, amikor végre egyenesbe jöttek. Most pedig itt ez a csaj. Az első ember, aki érdekel. Az első, aki kimondta a véleményét. Aki kimondta rólam és a tetteimről a negatív véleményét. Az első ember, aki felpofozott. Aki felnyitotta a szemem. Kár, hogy olyan negatív benyomása van rólam, hogy soha az életben nem fog megkedvelni vagy megbocsájtani. De attól még tehetek valamit.
És most itt ülök a tévé előtt, és hallgatom, ahogy énekel. Csodás hangja van, szinte egyet értek a zsűrikkel, és örülök, amikor megfordulnak.
Reggel nem bírtam aludni, valamivel korábban keltem, mint kellett volna. Hajnali edzés, ezaz. Összepakoltam a cuccaim, és gondoltam sétálva megyek, szóval el is indultam. Út közben találkoztam valakivel, aki szintén nem tudott aludni, ahogy elnézem. Épp egy eldugott kis utcácskában, a padon eszegette a gyorskajáldás kaját. Hirtelen gondoltam egyet, és átmentem az úton, aztán megálltam előtte.
- Leülhetek? – kérdeztem, mire felvonta a szemöldökét. Mindegy, levágtam magam mellé. Annyira nem vagyunk jó viszonyban, így nem lepődtem meg amikor nem is nagyon foglalkozott velem. És folytattam. – Majd mondd meg neki, hogy sajnálom. És gratulálok.
- Azzal még nem sokat érsz. – vigyorgott gúnyosan.
 - Tudom. Sajnos. De attól még szabad, nem? – kérdeztem. – Tudod, te nagyon szerencsés vagy vele. – mondtam, és tudtam, hogy egyrészt már tuti nem leszek rájuk jobb benyomással, és hogy Nina nem kapja meg a kétszavas üzenetet.
- Mi?!
- Nagyon is érted. – bólintottam, aztán felálltam és elmentem edzésre.
A suliban minden ment a rendes kerékvágásban. Az ÉN rendes kerékvágásomban. Szóval a csajok sikongattak amikor a közelükbe értem, mert előtte rólam beszéltek és féltek, hogy meghallom. Ez alap… volt… eddig. A fiúk mind a haverjaim akarnak lenni, hogy így lehessenek menőbbek, meg így jó fejjel lóghatnak. De ennek nem pont így kéne mennie.
- Emberek, hé! Nyugi van! Szóval, az a lényeg, hogy sajnos pár nap múlva elhagyom a várost. Ez volt az utolsó látogatásom ide, mert most én végzős vagyok. Azon gondolkoztam, hogy amit teszek, az nem helyes így. Szóval most rendet szeretnék tenni. Látjátok őket, akik most ellenszegülve az udvar túloldalán ülnek? – kérdeztem. – Hozzájuk menjetek oda, ne hozzám gyertek. – mondtam, mire zúgolódás támadt. – Ők engem nem szeretnek. Mert nyomós okot adok rá, három éve folyamatosan. Ők itt menők, és jó fejek. Ők ITT vannak. Én elmegyek, és itt már nem lesz senki, ha így haladunk. De ők lehetnek, ők kell, hogy itt ebben a suliban menők legyenek. Ééés… - kezdtem bele a legfontosabba. – ott az a lány, ismerős a Voiceból? Ugye, hogy jó volt? Akkor mire vártok? Gratuláljatok neki. – mondtam a pad tetején állva, aztán körbenéztem, és mivel befejeztem, leültem.

*Nina szemszöge*
- És lőn világosság! – kiáltotta Victoria, amikor Tom végre befejezte a nagy hegyi beszédet. Igen, kb. olyan szinten lehetett. Mi elkezdtünk röhögni, a tömeg meg zúgolódott. Következő szünetre sokkal kevesebben mentek oda Tomhoz, és páran gratuláltak a bejutásomhoz. Oké, köszi, minden, jó! De: MI VAN?!

Jó persze járunk vagy 600an a suliba, ebből csak mi nem bírtuk a csávót. Brutál létszámok… És amikor a tömegre gondolok, akkor az harminc embert jelent, a többi úgy is megtudja. Na de ez akkor is durva…

Remélem, hasonlóra nem számítottatok. Ha igen, az sem gond. Kevéske van írva a főszereplő szemszögéből, de remélem, beéritek annyival, mert károótol az előtte lévő sztori. A hosszát meg majd kamatozom. :K Nina.*

10. rész - Válogatás

Van 1 követőm, 600+ nézettség, és két kommentem. Happy vagyok! <3
Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt. Remélem megbocsájtotok.
U.i.: Boldog Mikit!:D Nina.*

A pletykák szépen lassan kezdtek csitulni. Ahogy Tom is. Nem tudom, mi történt vele, de így már jobban tetszik.
Reggel mikor felkeltem azon gondolkoztam, hogy Harry és Victoria milyen jó összeillenének. Szerintem tiszta aranyosak lennének. Victoria ugyanezt gondolja Niallről meg róla. Jó is lenne… Csak ő nem ismeri Niallt, hogy valójában következtetni tudjon. Ennyit rólam. Pff.
Mivel totál éhes voltam, meg lusta is, leugrottam a közeli McDonald’sba, ahol egy salátát meg agy almás pitét vettem elvitelre. Közben pár lány és pár fiú megbámult (más-más okokkal), de hát ki érdekel? Engem már nem, majd estére ráérek parázni.
Közben felhívtam előbb anyát, mert volt vagy 100 nem fogadott hívásom.
- Szia anya! – köszöntem nyugodtan.
Miután végighallgattam az ordítását, hogy milyen felelőtlen vagyok, hogy nehogy elmerjek menni a Voiceba, és hívjam vissza időben, blablablablabla…
- Anya, nyugi. Tudom, mit vállalok. Nem vagyok már kicsi. Tudok döntéseket hozni, és meg tudom oldani a problémáimat. Tomot is elintéztem.
- Aki kirakta a fotót? Te jó ég! Megölted?!
- MI?! Dehogy is! Csak elmondtam pár mondatba, mit is gondolok róla. Sikerrel jártam.
- Valami sántít.
- Ép és egészséges, nyugi már!
- Chh… akkor is!
- Figyelj anya. Elmegyek a Voiceba, mert ennyi munka után már nem adom fel. És a fiúkkal sem fogom megszakítani a kapcsolatot. Vállalok mindent, ami ezekkel jár.
- Én mondtam, hogy botrány lesz az életed!
- Tudom. De még most sem érdekel. Majd beszéljétek meg ezt apával is. Nekem le kell tennem. Szia!
- Szia kicsim!
- Szurkoljatok! – mondtam még gyorsan, és kinyomtam.
Ezek után tárcsáztam List.
- Szia Lis! – szóltam bele hűvösen, mikor felvette.
- Csak gratulálni szeretnék! – mondta.
- Mindenféle gúny ellenére is köszönöm. Tudod, nem érdekel s a botrány, se Tom, aki miatt van, se az, hogy a Voice-al együtt már tényleg botrányos életem lesz. Sőt, te sem érdekelsz!
- Nem tetszel nekem. Megváltoztál.
- Ez nem igaz. Csak ott nem hagytatok kibontakozni, most pedig volt esélyem a felszínre törni. Baby, ez London! Vannak ruháim, gyönyörű ruháim, mindig mondtátok, hogy a stílus fontos. Tessék, itt vagyok, ti meg ott! Most még a pasik is észrevesznek.
- Wow! Ennek örülsz te annyira? Pff.
- Nem, ez csak egy kis plusz. Végre szabad vagyok, azt teszek, amit akarok!
- Ez remélem, csak a bevezető volt, mert eddig harmatgyenge.
- Van egy barátnőm, aki mindenben támogat, és annak ellenére is, hogy titkolóznom kell előtte, kiáll mellettem. Vannak menő haverjaim, akik úgy fogadnak el, ahogy vagyok. Itt van Eleanor, akivel tényleg bármit megbeszélhetek, és nem mond rám semmi rosszat. És ott a One Direction, aminek a tagjaiban igaz barátokra leletem, akik mindenben segítenek, ha akarom, ha nem. És képzeld, szerelmes vagyok. És pont nem érdekel mások véleménye! – tettem le a telefont. Épp eleget beszéltem.
Ebéd után megrohamoztam a ruhatáram. Végül egy fekete csőnadrág, egy magas sarkú és egy kék blúz mellett döntöttem. A sminkemre és a hajamra pedig kétszer annyira figyeltem.

Nagyon izgultam, hogy nézzek is ki valahogy. Magamra kaptam a blézerem és a táskámmal a könyökhajlatomban viharzottam ki a házból.
A regisztrálás simán ment, utána már csak arra kellett koncentrálja, hogy minden jól menjen. Egymagamban dúdolgattam , és próbáltam felidézni az instrukciókat, amiket a srácok adtak még „énekórákon”. Aztán odajött egy csaj, és szólt, hogy én vagyok a következő. Megpróbáltam magam gyorsan értelmes állapotba hozni, aztán követtem. A lépcső előtt átvettem a mikrofont és nagyot nyeltem amikor az előttem lévő lejött a színpadról, nekem meg menni kellett. Nagy levegőt vettem, aztán mentem. Amikor megálltam, felcsendült a zene. Lehunytam a szemem, és úgy kezdtem énekelni. Hamarosan minden félelmem elszállt, és kinyitottam.
Nem lehet leírni azt az örömöt, amikor álommentorom megfordult, és utána még az utolsó pillanatban egy másik is. Aztán mindenki engem nézett.

*Jessie J szemszöge*
Már ki voltam készülve, ugyanis az én csapatomban még senki sem volt. Tomnak már 6, Willnek 3, és még Dannynek is 2 ember volt a csapatában. Én még senkit sem éreztem olyan jónak, hogy lenyomjam a gombot.
Aztán jött valaki, és felcsendült a már annyira ismerős zene. A lány pedig énekelni kezdett, nem is akárhogyan. Igazából fogalmam sem volt, mit keres még itt, miért nincsenek dalai a slágerlisták élén. A hangja magával ragadott, és a refrénre már teljesen megbabonázott. Nem bírtam volna tovább várni, csoda, hogy eddig kibírtam. Azonnal lenyomtam a gombot.
Kissé meglepődtem, három okból kifolyólag. Az egyik, hogy még biztos nem volt meg 18 éves. A másik, hogy szőke. Ami amúgy nem gond, csak fura volt, mert én barnának képzeltem. De amúgy okosnak látszódott, szóval nem az a tipikus szőke nő a viccekből. De tényleg mindegy, a hang a lényeg. A harmadik ok pedig, hogy valahonnan ismerősnek tűnt az arca. Fogalmam sincs, honnan. Mindegy.
Kis félelem öntött el, amikor az utolsó pillanatban Danny is megfordult. Már csak 50%, hogy engem választ. Válassz engem, kérlek!

*Nina szemszöge*
Végül a másik két mentor is megfordult.
- Őszintén, én nem így képzeltelek! Te jobb vagy! – kezdte Sir Tom Jones. Jessie kicsit idegesen dőlt előre, hogy láthassa az öreget.
- Ahhoz képest nem fordultál meg neki! – tett szemrehányást.
- Hogy hívnak? – kezdte Will I Am, miközben az állát megtámasztotta a tenyerében.
- Nina. Nina Thompsonnak. – mondtam.
- Kedves Nina! – vette át a szót Tom. – Én azért fordultam meg, mert neked nincs szükséged rám! A hangos csodás, már a slágerlistákon kéne legyen!
- A hangod valami hatalmas! Nagyon jó voltál, elragadtál. Viszont! Én nem a te hangodat keresem. – mondta Will.
- Szerintem volt esélye a négyes fordulásra! – nézett rájuk Danny. Aztán rám. – Egész végig, amíg nem fordultam meg egy dolog járt a fejemben. Méghozzá az, hogy miért ezzel a dallal jöttél? Te ennél jobb vagy! – mutatott rám. – Bocsi Cheryl!
- Én… én nem is tudom, hogyan fogalmazzak. Beleszerettem a hangodba. Nekem még egy emberem sincs. Mégpedig azért, mert én Rád vártam! – mondta Jessie.
- Köszönöm. – mosolyogtam.
- Nina! – jött oda mellém a műsorvezető. – Válassz! Danny O’Donoghue, vagy Jessie J? – kérdezte. Kicsit még gondolkoztam, de csak azért, hogy ne bántsam meg a másik mentort.
- Jessie! – mondtam, mire vigyorogva odajött hozzám és megszorongatott. El sem hiszem, hogy bent vagyok! *o* Mikor visszaértem, Victoria várt.
- Ááááá! – rohantunk egymáshoz sikítozva, és tök idiótán ugráltunk, meg ölelgettük egymást.
Otthon megünnepeltük koccintással, és miután elment, a fiúk csengettek. És ők is szépen összenyomorgattak.:))

Az utolsó két fotót csak linkelem, mert nem akarta rendesen betenni...:|
Free hugs Horan hug :) <3

9. rész - Utolsó "énekóra"

Itt is lenne a következő rész. Sokat ugrott a nézettség, hamarosan 600! Bár az előző bejegyzésnél még tényleg nem volt ötletem, aztán mégis megleptelek titeket, és kicsit átformáltam az oldalt. Remélem tetszik. <3 Nina.*
U.i.: Bocsika, nem találtam kapcsolódó képet. Helyette Niall fotó.:)

Reggel már nem keltem olyan nagy izgatottsággal és vidámsággal, mint még a hét elején. Holnap lesz a válogatás, ráadásul ott van Tom is, meg a Niall sztori. Uh…
 Az órára néztem, és még nem volt hat óra sem. Oké. Gyorsan elkészítettem magam sulira, felvettem ezt  a hogy pattanni tudjak, ha menni kell. Felvettem ezt a  és ezt a szettet meg ezt a cipőt, ezek után gondosan elkészítettem a hajam, meg a sminkem is, aztán beültem gépezni.
Azonnal Tom meg a csatlósai után kezdtem kutatni, és nagyon nem tetszettek nekem. Még utána néztem ennek az interjús izének, és azt gondoltam, most úgy pofán vágom a csávót, hogy többet elém nem tolja a képét.
Találtam egy képet, amin Niall van kapucniban meg napszemcsiben, és én egész jól láthatóan. Oké, homályos és mosódott a kép. Alá linkelve a facebook profilom, szóval ezt a hozzászólást rögtön tiltottam. Szerencsém, hogy facebookon két éve ugyanaz a profilképem, így nem hasonlítok túlságosan a képen szereplő lányra. A mostani önmagamra. Persze a sok ismerősnek jelölést nem igazoltam vissza, de az üzenetekre tagadóan válaszoltam. Ja és még odabiggyesztettem egy hozzászólást is. „ Oh, az én vagyok! *o* Milyen jó lenne.:D :|” Szerencsére nem tűnt ki annyira a többi ilyen komi közül, de azért látták, hogy a linkelt profil, és a hozzászóló profilja egy és ugyanaz. Kár, hogy nem eszik majd be. Mindegy, próbálkozni lehet. Pff.
- Nina! – integetett Victoria.
- Szia Victoria! – mondtam fáradtan.
- Mi az? – kérdezte.
- Nem hagy békén ez az ember. Olyan tenyérbe mászó képe van, de komolyan!
- Tom? – kérdezte.
- Igen.
- De konkrétan mi is van vele?
- Csak összefutottunk egymással valahol, és elkezdett ’csesztetni’. Jelenleg „árulja” a képemet, amit akkor fotózott, és mellérakja a profilom.
- Milyen kép? – nézett rám furán.
- Khm… tetőtől talpig felöltözött. – mondtam neki, mire fellélegzett. Jajj!
- Ott van az emlegetett szamár. – mondta.
- Oké, akkor még beszélünk óra előtt. – mondtam, és határozott léptekkel elindultam a csávó irányába.
Azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki ilyen módon veszekedni mer a suli leghelyesebb és legmenőbb csávójával. Szóval kicsit sem keltettem magam körül a feltűnést, áh! Mindegy, nem tudták mi van, az a lényeg.
- Normális vagy?! – kezdtem, és ráadásul egy nagy sallert is kapott. – Miért jó neked ez? Gondolkozzál már ember! Lehet, hogy utánad is sikítozva rohannak a lányok, és minden fiú a haverod akar lenni, és néha tök szánalmas ez az egész, szóval neked meg kéne érteni! Itt ennél sokkal többről van szó!!!
- Öhm, miről is beszélsz? – nézett rám érdeklődve. Idióta.
- Gondold végig, hogy egy perc nyugtod sincs, ha kilépsz az utcára, két másodperc múlva már milliófős csapat lohol utánad sikítva és mindenfélét kérnek. Amúgy is rajta csámcsog az egész sajtó, mi a frászért kellett ez?! És akkor egy kicsit gondoljunk rám is. Igen rám, aki pár hete költözött ide egy vidéki kisvárosból, a szülei már ki vannak akadva rá, és haza akarják vinni. És erre még jön a Voice, a tévé, nem kell még sajtó is meg hatalmas botrány! Nézz már körül! – kiáltottam. – A világ nem csak belőled áll, és abból, hogy neked jó legyen.
Ezután csengettek, szóval ő megúszta a többi ordítást, én meg azt hogy erőltessem a hangszálaim, tervezgessem a következő ütős ordítást, amit azonnal elő is kellett volna adnom, és az esetleges megaláztatás is kimaradt. Mázli? Talán.
~ Még sem találkoztunk! ~ kaptam meg a szemrehányó üzenetet.
~ Tudom, és sajnálom. ~
Szünetben ténylegesen is tudtunk beszélni. A mosdóban futottunk össze. Én a padlón ültem meggyötörten, ő meg velem szemben állt.
- Mi volt? – kérdezte, és elhúzta a száját.
- Hatalmas leordítás, pofon, világmegváltó mondat. Ezeket kapta.
- Hát nem vagy te kispályás. Azért amikor megismertelek, azt hittem könnyebb eset leszel.
- Akkor még az voltam. Ha nem is teljesen, ehhez képest biztos.
- Na mindegy, majd szólok, ha megbánom. –húzott fel. Közben Bell futott be.
- Kisanyám, ez szép volt! Pofon? Nem mertem volna. – mondta, aztán bement a fülkébe. Rendben.
A fiúkat megkértem, hogy ne beszéljenek erről. Szóval amikor éppen nem járt a fejemben, vagy nem láttam (kevés alkalom) akkor lényegében egy vidám röhögős napom volt velük. Suli után megköszöntem nekik, aztán hazacipeltem a barátnőm.
- Na, mesélj csak! – csapott a combomra. Au!
- Tudod milyen nehéz, amikor nem csak rajtad múlik az egész? Amikor csomóan rólatok csámcsognak, és te nem öntheted ki senkinek igazán a szíved? És most ne gyere ezzel, mert én elmondanám, ha elmondhatnám! – kezdtem már sírva, annyi feszültség gyülemlett fel bennem. – Nem csak annyi, hogy mindenki látja a fejed, és mellette a profilod. Nem csak annyi, hogy most megaláztak! Mert ott van egy másik, egy nagyon jó ember is. Akit ismernek, és már amúgy is rossz neki. Mármint nem… az rossz neki, ami jó neki. És én nem szeretném, hogy ez most így vele megtörténjen, pedig pont az megy. Én is szívesen kimaradnék ebből az egészből, de nekem még mindig semmit sem jelent ez az egész hozzá képest! – beszéltem össze-vissza.
- Biztos jó pasi lehet. – simított végig a vállamon.
- Igen, az. – mondtam. – MI?!
- Csak mert teljesen belezúgtál.
- Látod, és még ez is! A francba!
- Miért, nem jó dolog a szerelem?
- Annyira nem. Így meg főleg. – mondtam.
- Na, szedd össze magad. Holnap válogatás. – mondta.
- Basszus! Tényleg. Most így hogy jelenjek meg előttük? – mutattam az arcomra. – Énekem lesz!
- Megmossuk az arcod, aztán minden jobb lesz. – mosolyodott el bátorítóan.
És tényleg. Amíg én újra csináltam a sminkem ő főzött teát. Micsoda angolok vagyunk. Kész botrány van, anyámtól 97(!) apától 42(!) nem fogadott hívásom van, és a volt barátnőmtől, Listől is vagy 8. Milyen világ ez?!
Utána Victoria hazament, én meg a fiúkhoz.
- Emberek! Mekkora a gáz? – kérdeztem félve, amikor beléptem az ajtón. Mind elhúzták a szájukat.
- Ki ez a Tom gyerek? – kérdezte Harry.
- Fú. Szóval, ő magántanuló a suliban. Ha beugrik egy-két hétre, akkor azonnal begyűjti az összes sikoltozó lányt, és az összes fiút talpnyalónak. Nekünk menőknek meg marad a semmi. És ez a mi kis csapatunknak nagyon nem tetszik. Pech, hogy most nem maradtunk észrevétlenek, mivel az eredeti banda bővült velem, én pedig Tom szerint új hús vagyok, és mindenképp ki akar próbálni, szóval rám szállt. Pech. Az viszont elég nagy szám, hogy én vagyok az életében az egyetlen, aki felpofozta, szóval nála sincs határtalan mennyország.
- Nem semmi. - bólogatott Zayn. Ő eszmélt fel leghamarabb hadarásomból.
- Amúgy a képet leszedte már? – rohamoztam meg a gépet.
- Igen, mi is pont azt néztük.
- Wow! Hatott a világmegváltó mondatom!
- He?
- Semmi. Na, kezdhetnénk? Holnap válogatás! Aztán ráértek kinyírni! – csaptam össze a tenyerem.
- Te! Tőle még Paul is félne! – röhögtek össze mögöttem. Öö, hát oké.
Miután tökéletesítettük a dalt, és már szinte teljesen biztos voltam magamban (teljesen úgy se leszek) végre abbahagytuk. Elégedetten dőltem végig a kanapén, és vettem a kezembe a telefonom.

Nina Thompson @Nina1DThomps
Szurkoljatok holnap!:)

Retweetelték:
One Direction @onedirection
Victoria Frewen @VictoriaFrewen
Ezen kívül Bell, Ben, Jeremy, Nate és Tom (!!!). Tom! Mi van?!

Érkezett pár hozzászólás is…:)

Mikor megláttam Tomot, azonnal röhögni kezdtem, kisé gúnyosan.
- Na mi van? – kérdezte Liam. Erre körbemutattam a telefonom.
- Ez a csávó amúgy mit kap?
- Pofont! – nyújtottam ki a nyelvem.
- Jól van, kislány! – veregetett vállba Hazza.
- Amúgy jut eszembe. Nem akartatok kinyírni?
- Majd kinyírunk később. Figyelj, megnyered, énekes leszel, featuringelsz velünk, akkor pont eleged is lesz. – röhögött Lou.
- Oké. Végül is annyira nem rossz ötlet.
- Ajaj! – nézett ránk Liam. Igen? Semmi.
 A fiúk tanácsára, miszerint ki kell pihenjem magam, már este tízkor elhagytam a házukat. De előtte elég jól szórakoztunk, minden jó volt, úgy néz ki, már nem kell csak mondjuk egy hét hogy lecsengjen ez a balhé. De jó lesz.