Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt. Remélem megbocsájtotok.
U.i.: Boldog Mikit!:D Nina.*
A pletykák szépen lassan kezdtek csitulni. Ahogy Tom is. Nem tudom, mi történt vele, de így már jobban tetszik.
Reggel mikor felkeltem azon gondolkoztam, hogy Harry és Victoria milyen jó összeillenének. Szerintem tiszta aranyosak lennének. Victoria ugyanezt gondolja Niallről meg róla. Jó is lenne… Csak ő nem ismeri Niallt, hogy valójában következtetni tudjon. Ennyit rólam. Pff.
Mivel totál éhes voltam, meg lusta is, leugrottam a közeli McDonald’sba, ahol egy salátát meg agy almás pitét vettem elvitelre. Közben pár lány és pár fiú megbámult (más-más okokkal), de hát ki érdekel? Engem már nem, majd estére ráérek parázni.
Közben felhívtam előbb anyát, mert volt vagy 100 nem fogadott hívásom.
- Szia anya! – köszöntem nyugodtan.
Miután végighallgattam az ordítását, hogy milyen felelőtlen vagyok, hogy nehogy elmerjek menni a Voiceba, és hívjam vissza időben, blablablablabla…
- Anya, nyugi. Tudom, mit vállalok. Nem vagyok már kicsi. Tudok döntéseket hozni, és meg tudom oldani a problémáimat. Tomot is elintéztem.
- Aki kirakta a fotót? Te jó ég! Megölted?!
- MI?! Dehogy is! Csak elmondtam pár mondatba, mit is gondolok róla. Sikerrel jártam.
- Valami sántít.
- Ép és egészséges, nyugi már!
- Chh… akkor is!
- Figyelj anya. Elmegyek a Voiceba, mert ennyi munka után már nem adom fel. És a fiúkkal sem fogom megszakítani a kapcsolatot. Vállalok mindent, ami ezekkel jár.
- Én mondtam, hogy botrány lesz az életed!
- Tudom. De még most sem érdekel. Majd beszéljétek meg ezt apával is. Nekem le kell tennem. Szia!
- Szia kicsim!
- Szurkoljatok! – mondtam még gyorsan, és kinyomtam.
Ezek után tárcsáztam List.
- Szia Lis! – szóltam bele hűvösen, mikor felvette.
- Csak gratulálni szeretnék! – mondta.
- Mindenféle gúny ellenére is köszönöm. Tudod, nem érdekel s a botrány, se Tom, aki miatt van, se az, hogy a Voice-al együtt már tényleg botrányos életem lesz. Sőt, te sem érdekelsz!
- Nem tetszel nekem. Megváltoztál.
- Ez nem igaz. Csak ott nem hagytatok kibontakozni, most pedig volt esélyem a felszínre törni. Baby, ez London! Vannak ruháim, gyönyörű ruháim, mindig mondtátok, hogy a stílus fontos. Tessék, itt vagyok, ti meg ott! Most még a pasik is észrevesznek.
- Wow! Ennek örülsz te annyira? Pff.
- Nem, ez csak egy kis plusz. Végre szabad vagyok, azt teszek, amit akarok!
- Ez remélem, csak a bevezető volt, mert eddig harmatgyenge.
- Van egy barátnőm, aki mindenben támogat, és annak ellenére is, hogy titkolóznom kell előtte, kiáll mellettem. Vannak menő haverjaim, akik úgy fogadnak el, ahogy vagyok. Itt van Eleanor, akivel tényleg bármit megbeszélhetek, és nem mond rám semmi rosszat. És ott a One Direction, aminek a tagjaiban igaz barátokra leletem, akik mindenben segítenek, ha akarom, ha nem. És képzeld, szerelmes vagyok. És pont nem érdekel mások véleménye! – tettem le a telefont. Épp eleget beszéltem.
Ebéd után megrohamoztam a ruhatáram. Végül egy fekete csőnadrág, egy magas sarkú és egy kék blúz mellett döntöttem. A sminkemre és a hajamra pedig kétszer annyira figyeltem.
A regisztrálás simán ment, utána már csak arra kellett koncentrálja, hogy minden jól menjen. Egymagamban dúdolgattam , és próbáltam felidézni az instrukciókat, amiket a srácok adtak még „énekórákon”. Aztán odajött egy csaj, és szólt, hogy én vagyok a következő. Megpróbáltam magam gyorsan értelmes állapotba hozni, aztán követtem. A lépcső előtt átvettem a mikrofont és nagyot nyeltem amikor az előttem lévő lejött a színpadról, nekem meg menni kellett. Nagy levegőt vettem, aztán mentem. Amikor megálltam, felcsendült a zene. Lehunytam a szemem, és úgy kezdtem énekelni. Hamarosan minden félelmem elszállt, és kinyitottam.
Nem lehet leírni azt az örömöt, amikor álommentorom megfordult, és utána még az utolsó pillanatban egy másik is. Aztán mindenki engem nézett.
*Jessie J szemszöge*
Már ki voltam készülve, ugyanis az én csapatomban még senki sem volt. Tomnak már 6, Willnek 3, és még Dannynek is 2 ember volt a csapatában. Én még senkit sem éreztem olyan jónak, hogy lenyomjam a gombot.
Aztán jött valaki, és felcsendült a már annyira ismerős zene. A lány pedig énekelni kezdett, nem is akárhogyan. Igazából fogalmam sem volt, mit keres még itt, miért nincsenek dalai a slágerlisták élén. A hangja magával ragadott, és a refrénre már teljesen megbabonázott. Nem bírtam volna tovább várni, csoda, hogy eddig kibírtam. Azonnal lenyomtam a gombot.
Kissé meglepődtem, három okból kifolyólag. Az egyik, hogy még biztos nem volt meg 18 éves. A másik, hogy szőke. Ami amúgy nem gond, csak fura volt, mert én barnának képzeltem. De amúgy okosnak látszódott, szóval nem az a tipikus szőke nő a viccekből. De tényleg mindegy, a hang a lényeg. A harmadik ok pedig, hogy valahonnan ismerősnek tűnt az arca. Fogalmam sincs, honnan. Mindegy.
Kis félelem öntött el, amikor az utolsó pillanatban Danny is megfordult. Már csak 50%, hogy engem választ. Válassz engem, kérlek!
*Nina szemszöge*
Végül a másik két mentor is megfordult.
- Őszintén, én nem így képzeltelek! Te jobb vagy! – kezdte Sir Tom Jones. Jessie kicsit idegesen dőlt előre, hogy láthassa az öreget.
- Ahhoz képest nem fordultál meg neki! – tett szemrehányást.
- Hogy hívnak? – kezdte Will I Am, miközben az állát megtámasztotta a tenyerében.
- Nina. Nina Thompsonnak. – mondtam.
- Kedves Nina! – vette át a szót Tom. – Én azért fordultam meg, mert neked nincs szükséged rám! A hangos csodás, már a slágerlistákon kéne legyen!
- A hangod valami hatalmas! Nagyon jó voltál, elragadtál. Viszont! Én nem a te hangodat keresem. – mondta Will.
- Szerintem volt esélye a négyes fordulásra! – nézett rájuk Danny. Aztán rám. – Egész végig, amíg nem fordultam meg egy dolog járt a fejemben. Méghozzá az, hogy miért ezzel a dallal jöttél? Te ennél jobb vagy! – mutatott rám. – Bocsi Cheryl!
- Én… én nem is tudom, hogyan fogalmazzak. Beleszerettem a hangodba. Nekem még egy emberem sincs. Mégpedig azért, mert én Rád vártam! – mondta Jessie.
- Köszönöm. – mosolyogtam.
- Nina! – jött oda mellém a műsorvezető. – Válassz! Danny O’Donoghue, vagy Jessie J? – kérdezte. Kicsit még gondolkoztam, de csak azért, hogy ne bántsam meg a másik mentort.
- Jessie! – mondtam, mire vigyorogva odajött hozzám és megszorongatott. El sem hiszem, hogy bent vagyok! *o* Mikor visszaértem, Victoria várt.
- Ááááá! – rohantunk egymáshoz sikítozva, és tök idiótán ugráltunk, meg ölelgettük egymást.
Otthon megünnepeltük koccintással, és miután elment, a fiúk csengettek. És ők is szépen összenyomorgattak.:))
Az utolsó két fotót csak linkelem, mert nem akarta rendesen betenni...:|
Free hugs Horan hug :) <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése