Kapucnis pulcsiban, és a sötét ellenére is hatalmas napszemüvegben (fő az álcázás) messziről integetett nekem. Nem bírtam nem mosolyogni.
- Szia Niall! – köszöntem, amikor végre közel értem hozzá.
- Szia Nina. Mit eszünk? – kérdezte. Én vettem egy magamnak megfelelő mennyiséget. Ő vett vagy kétszer-háromszor annyit. Mindegy, engem nem zavar. Pláne, hogy nem az én pénzemből megy.
- És mit csinálnak a fiúk? – kérdeztem összeráncolva a szemöldökömet.
- Passz. Hazaértem, és nem volt otthon senki. – tárta szét a kezét. Én meg elröhögtem magam. Kedves vagyok.
- Most vagyok halálra ítélve! – húzódtam beljebb a sarokba.
- Merthogy? – kérdezte, és arrébb pöckölte az asztalon a napszemüvegét.
- Jobb lenne, ha felvennéd! – motyogtam, és ridegen néztem, ahogyan Tom besétál a Nando’sba, és rendel.
- Ki ő?
- Egy olyan ember, akit jobb elkerülni. – mondtam röviden.
- Nina, rég nem láttalak! – vigyorgott rám gúnyosan.
- Ahj, a francba! – motyogtam. – Kopj le, Tom!
- A kis barátnőd szépen lepattintotta a haverom… - kezdett neki.
- Azt mondta, kopj le! – fordult hátra Niall.
- Hoppá, hoppá! Azt hiszem, nem is zavarok tovább. – vigyorgott gúnyosan, mire felhúztam az egyik szemöldököm.
- Bocs, csak… - fogtam a fejem. – Asszem jobb, ha eltűnünk innen, mielőtt kijön az egész sajtó.
- Jó ötlet. – mondta, és egyszerre betömte, ami maradt. Csak nagyokat pislogva meredtem rá. – Most mi van? Csak nem hagyhatom itt! – jelentette ki. Hát nem tudtam nem nevetni.
Mivel még csak hét múlt, gondoltuk, benézünk hozzám.
- Aszta, szép nagy! – mondta tömören. Aztán odament ahhoz a polchoz ahol a DVDim vannak.
- Ace Ventura? – kérdezte röhögve.
- Jól van na! – vontam meg a vállam. Erre betette.
Be kell valljam, egyszer már láttam, de most sokkal jobb volt. Lehet, hogy csak Niall miatt volt…
*
Kicsit féltem suliba menni a tegnapi miatt. Tom már gúnyosan vigyorogva várt.
- Fogd be! Nem érdekelsz, nagyon nem. Oltári nagy köcsög vagy, tűnj az aurámból! – kiáltottam.
- Aurádból! – röhögött ki.
- Nekem legalább van szókincsem. – forgattam a szemem, és otthagytam. Épp elég ideges voltam amiatt, hogy a srácoknak ma van egy interjújuk.
- Mi dolgod volt vele? – kérdezte Bell furán.
- Tegnap volt egy szép nagy összetűzésem vele. – sóhajtottam. – Mindegy.
*Niall szemszöge*
Annyira nem paráztam az interjú miatt. Gondoltam, csak a szokásos kérdések. Na meg mindig jön a „mi van a csajokkal?” téma.
Szépen sorba válaszolgattunk a kérdésekre. Már azt hittem megúszom az előbb említett témát, ami amúgy mindegy is lett volna, mert úgy is ugyanazt mondom. Hogy milyen rosszul gondoltam! Rosszabbat kaptam.
- Niall, tegnap láttak egy lánnyal! Mesélnél róla nekünk? – kérdezték. A fiúk szemöldök ráncolva néztek rám, és próbáltam én is meglepett arcot vágni.
- Engem? – kérdeztem. – De jó is lett volna! – nevettem el magam. De jó is volt! – Nem én voltam. – vettem komolyra a formát.
Szerencsére egész hihető kis alibit szedtem össze magamnak, bár eléggé megizzadtam vele, és azt hiszem lesz még egy oltári nagy fejmosásom Paultól.
- Ember! Mi a frászt csináltál te tegnap? – kérdeztek.
- Öhm, ettem a Nando’sban, meg filmeztem… sok mindent.
- Egyedül?
- Ööööö…
- Ez becsajozott! – vihogott Lou.
- Nem így történt. – mondtam tök higgadtan, és Louisra néztem. Kis higgadtság és komoly nézés à ha hazudok, elhiszik.
- Legalább azt mondd meg, kivel voltál! – kérlelt Harry.
- Ninával. – jelentettem ki, mintha természetes lenne. Ja, meg közben forgattam a szemem. Minek kell ennyit kérdezni?
- Ezazz! Csak volt értelme, hogy belém botlott a kiscsaj! – éljenzett Loui.
- Mi van? – kérdeztem. Valamiről nagyon le vagyok maradva.
- Semmi, semmi. – vágták rá. Aha, szóval csak én nem vagyok beavatva. Kis szemetek.
*Nina szemszöge*
Szünetben bezárkóztam az egyik vécéfülkébe, és ott néztem végig az interjúról a videót. A szívem konkrétan kihagyott, amikor a tegnapiról kérdezték. Azért egész szépen kimászott belőle. Éljen, se sajtó, se semmi más. Egy darabig. Nagyon nem szívlelem ezt a Tomot.
Óra közben is keresgéltem cikkeket erről. A rajongók bő 10%a nem ette be, és találgatják, ki lehet az, és hogyan néz ki (nem került nyilvánosságra fotó).
- Hey! – „kiáltottam” Victoriának. Óra volt, szóval az a kiáltás elég halk volt.
- Hmm…?
- Láttad már a mai interjút?
- Nem. Mi volt benne? – kérdezte, és azonnal a netet pásztázta. Szeretjük a törit, meg tudjuk is.:P
- Niallt látták egy csajjal tegnap este.
- Hol? – kérdezte.
- Pff. Passz, azt nem mondták.
- Megnéztem volna magamnak mindkettőt. Niallt azért mert ő Niall… a csajt meg mert nehogy már! – akadt ki, én meg kuncogni kezdtem.
- Mi az?
- Jól fogalmazol. – röhögtem ki.
- Köszönöm. – húzta ki magát.
- Miss Thompson, Miss Frewen! Kívül tágasabb, nyugodtan kimehetnek folytatni a beszélgetést. – szidott le minket a tanár. Huppsz.
- Khm… elnézést. – motyogtuk a szemünket lesütve, „megbánóan”, aztán csendben maradtunk. Úgy majdnem.
Szünetekben olyan gyilkos pillantásokat vetettem Tomra, hogy már én is féltem néha. Néha pedig győzedelmesen néztem rá, ugyanis van alibink. Haha. Oké, azért be kell valljam, kicsit félek. Ki tudja, miket tud még. Ráadásul más miatt is veszélyben vagyok (vagyunk). Próbálnom kell a válogatásra, és ahhoz el kell menjek hozzájuk. Ha Tom követ, ki vagyunk nyírva. De hiányzik a jelenlétük, olyan hülyék, annyi színt hoztak az életembe még a sulis barátaim mellett. És különlegesen Niall hiányzik…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése