A hétfői találkozás után tökre fel voltam dobódva, és sokkal
nagyobb önbizalommal kezdtem neki a napomnak. Ettől menőbbnek éreztem magam, és
a menő csoport is könnyebben befogadott. Victoria kicsit meglepődött a
magabiztosságomon, de sokkal jobban tudott így kezelni. Szóval minden a
legnagyobb rendben.
Victoriaval csütörtökön elmentünk plázázni és vettünk egy csomó jó cuccot is. Bejártuk az összes boltot, és utána beültünk a Starbucksba is. Nagyon jól éreztük magunkat. Elég sokat lógtunk nálam, mert neki elmondása alapján nagyon szigorú szülei vannak, és nem nagyon szeret otthon lenni. Ezen kicsit meglepődtem, de nekem nem gond, ha nálam lóg.
Mára (péntek) viszont semmi programot nem szerveztem legjobb barátnőmmel.
Ahogy megszólalt a telefon, csak úgy kipattantam az ágyból.
A szekrényemet felkutatva találtam mára is egy jópár tetszetős cuccot, de végül a választásom erre az összeállításra és erre a cipőre (rózsaszínesebb változatban) esett. Megkerestem a napszemüvegem, és a táskámat a vállamra kapva indultam is az iskolába.
- Szia Victoria! – köszöntem már messziről, és miközben közelebb léptem, integettem.
- Szia Nina! – derülte fel, és odafordult hozzám. Megöleltem, és egy puszit nyomtam az arcára. Ő ugyanígy. Ezek után csatlakoztunk a beszélgetésbe. Körünkben a menők: Nate, Jeremy, Ben és Bell. Utóbbi kettő járnak, és Jeremynek is van barátnője, de elvileg külsős. Hát jó, nekünk mindegy, nem csorgatjuk a nyálunkat senki után. Persze ez nem azt jelenti, hogy a plázában nem nézzük meg magunknak a jó pasikat, és utána nem beszéljük ki őket.;)
Ma egész kis könnyű napunk volt, csak öt óránk volt. Abba a fajtába tartozunk, akik okosak, és szeretnének továbbtanulni, szóval órán odafigyelünk, készülünk és tanulunk is otthon jócskán. De ha annyira nem fontos az anyag, vagy inkább már tudjuk, akkor képesek vagyunk az egész órát végiglevelezni. SMS, ingyen hívhatom és küldhetek neki üzenetet. Meg fordítva is, szóval szépen megvagyunk. A gyorshívómon ő az 1, Lou a 2, anyu a3, a fiúk a 4, 5, 6, 7, apu a 8, és itt már
szépen be is telt, meg amúgy sem vagyok több emberre kíváncsi. Vagy ha igen,
akkor majd szépen kutakodok a telefonkönyvben. Akkora a képernyő, simán
megtalálom negyed perc alatt. De most annyira nem fontos a telefonom!
Szóval búcsút vettünk a többiektől, aztán nagy nehezen egymástól is. Ő elment haza, aztán majd este elmegy Bellhez bulizni. Hívtak engem is, elvileg állat lesz, visznek piát, jó lesz a zene, meg minden. Én elhiszem. De azért nekem mégiscsak jobban megéri találkozni az 5 legjobb fiúbarátommal, akik nem mellesleg a One Direction! Ezzel a tudattal kelni minden nap nem semmi.
Vigyorogva nyomtam meg a csengőt. Egy perc múlva Zayn sietett ki az ajtón. Iszonyúan lusták, de nagy sokára csak ráveszi magát az ajtóhoz legközelebb lévő, hogy nyisson. Nekem megéri, lehet, hogy nekik is. Mindegy, most rajtam van a hangsúly.:P
- Hello, Zayn! – mosolyogtam rá, mire ő is megvillantotta az 550 wattos vigyorát.
Az előszobában kiléptem a magas sarkúmból, mert már eléggé lejártam a lábam, és mit sem törődve a tancuccokkal, levágtam a földre a táskám.
- Hi everybody! Megjöttem. – vágtam le magam a tojásfotelbe, és átnéztem az egyik újságot, amit az asztalon találtam. Nem, nem olvasnak újságot. Csak éppen király fotók voltak benne róluk, szóval illett megnézni. De tényleg állati jó képek voltak. Mire visszaraktam, már ott voltak előttem életnagyságban és épp az ’Up all night’ c számukat énekelték. Először kuncogni kezdtem, aztán mosolyogva végighallgattam az előadást, és miközben az egósok hajlongtak, én széttapsoltam a tenyerem. Aucs.
- Na, most te jössz! – mutatott rám Lou.
- Hát erre megy ki a játék?! – bosszankodtam.
- Ahamm. – vágott Harry idióta fejet.
- Te jössz!
- Én biztos nem!
- Dede!
- Borzalmas hangom van.
- Nem baj.
- Megsüketültök!
- Oké.
- Borzalmasak vagytok! – néztem rájuk reménytelenül. Vigyorogva bólintottak, mire és lemondóan sóhajtottam. – Mit éneklek?
- Legyen, mondjuk a Moments/One Thing/WMYB/I Want/I Wish. – Szóval öten ötfélét vágtak rá.
- Inkább egyiket sem. 1: mert nem tudok dönteni. 2: mert most inkább Jessie J-től a Dominot akarom.
- Oké, halljuk.
- De! Csak ha valaki berakja a karaoke változatot. Aztán meg füleket befogni.
Pár perc kattintgatás után felcsendült a szám.
Lehunytam a szemem, és úgy kezdtem neki. Próbáltam olyan lazán, odaadással, mint Jessie. Aztán már nem érdekelt semmi, csak élveztem.
Amikor vége lett kinyitottam a szemem, és félve néztem a srácokra, miközben kicsit elhúztam a számat.
- Nina, te hülye vagy! – szólalt meg előbb Liam.
- Nagyon jó a hangot, állati voltál!
- Én biztos nem, ti vagytok a hülyék.
- Figyelj, mi értünk hozzá, szóval hallgass ránk.
- Nagyon jó hangod van kislány! – mutatott rám Lou. Aztán a bejárati ajtó csattanását hallottuk.
- El! Szia! – rohant oda hozzá, és csókkal köszöntötte. – Bemutatom Ninát. Nina, Eleanor.
- Nagyon örülök. – ráztam kezet őszinte mosollyal. Ekkor már ő is jobban felengedett. Eléggé féltem, hogy mindenfélét vágnak majd a fejemhez a barátnők. Eddig pozitív, majd meglátjuk.
- Jó hogy jössz! – mondta Zayn és rám kacsintott. – El is énekel!
- Höö, én biztos nem! – tiltakozott. Rokonlélek.
Victoriaval csütörtökön elmentünk plázázni és vettünk egy csomó jó cuccot is. Bejártuk az összes boltot, és utána beültünk a Starbucksba is. Nagyon jól éreztük magunkat. Elég sokat lógtunk nálam, mert neki elmondása alapján nagyon szigorú szülei vannak, és nem nagyon szeret otthon lenni. Ezen kicsit meglepődtem, de nekem nem gond, ha nálam lóg.
Mára (péntek) viszont semmi programot nem szerveztem legjobb barátnőmmel.
Ahogy megszólalt a telefon, csak úgy kipattantam az ágyból.
A szekrényemet felkutatva találtam mára is egy jópár tetszetős cuccot, de végül a választásom erre az összeállításra és erre a cipőre (rózsaszínesebb változatban) esett. Megkerestem a napszemüvegem, és a táskámat a vállamra kapva indultam is az iskolába.
- Szia Victoria! – köszöntem már messziről, és miközben közelebb léptem, integettem.
- Szia Nina! – derülte fel, és odafordult hozzám. Megöleltem, és egy puszit nyomtam az arcára. Ő ugyanígy. Ezek után csatlakoztunk a beszélgetésbe. Körünkben a menők: Nate, Jeremy, Ben és Bell. Utóbbi kettő járnak, és Jeremynek is van barátnője, de elvileg külsős. Hát jó, nekünk mindegy, nem csorgatjuk a nyálunkat senki után. Persze ez nem azt jelenti, hogy a plázában nem nézzük meg magunknak a jó pasikat, és utána nem beszéljük ki őket.;)
Ma egész kis könnyű napunk volt, csak öt óránk volt. Abba a fajtába tartozunk, akik okosak, és szeretnének továbbtanulni, szóval órán odafigyelünk, készülünk és tanulunk is otthon jócskán. De ha annyira nem fontos az anyag, vagy inkább már tudjuk, akkor képesek vagyunk az egész órát végiglevelezni. SMS, ingyen hívhatom és küldhetek neki üzenetet. Meg fordítva is, szóval szépen megvagyunk. A gyorshívómon ő az 1, Lou a 2, anyu a
Szóval búcsút vettünk a többiektől, aztán nagy nehezen egymástól is. Ő elment haza, aztán majd este elmegy Bellhez bulizni. Hívtak engem is, elvileg állat lesz, visznek piát, jó lesz a zene, meg minden. Én elhiszem. De azért nekem mégiscsak jobban megéri találkozni az 5 legjobb fiúbarátommal, akik nem mellesleg a One Direction! Ezzel a tudattal kelni minden nap nem semmi.
Vigyorogva nyomtam meg a csengőt. Egy perc múlva Zayn sietett ki az ajtón. Iszonyúan lusták, de nagy sokára csak ráveszi magát az ajtóhoz legközelebb lévő, hogy nyisson. Nekem megéri, lehet, hogy nekik is. Mindegy, most rajtam van a hangsúly.:P
- Hello, Zayn! – mosolyogtam rá, mire ő is megvillantotta az 550 wattos vigyorát.
Az előszobában kiléptem a magas sarkúmból, mert már eléggé lejártam a lábam, és mit sem törődve a tancuccokkal, levágtam a földre a táskám.
- Hi everybody! Megjöttem. – vágtam le magam a tojásfotelbe, és átnéztem az egyik újságot, amit az asztalon találtam. Nem, nem olvasnak újságot. Csak éppen király fotók voltak benne róluk, szóval illett megnézni. De tényleg állati jó képek voltak. Mire visszaraktam, már ott voltak előttem életnagyságban és épp az ’Up all night’ c számukat énekelték. Először kuncogni kezdtem, aztán mosolyogva végighallgattam az előadást, és miközben az egósok hajlongtak, én széttapsoltam a tenyerem. Aucs.
- Na, most te jössz! – mutatott rám Lou.
- Hát erre megy ki a játék?! – bosszankodtam.
- Ahamm. – vágott Harry idióta fejet.
- Te jössz!
- Én biztos nem!
- Dede!
- Borzalmas hangom van.
- Nem baj.
- Megsüketültök!
- Oké.
- Borzalmasak vagytok! – néztem rájuk reménytelenül. Vigyorogva bólintottak, mire és lemondóan sóhajtottam. – Mit éneklek?
- Legyen, mondjuk a Moments/One Thing/WMYB/I Want/I Wish. – Szóval öten ötfélét vágtak rá.
- Inkább egyiket sem. 1: mert nem tudok dönteni. 2: mert most inkább Jessie J-től a Dominot akarom.
- Oké, halljuk.
- De! Csak ha valaki berakja a karaoke változatot. Aztán meg füleket befogni.
Pár perc kattintgatás után felcsendült a szám.
Lehunytam a szemem, és úgy kezdtem neki. Próbáltam olyan lazán, odaadással, mint Jessie. Aztán már nem érdekelt semmi, csak élveztem.
Amikor vége lett kinyitottam a szemem, és félve néztem a srácokra, miközben kicsit elhúztam a számat.
- Nina, te hülye vagy! – szólalt meg előbb Liam.
- Nagyon jó a hangot, állati voltál!
- Én biztos nem, ti vagytok a hülyék.
- Figyelj, mi értünk hozzá, szóval hallgass ránk.
- Nagyon jó hangod van kislány! – mutatott rám Lou. Aztán a bejárati ajtó csattanását hallottuk.
- El! Szia! – rohant oda hozzá, és csókkal köszöntötte. – Bemutatom Ninát. Nina, Eleanor.
- Nagyon örülök. – ráztam kezet őszinte mosollyal. Ekkor már ő is jobban felengedett. Eléggé féltem, hogy mindenfélét vágnak majd a fejemhez a barátnők. Eddig pozitív, majd meglátjuk.
- Jó hogy jössz! – mondta Zayn és rám kacsintott. – El is énekel!
- Höö, én biztos nem! – tiltakozott. Rokonlélek.
- Dehogynem!
- Ne már! Legalább őt hagyjátok, ha nem akar. Elég volt nekem égni. – védtem meg.
- Ne már! Legalább őt hagyjátok, ha nem akar. Elég volt nekem égni. – védtem meg.
- Ohó, ki vagy te, hogy itt felszólalhatsz?! – kérdezte meg
Harry színpadiasan. Oké, akkor játszunk!
- Még lehetek! Egyébként egy kis senki mit keresne itt?! – mutattam kettőnk közé. Zayn biccentett egyet, láttam a szemem sarkából.
- Hm, van egy jó ötletem! – mondta Niall, mire Liam és Lou megrohamozta a számítógépet, El meg szidta őket. A legjobb, hogy mi ebből semmit sem vettünk észre mert vitáztunk. Ki tudja mit csináltak.
Estefelé Eleanorral elmentünk a konyhába és csináltunk kaját a fiúknak (meg magunknak).
- Tudod, én először nagyon féltem, hogy mit fogsz szólni. Hiszem Lou talált rám, én megértem. De tudnod kell, hogy én nagyon tisztelem a ti kapcsolatotokat, és te eddig is nagyon szimpatikus voltál. – tört ki belőlem az őszinteségi roham.
- Egy kicsit azért én is féltem tőled. De örülök, hogy jól sült el. – mosolyodott el.
- Szintén. – néztem rá, aztán felemeltem a tálat, és elvittem az asztalhoz. – Fiúk… - kezdtem, de Niall megelőzött.
- Kajaaa! – rohant be az étkezőbe. Nem is ő lenne.
- Még lehetek! Egyébként egy kis senki mit keresne itt?! – mutattam kettőnk közé. Zayn biccentett egyet, láttam a szemem sarkából.
- Hm, van egy jó ötletem! – mondta Niall, mire Liam és Lou megrohamozta a számítógépet, El meg szidta őket. A legjobb, hogy mi ebből semmit sem vettünk észre mert vitáztunk. Ki tudja mit csináltak.
Estefelé Eleanorral elmentünk a konyhába és csináltunk kaját a fiúknak (meg magunknak).
- Tudod, én először nagyon féltem, hogy mit fogsz szólni. Hiszem Lou talált rám, én megértem. De tudnod kell, hogy én nagyon tisztelem a ti kapcsolatotokat, és te eddig is nagyon szimpatikus voltál. – tört ki belőlem az őszinteségi roham.
- Egy kicsit azért én is féltem tőled. De örülök, hogy jól sült el. – mosolyodott el.
- Szintén. – néztem rá, aztán felemeltem a tálat, és elvittem az asztalhoz. – Fiúk… - kezdtem, de Niall megelőzött.
- Kajaaa! – rohant be az étkezőbe. Nem is ő lenne.
- Ez nagyon finom! – dicsértek meg minket. Egy modell és egy
vidéki lány mikre nem képes együtt.:D Pff.
Nem sok idő múlva mennem kellett sajnos. De még nem volt olyan sok idő, úgyhogy inkább fogtam egy taxit és eldobattam magam haza. Ott átöltöztem partyruhába és mentem is át Bellékhez.
Kicsit ittas volt már a társaság, de a zene és a hangulat tényleg jó volt. Én is ittam egy kicsit, meg táncoltunk, Victoria nagyon elvolt, még lazább lett az italtól, elég jól éreztük magunkat. Valahol a nappaliban aludhattam be Victoria alatt. Mivel reggel elég álmosan keltünk, nagyjából egy időben, icipicit másnaposan.
- Szia Nina. Hogy kerülsz ide?
- Este jöttem. – mosolyogtam rá Natere.
Nagy nehezen kitornásztam magam Victoria alól, és elindultam haza. Út közben anya hívott.
- Na, kislányom ez aztán nagyon nem vall rád. Hetente plázába jársz, menő társasággal lógsz, és hajnalig partizol. Ezek mellett még menő sztárokkal nyomulsz, akiknek barátnőjük van?! Azonnal jössz haza! Botrányos az életed! Az lesz, hidd el!
- Anya, jó reggelt, először is. Másodszor meg kicsit túlreagálod. Te is mondtad, hogy a stílus fontos. Tessék, itt vagyok, csak éppen kell mit felvenni hozzá. Nem költök annyi pénzt, mint gondolod. És mi a gond azzal, ha van egy barátnőm, aki menő, és jóban van még pár menő emberrel, akik nekem csak haverok?! És ez csak egy kis nyárbúcsúztató buli volt péntek este, még van egy csomó időm tanulni. És ők nem csak sztárok, ők a One Direction!!! És Lou barátnőjével már találkoztam, elég jóban vagyunk. Nem akarok tőlük semmit, szóval remélem Daniellel és Perrievel is jól kijövök majd, ha találkozok velük. Nem botrányos az életem, nyugi!
- Még nem az.
- Majd szólok, ha az lesz. Nem tervezek semmi hülyeséget.
- Nagyon megváltoztál. Nem tetszik, ahogy beszélsz.
- Sajnálom, de én már itt vagyok, és ilyen lettem. Őszi szünetben találkozunk. Puszi, szia! – raktam le. Kissé másnaposan hazafelé sántikálva magas sarkúban nincs túl sok kedvem az ősökhöz. Na mindegy. Mindjárt otthon vagyok, megfürdök, mert az most rám fér, beülök a tévé elé gőzölgő teával, megnézem mi van a neten, aztán ráhajtok a tanulásra.
Nem sok idő múlva mennem kellett sajnos. De még nem volt olyan sok idő, úgyhogy inkább fogtam egy taxit és eldobattam magam haza. Ott átöltöztem partyruhába és mentem is át Bellékhez.
Kicsit ittas volt már a társaság, de a zene és a hangulat tényleg jó volt. Én is ittam egy kicsit, meg táncoltunk, Victoria nagyon elvolt, még lazább lett az italtól, elég jól éreztük magunkat. Valahol a nappaliban aludhattam be Victoria alatt. Mivel reggel elég álmosan keltünk, nagyjából egy időben, icipicit másnaposan.
- Szia Nina. Hogy kerülsz ide?
- Este jöttem. – mosolyogtam rá Natere.
Nagy nehezen kitornásztam magam Victoria alól, és elindultam haza. Út közben anya hívott.
- Na, kislányom ez aztán nagyon nem vall rád. Hetente plázába jársz, menő társasággal lógsz, és hajnalig partizol. Ezek mellett még menő sztárokkal nyomulsz, akiknek barátnőjük van?! Azonnal jössz haza! Botrányos az életed! Az lesz, hidd el!
- Anya, jó reggelt, először is. Másodszor meg kicsit túlreagálod. Te is mondtad, hogy a stílus fontos. Tessék, itt vagyok, csak éppen kell mit felvenni hozzá. Nem költök annyi pénzt, mint gondolod. És mi a gond azzal, ha van egy barátnőm, aki menő, és jóban van még pár menő emberrel, akik nekem csak haverok?! És ez csak egy kis nyárbúcsúztató buli volt péntek este, még van egy csomó időm tanulni. És ők nem csak sztárok, ők a One Direction!!! És Lou barátnőjével már találkoztam, elég jóban vagyunk. Nem akarok tőlük semmit, szóval remélem Daniellel és Perrievel is jól kijövök majd, ha találkozok velük. Nem botrányos az életem, nyugi!
- Még nem az.
- Majd szólok, ha az lesz. Nem tervezek semmi hülyeséget.
- Nagyon megváltoztál. Nem tetszik, ahogy beszélsz.
- Sajnálom, de én már itt vagyok, és ilyen lettem. Őszi szünetben találkozunk. Puszi, szia! – raktam le. Kissé másnaposan hazafelé sántikálva magas sarkúban nincs túl sok kedvem az ősökhöz. Na mindegy. Mindjárt otthon vagyok, megfürdök, mert az most rám fér, beülök a tévé elé gőzölgő teával, megnézem mi van a neten, aztán ráhajtok a tanulásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése