1. rész - Költözés

Tegnap már összepakoltam a cuccaim. Szint üres a szobám. Szomorúan üres. Nincs túl sok ruhám, amit vinnék. Itt vidéken annyira nem adtunk a stílusra. Egészen a múlt évig. Amikor is ösztöndíjat kaptam egy Londoni suliba, és a barátnőmmel elkezdtünk mindenféle menő cuccokat vásárolgatni. Aztán mégis maradtam. Év elején viszont megbántam. London, One Direction... Persze amikor ezt bevallottam, június elején neki, azonnal besértődött. Szóval csak anya és apa számít most. Akik mindenben támogatnak.

Szóval ott áll a három teli bőrönd a nappaliban. Meg két doboz, tele könyvekkel, fotókkal, kis tárgyakkal, meg ilyesmikkel. Na és persze a laptoptáska. Fontos, hogy majd web camerán legalább, kommunikálni tudja velük. Ha már hétvégenként nem tudok hazajönni. Túl messze van. Tegnap anya nyitott nekem bankszámlát, arra fog átutalni néha pénzt, hogy legyen miből élnem ott. Azt hiszem nehéz élet vár rám.

- Kicsim. Itt a taxi. – suttogta apa, és a kezembe nyomott egy papírt. A ház címe, a suli címe, boríték, amiben pénz van a taxira, meg az ilyesmikre.

- Nagyon hiányozni fogtok! – öleltem át őket.

A sofőr segített bepakolni a cuccaim, aztán indultunk. Még integettem egy darabig. Talán nem is leszek olyan egyedül. Hátha lesz ott barátnőm. Vagy valami. Arról nem is merek álmodni, hogy valaha lesz pasim. Hagyjuk már! Csak végig kell nézzek magamon. Pff. És a 1D-el sem fogok soha találkozni. Hiába minden hülye ábránd. Azért megéri nekem az a Londoni suli, azt hiszem. Önállósodok, világot látok, és véleményt alkotok. Ráadásul sokkal többet tanulok ott, mint itt vidéken. Megéri. Meg kell érje.

Észre sem vettem, és már ott is voltunk a pályaudvaron. Hülye vidék, nincs repülő. Találtam valami izét amire felpakoltam a cuccaim, és azon toltam el a vágányra. Ott aztán nagy nehezen felszenvedtem magam a vonatra, és leültem. Egész úton zenét hallgattam a telefonomon. Anyáék folyton azt mondják, hogy ne villogjak vele. De zenelejátszót semmilyet nem vesznek. Szerintük elég a telefon, elég sok pénzükbe került. Oké, utóbbival egyet értek. Azért egy Samsung Galaxy S III nem 2 font.

Londonban hasonlóan cselekedtem, majd hívtam egy taxit, ami elvitt a házig. Tök jó, hogy a taxis hamarabb tudja, hol lakok, mint én. Mert miért ne. Kivette a csomagokat, aztán odaadtam a pénzt. Hát, elég drága. Na mindegy, vagy megyek taxival, vagy megyek gyalog. Szóval fizetek.

Sóhajtottam egyet, és megfordultam. A ház telljesen beleillett az utcaképbe. Kicsi, hosszú egyenes utca, sok parkoló autóval, kicsi forgalommal. Nem messze egy sugárút, egy park, e közlekedés minden eszköze adott. Jó a környék. A ház meg egyszerűen wow. Egy kis emeletes sorház. Előrántottam a kulcsokat, és felszenvedtem magam a lépcsőn. Amikor benyitottam egy pici hallféleségbe értem. Szűk volt, oldalt lépcső, de amúgy utána meg nyitott volt, és a nappaliba jutottam. Szerintem nagyon kedves és otthonos lett. Meg modern. Totál London. Van kicsi piros busz, kicsi London Eye, kicsi piros telefonfülke, kicsi Tower Bridge és kicsi Big Ben. Tök jó. Anyáék nagyon ráálltak a lakás témára, és egy lakberendezőt is hívtak. Hiába vagyok vidéki, pénze azért van a családnak. A konyha e legmodernebb. A hűtő azonnal feltűnt, már csak azért, mert nem olyan fehér és ronda, mint otthon, hanem acél, vagy mi. Van rajta pár fotó rólam, meg egy, a családról. Akaratlanul is elmosolyodtam. Azért kicsit már hiányoznak. A pult fekete mahagóni, a tetején gránit, a szék és az étkezőasztal is mahagóni. Majd főzőcskézek néha.

A kicsi fürdő is megtetszett. Alul kék volt a csempe, és vékony mintás csempécskék választották el a fehérektől, vagy a faltól. A padlón is csempe volt, de a pal mellett körbe végig kis kerek kavicsok voltak a csempe helyén egy sávban. Néhol volt köztük kagyló, és egy öreg hajót is találtam. A falon is volt egy kis kép egy hajóról, ami a tengeren hánykolódik. Mellette egy kis aranyos, semleges vendégszoba volt. Oké, annyira nem kicsi, hiszen egy komplett szekrény, két fotel és egy kisebb dohányzóasztal is befért.

Utána felszenvedtem magam a lakosztályomra. A lépcső egy nagy nyílt részre vezetett, amolyan nappaliba. Nagyon tetszett, még jobban mint a lenti. Vidám volt, és annyira én. Volt egy kis saját gardrób, egy saját fürdő sarokkáddal, és a hálóm, franciaággyal. És ez mind csak az enyém. Te jó ég! Ráadásul még takarítani sem kell, kéthetente jön valami csaj. Hűű.

Azonnal felvittem a cuccaim, és kipakoltam a kis képeket, díszecskéket, meg ilyesmiket. A ruhákat is szépen elrendeztem, aztán a dobozokat és a bőröndöket a gardrób aljába pakoltam le. Kész a ház. Hűű. Annyira tetszik.

Ezek után az órámra néztem. Későre jár. Én meg már hulla vagyok. Elmentem fürdeni, aztán rávetődtem a hatalmas ágyra, és már aludtam is.