36. rész – Titkos ajándékok

Sziasztok! Úgy érzem, hogy a harmincnegyedik "borzalmas" rész után megérdemlitek, hogy ma még ezt a részt is megkapjátok. De előtte lehetőleg olvassátok el azt, amit pár perce raktam fel! :)

Vagy mégsem?

Közelebb mentem… egy ajándékdobozka volt. Nagyon furdalni kezdett a kíváncsiság. Gyorsan lekaptam, aztán felemeltem, és jobban szemügyre vettem. Semmi veszélyeset nem láttam rajta, szóval csak beejtettem a táskámba, és beléptem a házba. Ott sem volt semmi különös, ráadásul az ajtó is zárva volt, hogy a frászba jutott volna be valaki? Amúgy is, az ajándék kint volt! Na mindegy. Levettem a kabátom, és géphez ültem.

Nina Thompson @NinaOfficial
A Titkos Hódolómtól kaptam. :’) Ki és mikor követte el? Még mindig nem merem kibontani…
Kép megtekintése

 Ezek után olyan válaszok érkeztek, mint a ’Bontsd! Bontsd!’ és az ’Úúú? Kitől, mi?’. Egyelőre nem foglalkoztam velük. Kiléptem, és mentem aludni. Holnap hosszú napom lesz. Utazás, vonat, emberek, „régi barátok” és a többi. Pff.

*

Reggel sikerült időben elkészülnöm, és nyolckor már minden cuccommal együtt kint vártam a vonatot. Öt perc múlva már fel is szálltam. Elfoglaltam a helyem, és benyomtam az egyik albumot lejátszási listára. Szerencsére ezen a vonaton kevesen voltak, és azok sem zavartak meg. Egy szem bőröndömet nem volt nehéz hazáig húzni.
- Nina! Hát te mit keresel itt? – nyitott ajtót anya boldogan. Apu is vidáman fogadott, és összenyomorgattak. Szép karácsony…
Elmeséltem nekik, mi történt az elmúlt pár hétben, aztán kicsit segítettem anyának a konyhában.
- Kicsim, ezt elfelejtettük odaadni. Tegnap találtuk. – adott át apa egy kis ajándékdobozt. NEEEE!

Nina Thompson @NinaOfficial
Ez egyre rosszabb! Ki a másik titkos hódolóm?! #karácsonyiajándék Bár van egy tippem…

Miután tweeteltem felvittem a szobámba, és a többi ajándékot a karácsonyfa alá rejtettem. Aztán jöhetett a karácsonyi ebéd. Anyával ügyeskedtünk, nagyon finom volt. Bár nem hasonlítom össze a tegnapival, mert ugyanolyan jó.
Aztán itt is jöhetett az ajándékozás. Anyuék nagyon örültek az ajándéknak, én szintén. És ezzel gyarapodott a kötött pulcsi gyűjteményem egy egyszerűbb rózsaszín darabbal, amit a fiúk utálni fognak, de nekem tetszik. És kaptam hozzá egy gyűrűt is. Tökéletes az összkép, nagyon jó áll a szürke nadrágommal, szóval heppi van, örültem neki.

- És mi volt a kis tasakban? – kérdezték izgatottan.
 - Nem tudom. Nem bontottam fel. Ez a második ilyen. – mondtam kissé lehangoltam, és leharaptam a mézeskalács angyalka fejét. Anya már nem tudott válaszolni. Csengettek. – Nyitom! – sóhajtottam, és feltápászkodtam.
- Tessék? – nyitottam ki az ajtót, de nem volt ott senki. Kimentem az út szélére, de az egész utca kihalt volt. Egész hosszában. És a legközelebbi sarok 200 méter, csak láttam volna, ha valaki befordul rajta. Megvontam a vállam, és tanácstalanul visszafordultam. Ekkor egy összehajtott papírt láttam meg a küszöb előtt, karácsonyi szalaggal átkötve. Letéptem róla, és kinyitottam.
„Tetszett az ajándék?” olvastam. Három dologban biztos voltam: 1. Nem Lis írta. 2. Nem Dan írta, látszik az íráson. 3. Egy fiú írta. Kicsit lesápadtam, és berohantam a házba.
Felrohantam a szobámba, hogy felhívjam Victoriát. A telefonomon a következő felirat, mint frissen érkezett üzenet villogott: ”Tetszett az ajándék?”
Rejtett szám. Kikészültem. Hagyjanak békén! Villámgyorsan tárcsáztam Victoriát.
- Szia Ni… - kezdett bele totál vidám hangon,de én idegesen félbeszakítottam, hogy éreztessem, most nagyon nincs itt az ideje egy bájcsevejnek.
- Victoria… meghalok! Zaklatnak! Két ajándék is, névtelenül, az ajtó előtt. Az egyik otthon Londonban, a másik itt! Egy SMS és egy levél, „Tetszett az ajándék?” felirattal! Most mit csináljak? – kérdeztem kétségbeesetten.
- Mármint anyukádéknál? – kérdezte meglepetten.
- Igen. De se a levelet nem Lis, és nem is Dan írta. De fiú volt, látszik! Menj a twitteremre! – mondtam.
- OMG! – üvöltötte, mikor meglátta a tegnap felrakott képet.
- Hagyjanak békén! – kiáltottam kétségbeesetten, és egy kósza könnycsepp gurult le az arcomon. Annyira nehéz, amikor egyedül kell boldogulnod… anyáék teljesen kiakadnának, meg amúgy sem tudnának segíteni. Akik meg tudnak… több tíz kilométerre… mi tegyek?

*Niall szemszög*

Mivel Victoriáéknál tegnap már volt egy csodálatos karácsonyi ebéd, így úgy döntöttünk, hogy ma is nálunk lóg. Végül is a többségnek mindegy, mert amúgy jó fej, Harry meg a barátja, ne szakítsuk már el őket egymástól! Épp üvegezni akartunk, amikor Vicnek hívása érkezett.
- Nina az! – vigyorgott.
- Hangosítsd ki! – szólt közbe Zayn.
Victoria felvette és kihangosította, majd vidáman beleszólt. – Szia Ni…!
- Victoria… meghalok! Zaklatnak! Két ajándék is, névtelenül, az ajtó előtt. Az egyik otthon Londonban, a másik itt! Egy SMS és egy levél, „Tetszett az ajándék?” felirattal! Most mit csináljak? –vágott közbe kétségbeesetten.
Kiszáradt a szám, és hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. Idegesen néztünk össze. Amikor kihangosítást kértünk, nagyon nem erre számítottunk.
- Mármint anyukádéknál? – kérdezte meglepetten Victoria.
 - Igen. De a levelet nem Lis, és nem is Dan írta. De fiú volt, látszik! Menj a twitteremre! – utasított Nina. Lou már pötyögött is a tableten, majd középre tolta, Nina adatlapjánál megnyitva. Utolsó két poszt… nem kifejezetten… elég bizarr ez a dolog. Nekünk is küldenek dolgokat, de az teljesen más. Ráadásul nem a ház elé teszik le, hanem a kiadónak postázzák.
- OMG! – üvöltötte a csaj, mikor meglátta a tweeteket.
- Hagyjanak békén! – mondta Nina kétségbeesetten. – Mit csináljak?!
- Először is nyugodj le! – mondta Harry, mire Louis lelökte a székről. Most szépen elárultuk magunk.
- Harry…? – kérdezte „a telefon”.
- Bocsi, ki lettél hangosítva… még mielőtt beleszóltál. – húzta el a száját Vic.
- Mindegy. De basszus, ez mi?! Mit csináljak?
- Hát… mi volt az ajándékokban? – kérdeztem.
- Fogalmam sincs, nem néztem meg.
- Kéne. – szólt közbe Lou.
- Oké, azonnal. –mondta, és letette a telefont. Mármint valami asztalra.
Megfogta az első ajándékot, és lassan kibontotta. Vajon félt? Oldalra rakta a tetejét (a hangok alapján) és kiszedett belőle valamit.
- Rendben. Az elsőben, amit tegnap találtam, egy levél van, meg még valami fura… aranyozott borítású cucc. Van benne valami. Mi a jó ég ez? – kérdezte, szerintem inkább magától. Óvatosan bontotta ki, hallani lehetett a papírzörgést. Aztán hitetlenül felnevetett. – Valami fura alakú bonbon. Nem angol. De… mindegy. Szerintetek megkóstoljam?
- Bonbon? – kérdeztem furán.
- Igen…
- És… milyen?
- Tudod mit? A felét elviszem neked. – nevette el magát, már jóval kevésbé idegesen. De hallatszódott a hangjában, hogy egy kissé fél, hogy a levél, és a másik ajándék mit tartogat a számára. Csak arra várt, hogy valaki kimondja. - És… mi van a levélben? – kérdezte végül Harry.

Folytatás: Nina szemszögéből