Sziasztok, olvasók!
Újabb résszel jelenkezek. Sajnos nem lett túl hosszú, de azért remélem, megteszi nektek. Köszönöm, hogy olvastok (vagy hogy nem). Jó olvasást! :)
- Hmm… felolvasom. – mondtam.
„Kedves Nina! Tudom, hogy „kapcsolatunk”
kezdetén nem voltak túl kedvező információid rólam, és meg is adtam az okot,
hogy gyűlölj. De kérlek, hidd el, azóta megváltoztam. Nem kell jóban legyünk,
csak ne utálj! Ha máskor nem is, legalább most bocsáss meg! Karácsony van… T.
U.i.: Kellemes Ünnepeket!”
- Valószínűleg nem ő írta a többi levelet. – gondolkodott Liam. – Nem annyira
rámenős.
- Van egy ötletem, hogy ki ez…
- T… mint Tom. – mondta ki Niall hangosan.
- Pontosan! – mondtam. Aztán végiggondoltam. Szerintem három másodpercnyi csend
megvolt, mire újra megszólaltam. – De most komolyan! Mit akar? Éppen csak hogy
sikerült lerázni a sajtót. És még mennyi minden! Meg aztán Victoria is tud
egyet s mást mesélni, ugye? – kérdeztem hitetlenül.
- Hát igen… de figyelj… szerinted tényleg megbánta? – kérdezte óvatosan.
- Lehetséges. De egy rámenős levéllel és egy hasonló üzenettel, na meg a másik
ajándékkal a kezemben pont teszek rá! – jelentettem ki.
- Igaz. Mi is van a másik levélben, meg az üzenetben? – kérdezte Harry.
- „Tetszett az ajándék?” – vágtam rá
reflexből. – Szóval… most ki kell bontsam. – sóhajtottam. Kikötöttem a
szalagot, és leemeltem a tetejét. Kissé megrökönyödve néztem bele a dobozba. –
Egy összetekert papír, amit egy gyűrű fog össze. De a gyűrű… vajon hány
karátos? – kérdeztem, mert tényleg nem az olcsó fajtából volt.
- Ez beteg! – szólta el magát valamelyik fiú.
- Mi van a papíron?
- „Milyen érzés? Én tudom, hogy ki vagy,
de te nem tudod, hogy Én ki vagyok…” – olvastam fel, és a torkom
összeszorult. Ennyi volt az összes. Egy pötty nem sok, annyival több sem állt a
papíron. Csend. – Ez ugye… nagyon rosszat jelent? – kérdeztem, mire egyetértő
zúgolódást hallottam a vonal másik végéről.
- De miért?! – csattantam ki az idegtől. – Miért pont én? Még híres sem vagyok!
Lehet, hogy egész jó a hangom, és lehet, hogy benne voltam a tévében! És lehet,
hogy valami elvetemült utánam nézett, és megtudta, hol lakok… vagyis laktam. De
ne képzelje azt, hogy bármit is tud rólam.! Én csak egy tizenegyedikes lány
vagyok, aki emelt fizikán szenved a nyomorult tanára miatt, és valahogy mégis
rátalált a szerencse ennyi év után! Miért kellett elrontani?! Mégis miért?! –
kiáltottam. Remélem a lent „nyugodtan” teázgató őseim nem hallottak sokat
abból, hogy épp megőrülök.
*Niall szemszöge*
- De miért?! – kiáltotta hirtelen. – Miért pont én? Még híres sem vagyok!
Lehet, hogy egész jó a hangom, és lehet, hogy benne voltam a tévében! És lehet,
hogy valami elvetemült utánam nézett, és megtudta, hol lakok… vagyis laktam. De
ne képzelje azt, hogy bármit is tud rólam.! Én csak egy tizenegyedikes lány
vagyok, aki emelt fizikán szenved a nyomorult tanára miatt, és valahogy mégis
rátalált a szerencse ennyi év után! Miért kellett elrontani?! Mégis miért?! –
ordította idegesen.
Hiába mondanám, hogy „én megértem”, csak hogy megnyugtassam, nem hinné el. Nem
hinné el, mert tudja, hogy ilyen velünk nem volt. Nem, nem értem meg, nem tudom
megérteni! Átérezni, talán menne… ha például ott lennék. Csak kétségbeesett és
ideges kiáltások – az ember ennyit vesz le ezekből a mondatokból. De amikor
magam elé képzelem, hogy vajon mit érez, és ezt milyen mimika követi… olyankor odamennék,
és csak megölelném. Tudjátok, milyen, amikor azt mondják, „minden rendben
lesz”, és közben te tudod, hogy csak hazudnak. De megnyugodsz tőle. Odamennék,
és miközben átölelném, azt mondanám neki, hogy minden rendben lesz. De ez nem
igaz, már most sincs minden rendben! Miért pont ő? És miért ilyen korán?
Hamarabb leszek puszipajtás Tommal, minthogy ezt megértsem, vagy megtudjam. Még
csak tizenhét… rájött, hogy a volt barátai sosem voltak azok. Ezek után eljött
Londonba, és csak tizenhét évesen totálisan egyedül kellett boldoguljon. Ezen
túl már az iskola második hetében összefut a menők ellenségével, aki kipakolja
őt a sajtónak! Eközben versenyez a Voiceban, és bejut a legjobbak közé. Lehet,
hogy igazságos, de nem jó döntés Jessietől, amikor kirakja, mert megnyerhette
volna. Mindemellett baleset (ebből következően feleannyi felkészülési idő),
szülői szigor, és van még tovább is. Most pedig készülnie kéne az érettségire.
Bevállalta, hogy bemagolja a következő év tananyagát is a siker érdekében, csak
hogy énekelhessen, amihez komolyan nem kell az emelt fizika! Istenem, még csak
17 éves! Mit akarnak vele?!
Elolvasva. Hogy őszinte legyek, én ezt most nem nagyon értem. Mármint a történetet. Szóval Nina kapott néhány levelet és ajándékot ismeretlen emberektől. Az egyik levélről kiderült, hogy valószínűleg Tom írta. Az a Tom akit nem szeretnek? A többi levél feladójáról nem tudnak semmit. Nina ennek nem örül. De miért akad ki? Én csak annyit mondanék az ő helyében, hogy "hú, de izgi, kaptam egy ismeretlentől egy levelet, hihi". Szerintem ez nem minősül zaklatásnak. Ráadásul egyből az ördögöt festik a falra. Lehet, hogy csak egy barátja szórakozik. Lehet, hogy az akivel otthon összevesztek, ezért is jött Londonba. Nem értem. Tényleg nem...
VálaszTörlésHát igen, megértelek, de ismered SzJG Renit a -bármennyire is imádom- nyávogásával? Mert Nina eléggé hasonlít rá. A következőkben pedig még lesznek dolgok, amik miatt így kiakadhat rá. És azt tervezem, hogy jóval később is. Annyit még elárulok, hogy nem ismerjük az emerkét. Szóval azt hiszem, majd valamikor lesznek még jó részek... :)
TörlésHa ez nem is sikeredett kifejezetten olyanra.