A sulinak végre vége lett. Ó Istenem, hogy én ennek
mennyire örülök! Na de ettől még nem állt meg az élet, és nekem nem volt időm
napi nyolc órát a gépnél tölteni, mint egyeseknek (Ben, Jeremy, Bell). Én
vettem fát, meg díszeket, hogy nézzen is ki valahogy a szoba. Ezen kívül egy
csomó ajándékot is beszereztem. Ha nem imádnám ennyire az összes barátomat, azt
mondanám, pénzkidobás. De nem mondom. Ja, és ha már az ajándékokról van szó,
találtam egy nagy ajándékot anyuéknak is, remélem örülni fognak. Az egyiknek
Nina a neve, és én vagyok, a másik meg titok.
Egész délelőtt a srácoknál díszítettük a lakást, mert a trehányoknak még nem volt ideje rá. És megjegyzem, most se segítettek, hanem mi barátnők (meg én) csináltuk. Ezen kívül a konyhában szorgoskodtunk, hogy egy tökéletes karácsonyi vacsorát hozzunk össze. Négyen csak sikerült összehozni kilenc főre. Közben azért mi is szórakoztattuk egymást, nem csak a fiúk harsány röhögését hallgattuk a nappaliból. Ott volt nekünk helyette El, de azért Dani, Vic és én sem panaszkodhattunk, mi is pusztítottuk az agysejtjeinket rendesen. Amíg a hatalmas pulyka sült ráparancsoltunk a fiúkra, hogy most már szedjék össze magukat, rakjanak egy kis rendet, és öltözzenek át, az Isten szerelmére, ünnep van! Szóval így valahogy teltek az előkészületek. Mire kész lett a vacsora mi megterítettünk, a fiúk pedig fotogén állapotba hozták magukat és a házat. Kis pohárköszöntő és egyebek után hozzákezdtünk végre az evésnek, aminek természetesen Niall örült a legjobban. Mondanom sem kell, egy morzsa nem sok, annyi sem maradt semmiből. Utána kivonultunk a nappaliba, és kezdődhetett az ajándékozás. Mindenki nagyon örült az ajándékának, főleg Niall, mert az övé mellé nem felejtettem el kaját is csomagolni. Már hogy felejthettem volna el?! Őt, aki mindig éhes, mindig a fejemben jár, mindig csodálatos, mindig kedves és mindig imádom… És amikor csillogó szemekkel tömte magába, tényleg nem tudtam elképzelni, hogy fér bele ennyi kaja. Készült pár elég jó kép, amik egyenlőre nem fognak nyilvánosságra kerülni (mert rajtuk vagyok), és készül pár kép, amik soha nem fognak nyilvánosságra kerülni! Közben kis borozgatás, kis csipegetés az elrejtett desszertből meg egy kis beszélgetés, és máris milyen hamar eltelt az idő. Szóval amíg a többiek fergetegesen érezték magukat, addig nekem mennem kellett, mert szorított az idő. Először is Jessiehez csengettem be.
- Helló! Nem zavarok? – kérdeztem.
- Nina? Dehogyis! Gyere beljebb! – örült meg nekem.
- Sajnos sietek, de mindenképp be akartam nézni hozzád. – mosolyogtam, majd előhúztam a hátam mögül az ajándékát. – Boldog Karácsonyt!
- Köszönöm szépen! – örült meg neki. – Ha már itt tartunk, nekem is van egy apróságom a számodra. – rángatott be. Egy aranyos kis dobozban volt. „a legjobb énekes” feliratú gitárpengető egy láncon.
- Ne már! – nevettem el magam, amikor megláttam. – Köszönöm szépen! – öleltem át.
- Figyelj. Vince a városban van? – kérdeztem.
- Nem, a szüleinél van még három napig. – mondta.
- A francba. Na mindegy. Ha visszajön, átadnád neki ezt? – raktam a kezébe a kis ajándékdobozt.
- Persze. – mondta.
- Na, nekem rohannom kell. Reggel utazok. További jó estét. Kellemes ünnepeket! – köszöntem el, és rohantam vissza a taxihoz, ami most már hazafelé vitt.
Kifizettem az utat, és indultam volna fel, amikor valami furcsát láttam meg a lábtörlőn. Közelebb mentem…
Egész délelőtt a srácoknál díszítettük a lakást, mert a trehányoknak még nem volt ideje rá. És megjegyzem, most se segítettek, hanem mi barátnők (meg én) csináltuk. Ezen kívül a konyhában szorgoskodtunk, hogy egy tökéletes karácsonyi vacsorát hozzunk össze. Négyen csak sikerült összehozni kilenc főre. Közben azért mi is szórakoztattuk egymást, nem csak a fiúk harsány röhögését hallgattuk a nappaliból. Ott volt nekünk helyette El, de azért Dani, Vic és én sem panaszkodhattunk, mi is pusztítottuk az agysejtjeinket rendesen. Amíg a hatalmas pulyka sült ráparancsoltunk a fiúkra, hogy most már szedjék össze magukat, rakjanak egy kis rendet, és öltözzenek át, az Isten szerelmére, ünnep van! Szóval így valahogy teltek az előkészületek. Mire kész lett a vacsora mi megterítettünk, a fiúk pedig fotogén állapotba hozták magukat és a házat. Kis pohárköszöntő és egyebek után hozzákezdtünk végre az evésnek, aminek természetesen Niall örült a legjobban. Mondanom sem kell, egy morzsa nem sok, annyi sem maradt semmiből. Utána kivonultunk a nappaliba, és kezdődhetett az ajándékozás. Mindenki nagyon örült az ajándékának, főleg Niall, mert az övé mellé nem felejtettem el kaját is csomagolni. Már hogy felejthettem volna el?! Őt, aki mindig éhes, mindig a fejemben jár, mindig csodálatos, mindig kedves és mindig imádom… És amikor csillogó szemekkel tömte magába, tényleg nem tudtam elképzelni, hogy fér bele ennyi kaja. Készült pár elég jó kép, amik egyenlőre nem fognak nyilvánosságra kerülni (mert rajtuk vagyok), és készül pár kép, amik soha nem fognak nyilvánosságra kerülni! Közben kis borozgatás, kis csipegetés az elrejtett desszertből meg egy kis beszélgetés, és máris milyen hamar eltelt az idő. Szóval amíg a többiek fergetegesen érezték magukat, addig nekem mennem kellett, mert szorított az idő. Először is Jessiehez csengettem be.
- Helló! Nem zavarok? – kérdeztem.
- Nina? Dehogyis! Gyere beljebb! – örült meg nekem.
- Sajnos sietek, de mindenképp be akartam nézni hozzád. – mosolyogtam, majd előhúztam a hátam mögül az ajándékát. – Boldog Karácsonyt!
- Köszönöm szépen! – örült meg neki. – Ha már itt tartunk, nekem is van egy apróságom a számodra. – rángatott be. Egy aranyos kis dobozban volt. „a legjobb énekes” feliratú gitárpengető egy láncon.
- Ne már! – nevettem el magam, amikor megláttam. – Köszönöm szépen! – öleltem át.
- Figyelj. Vince a városban van? – kérdeztem.
- Nem, a szüleinél van még három napig. – mondta.
- A francba. Na mindegy. Ha visszajön, átadnád neki ezt? – raktam a kezébe a kis ajándékdobozt.
- Persze. – mondta.
- Na, nekem rohannom kell. Reggel utazok. További jó estét. Kellemes ünnepeket! – köszöntem el, és rohantam vissza a taxihoz, ami most már hazafelé vitt.
Kifizettem az utat, és indultam volna fel, amikor valami furcsát láttam meg a lábtörlőn. Közelebb mentem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése