34. rész – Hétköznapok

Helló! Itt vagyok, egy nappal korábban. Ugyanis hétvégen nem biztos, hogy tudnám hozni. Tehát ha így alakul a helyzet (minden második héten, kb), akkor pénteken hozom. Remélem, megfelel.:)
Most egy unalmas kis részt hoztam, de a következő már elég érdekes lesz. Legalábbis én olyannak terveztem meg anno, amikor megírtam azt a bizonyos pár részt. De sajnos előbb még el kell olvasnotok ezt is...

Az iskola olyan unalmas. Minden nap valamit tanulunk, valamit, amit már tudok. Csak ismétlés. Az órák nagy részén oda sem figyelek, inkább magolom azt az anyagot, ahol tartok. Elég durva, mennyit kell tanulni. Általában éjfélkor hagyom abba, de van, hogy egykor. És rendes időben kelek. Már az áprilisi tananyagoknál járok. Egész jó a tempó. Még van fél évem bepótolni egy évnyit. Ki tudja, mit kérdeznek majd? A sok tanulástól, és a hosszú fent maradásoktól karikák jelentek meg a szemem alatt. Jó kis sminkkel el lehet rejteni őket, de májusig már ott maradnak. Érettségi után pedig fogom magam, füldugó be, hogy semmi se ébreszthessen fel, aztán végig alszom a napot. Az a gáz, hogy így kissé elhanyagolom a barátaim. Mondjuk naponta legalább egy szünetben együtt lógok, akivel lehet, és a fiúkkal, meg a barátnőkkel is szoktam beszélni telefonon, de az nem személyes. Az X faktor óta nem is láttam őket. Én tanulok, ők forgatnak, a barátnők is dolgoznak, kész káosz van. Na majd a téli szünetben! Tanulok. Aztán együtt ünneplünk. Aztán hazamegyek pár napra. Felhívom Cherylt, hogy gyorsan vegyük fel a dalt, és végre lazíthassak kicsit. Szilveszterkor kirúgok a hámból, aztán helló szia tanulás újra. Pff. Lassan okosabb leszek, mint az átlag végzőseink, pedig még nem is tanultam semmit.
 Újra álmosan keltem fel, bár már megszokhattam volna. Ki kellett pattannom az ágyból, különben elkések. Összeválogattam egy jó szerelést mára is. Kicsit megfáztam, így hozzá illő sálat is kerítettem magamnak. Aztán indultam is, mert már eléggé idő volt. A suliban már nem volt sok időm beszélni velük, így csak köszöntem nekik, váltottam velük párszót, és mentem a terembe. Órán tanultam, tovább. Ahogy a többi is. Jó, mert így magamban gyorsabban haladok az anyaggal. Szerencsére a tanárok is tolerálják, hogy nem az épp tanulandó anyagra figyelek oda, hanem valamelyik következőre, így engem nem szólítanak, csak nagyon ritkán. Persze attól még nem olyan könnyű koncentrálni. Főleg fizika órán, amikor épp tanulom a márciusi anyagot, persze, hogy engem hív ki felelni, és utána nekem kell minden kérdésére válaszolnom. Másik tanárt követelek. Komolyan kikészülök ettől a tanártól! Pikkel rám, utál, ennyi! Kikészít, mind szellemileg, mind lelkileg, amikor a földbe tipor az óra közepén. Erre csak tesz egy lapáttal, hogy Tom végignézi. Nem mutatja, de szerintem jól szórakozik. Amikor csak lehet, támogatnak, és segítenek kicsit relaxálni szünetekben a barátaim. Csak sajnos elég kevés azoknak a szüneteknek a száma, amiket együtt töltünk. Hazafele úton Victoriával szoktam lazítani. Amolyan csajos út.
Amíg megyünk, addig dumálunk. Semmi értelmesről, nehogy még jobban lefárasszuk magunk. Csajos dolgok, helyes pasik, jó pasik, jó zenék, rossz dolgok, One Direction, Tom (mindig kiakadunk már csak a jelenlététől is), szerelmi ügyek, rajongók. És ha épp formámban vagyok, néha Cheryl is szóba kerül. De a normál munka és tanulás tabu. Meg a fizikai munka is. Kajálás közben legalább kétnaponta felhívom Jessiet vagy Vincet, hogy kicsit panaszkodjak nekik. Szerencsére nekik jobbak a napjaik, szóval szívesen hallgatom őket. Aztán meg leülök tanulni. Bekészítek magam mellé egy kis üccsit meg nasit, és falatozgatok. Közben nyomom be az anyagot, és sajnálom, hogy a tölcsér-szindróma nem létezik. Milyen könnyű lenne, ha tölcséren keresztül beleraknák a tudást a fejembe egy nappal az érettségi előtt! Nem kéne tanulnom, és tiszta vidám meg friss lennék. Szép álmok.
 Szóval tanulok úgy éjfélig, vagy tovább. Aztán elmegyek fürödni, és csak bedőlök a pihe-puha ágyamba. Hulla vagyok.