30. rész - Cheryl

Sziasztok. Túl vagyunk az 5000 megtekintésen! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki olvas! ♥
Itt az új rész, ami kicsit furcsa lett, de azért elmegy. Jó olvasgatást. :)
U.i.: Csekk! KLIP

- Amúgy miért is keresett Cheryl? – kérdeztem. Tudtam, hogy fellépett. Csak miért keresett volna engem? Pont engem? Egy világsztár! Ez azért kicsit ironikus.
- Ja, csak látta, amikor énekled a dalát, és beszélni akart veled. Kis kedvenc. – foglalta össze Vince. Valamit tudhat. Vajon miről maradtam le tegnap?
- Na azért ennél többről lehet szó. – vágott közbe Jessie. Valahogy gondoltam. – Azt mondta, amint lehet, találkozzatok. Mindjárt itt lesz. A mellettünk lévő terem üres, ott tudtok négy szem közt is beszélni. – mondta, és kitolt a teremből. Kimentem az előtérbe és egy kényelmes fotelben dőltem el. Vajon mit akar? Nem volt sok időm ezen gondolkozni, ugyanis egy perc múlva már meg is jött kísérettel együtt.
- Hello, Cheryl. – álltam fel, és kezet fogtam vele. Kissé felderült az arca. Intett a kísérőinek, akikben két hatalmas öltönyös bengát tisztelhettem, mire azok leváltak tőlünk és nézelődni kezdtek a terembe. Mi pedig bementünk a terembe. Szinte ugyanúgy nézett ki, mint a mellette lévő, amiből az előbb zártak ki. Leült a lehető legkényelmesebb fotelbe, én meg szembehúztam avval az egyik másikat, és így jobban tudtunk beszélni.
- Öhm… - kezdtem volna bele, de nem nagyon volt tervem, hogy mit mondjak.
- Ne mondj semmit. Elmondom, mit szeretnék, aztán megegyezünk. Vagy nem. – mondta jóval határozottabban, mint én azt a fél szótagot. – Tudod, nem igazán szoktam követni a tehetségkutatókat. A válogatásból tényleg csak a te videód láttam. Valaki megmutatta, hogy „nézd már, nagyon állat a csaj” és én megnéztem. Be kell valljam, amit te azzal a dallal műveltél, ha nem is pont akkor, de bármikor, az egy csoda. Minden a helyén, mintha neked írták volna. Csodálatos volt. Onnantól követtem a tehetségkutatót. A párbajban jól szerepeltél, onnantól is, bár nem volt teljes. De te tudod, miről beszélek, mert a Rolling in the Deep-el megint nagyot alkottál. Fogalmam sincs, miért pont téged raktak ki. Na mindegy. – hadarta el. Hú.
- Köszönöm szépen! – mondtam. Hát ennyit tudtam kifacsarni magamból.
- Szóval a kiadómnál felajánlanánk neked egy lemezszerződést. Meg videoklipek, vagy ilyesmik. És szeretném, ha coverelnéd a dalt. – mondta. Tudta, hogy tudni fogom, melyikről van szó. Melyikről lenne szó, ha nem a The Flood-ról?
- Wow. – emésztgettem a hallottakat. Ez kicsit sok. Nagyon köszönöm,de még nem vagyok biztos, szóval a kiadós ügyön gondolkodok. De mindenképpen lekeverjük a dalt. – mondtam. Egy kis ízelítő a rajongóknak, aztán jöhet az album. Már alig várom!
- Rendben, gondold át. Mikor kezdhetjük? – kérdezte izgatottan.
- Leghamarabb a téli szünetben. Tanulnom kell. Nagyon sokat. – mondtam szomorkásan. Nagyon szívesen dolgoznék vele, de jelenleg érettségi előtt állok, szóval nagyon rossz az időzítés.
- Kár. És utána? – kérdezte reménykedve.
- Érettségi után. De mindenképp. – mondtam.
- Szép tervek. – mondta. – Mindegy, majdcsak összehozzuk akkor. Itt a számom, amint ráérsz, hívj! – parancsolt rám, és átnyújtott egy cetlit.
 Ezek után tovább beszélgettünk, eleinte szakmaiakról, de öt perc múlva már eléggé kezdett elterelődni a téma, és még a „mi van köztünk Vince Kiddel?” kérdés is elhangzott. Végül egy öleléssel búcsúztam tőle és kikísértem a bengákhoz az előtérbe. Ezek után visítva rohantam be a szobába, ahol nélkülem valamivel laposabb volt a hangulat, szóval feldobtam egy kis sikítással. Örültem, na. Mindent elmeséltem nekik, ők meg tök büszkék voltak rám. Azonnal előbányásztam a telefonom a táskámból, és kiírtam twitterre. Ááá, ez annyira jó!